B. év - Évközi 7. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Iz 43,18-19.21-22.24b-25 Zsoltár 4, 2-5.13-14 2 Kor 1, 18-22 Alleluja Lk 4, 18 Mk 2, 1-12 Mi a könnyebb? A megbocsátás vagy a gyógyítás? Ezt kérdi Jézus a benne kételkedõktõl. Ahhoz azonban, hogy választ találjunk kérdésére, jó ha megismerkedünk Jézus kortársainak felfogásával. Jézus kortársai számára bûnösnek lenni megvetendõ állapot volt. A bûnösséget általában valamilyen látható szenvedés vagy betegség útján állapították meg, a mózesi tisztasági törvények segítségével. Ezért volt annyira kellemetlen bûnbe esni, mert az egyet jelentett a közösségbõl, a társadalomból való kizárással. Ez is része volt a bûnért járó büntetésnek, túl azon amit Istennek tulajdonítottak, aki a bûnösre lesújtott. Olykor egy-egy próféta is küldetésül kapta, hogy figyelmeztessen egyes embereket vagy akár az egész népet bûnére. Erre különösen akkor volt szükség, amikor az illetõk ezt nem vették észre, nem érezték bûnnek tettüket, viselkedésüket. S épp így egy próféta is menthetett meg bûnösnek vélt személyt a bûntõl é s a megaláztatástól. Elég ha Dániel próféta könyvében Zsuzsanna esetére gondolunk (ld. Dán 13). Jézus kortársai az Isten megbocsátását csak akkor tudták elfogadni, ha az illetõ bûnös megtisztulása külsõleg is látható volt. Ez legtöbbször betegségbõl való gyógyulást vagy a szenvedések, csapások elmúltát jelentette. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ahogy a bûnbánatot tartották: megszaggatták ruhájukat, zsákba öltöztek, port vagy hamut szórtak a fejükre, testi önmegtartóztatást tartotta és minden más tevékenységrõl lemondtak (így a munkáról, szórakozásról is), hogy idejüket imádságnak szenteljék és így engeszteljék ki az Istent. Tették ezt hosszú éveken át! Láthatjuk, hogy mennyire komolyan vették a bûnbánatot. Orvostudomány persze már az ókorban is létezett. Így a gyógyításhoz értõ embereket, különösen ha tényleg tudtak segíteni a betegeken, gyakorta gondolhatták varázslónak, gyógyító tevékenységüket varázslásnak vagy éppen csodának. Ha nem is volt gyógyító minden faluban, de sokkal könnyebb volt találni egyet, mint eleget tenni az Isteni megbocsátás emberi kritériumainak. Így már érthetõ, hogy miért vonták kétségbe Jézus megbocsátói (feloldozói) hatalmát, szemben gyógyító erejével. Mai világunkban mintha fordított lenne a hozzáállás. A megbocsátás (gyónás) teljesen hétköznapi dolog. Az ember beül a gyóntatószékbe, elmondja amit bûnének gondol, a pap is mond rá valamit, majd a feloldozást követõen a gyónó éli tovább az életét, mint addig is. Ma már nincs hosszú ideig tartó, látványos vezeklés, vagy bûnbocsánatért való imádság. Élünk a Jézus adta megbocsátó kegyelemmel. Ugyanakkor az orvostudomány fejlõdése ellenére még ma is szükségünk van gyógyító csodákra. Az Isten erejében bízva zarándokol el a súlyos beteg ember egy-egy kegyhelyre, bízva a gyógyulásban. De ha nem is volnánk súlyos betegek, akkor is gyakoribb az, hogy gyógyulásért imádkozunk, mint azért, hogy az Isten megbocsásson. A felfogásbeli változás látható, mi lehet az oka? Egyrészt Jézus megváltói tette, aki önmagát feláldozva a kereszten kiengesztelte Istennel az egész világot. Így nyílhatott meg számunkra a mennyország ajtaja és az oda vezetõ úthoz a kegyelmek forrása, melyek közül kiemelkedõ helyet foglal el a bûnbocsánat kegyelme. Ha Jézus, mint Isten fia, megtudta bocsátani a bûnöket, akkor az Õ követõi, az Õ nevében szintén meg tudják bocsátani a bûnöket. Mégis azt vehetjük észre az evangéliumokban, hogy Jézus gyógyít is a megbocsátással egyidejûleg. Vajon gyógyul-e azaz ember akit meggyóntatnak? Hogy válaszunk jól átgondolt legyen, kikel emelnünk egy fontos elemet Jézus gyógyítási csodájából. Jézus megérzi a béna embert cipelõ négy ember hitét, kitartását, hogy még a há z tetejét is kibontották csak, hogy béna embertársukat a gyógyító mester elé juttassák, Jézus díjazta hitüket. Hittel lehet csak gyógyítani és hittel lehet csak gyógyulni. Ez a különbség az orvostudománnyal szemben, ahol nem elsõdleges kritérium az adott gyógyterápiába vetett hit. Azzal az újpogány machinációval szemben pedig teljesen ellentétes, amely nem követeli meg saját gyógypraktikáihoz a benne való hitet, merthogy anélkül is mûködik. Ha Istentõl kérjük a gyógyulást, azt csakis hittel tehetjük. Ha Istentõl kérjük a megbocsátást, azt csakis hittel érdemes tennünk! Mert ez az a hit, ami gyógyít! Lehet, hogy nem látványosan, lehet, hogy elõször nem a testi betegséget gyógyítja. De mennyi lelki beteg ember él a világban, akiknek csak hitre volna szükségük gyógyulásukhoz. M ert ugyanis ha lelkiekben, hitünkben erõsek vagyunk, akkor kð6nnyebben viselhetjük el betegségeinket, hiszünk már a gyógyulásban! A hit pedig gyógyít. Talán nem azonnal, mint Jézus idejében, de az Isten akarata szerint, a kellõ idõben megtaláljuk gyógyulásunkat, ami a végsõ cél felé kell, hogy vezessen minket, vagyis az örök élethez. Az a legfõbb gyógyír a legnagyobb betegségünkre: a halálra. Ha ebbõl is ki akarunk gyógyulni, úgy hinnünk kell, de nem csak szóval, hanem tettekkel is, ahogy a bénát kísérõ emberek is tettek azért, hogy társuk meggyógyuljon.

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31