B. év – Évközi 11. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Ez 17, 22-24 Zs 91, 2-3.13-16 2Kor 5, 6-10 Jn 6, 63c.68 Mk 4, 26-34 Az emberben ott van a vágy a tökéletesség iránt. Ez jelentkezik a párválasztásban, a ’tökéletes’ férj avagy feleség felkutatásában, vagy ama szülõi elvárásban, hogy gyermekeik legjobbak legyenek az iskolában, sportban, zenemûvészetben stb. Cserébe a szülõk biztosítják a tökéletes családi környezetet, hogy semmire se legyen gondjuk. Ezt pedig úgy érhetik el, ha ’tökéletes’ vagyis jól fizetõ munkájuk van, vagy legalábbis pénzhez tudnak jutni, hogy a ’tökéletesnek’ mondott életkörülményeket megvalósíthassák és fenntarthassák. A vallásosság területén is jelentkezik ez az elvárás, mint viselkedési szabályok összessége. Ez az elvárás fõként a hívõvé válók kapcsán jelentkezik, legyenek azok hittanos gyerekek avagy megtérõ felnõttek. Ugyanakkor ott van az elvágyódás is egy tökéletes helyre, ahol Isten „letöröl szemükrõl minden könnyet.”(Jel 21, 4) A fájdalom és a szomorúság könnyeit, melyeket mások miatt vagy másokért hullattunk a mi Urunk színe elõtt. Az Úristen meg is alkotta ezt a helyet, amit Jézus Isten Országának vagy Mennyek Országának nevezz. A keresztény hit ezt a fogalmat mennyország néven jegyzi, mely alatt azonban gyakorta egy természetfölötti, transzcendens, valóságot ért, amely az Isten, az angyalok és a szentek helye. Ama Paradicsom, ahonnan az ember kiûzetett, (ld- Ter 3) és ahová vissza vágyik, ahogy ezt Pál apostol is kifejti: „míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól.”(2 Kor 5,6) és „jobban szeretnénk megválni a testtõl és hazaérkezni az Úrhoz.”(2 Kor 5,8) Jó azonban megfigyelnünk, hogy folytatja: „ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.” (2 Kor 5,10) Ezzel pedig Jézusra utal vissza, aki nem véletlenül említette: „Az Isten Országa köztetek van.” (Lk 17, 21) Ergó már itt a földön megvan, jelen lévõ valóság. Így az Istenhez való elvágyódás már a földi létben kezd megvalósulni, bár kétségtelen, hogy teljessé késõbb válik, amikor „hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, Õt amint van.” (1Jn 3, 2) Ez pedig nem csekély vigasz! Ám addig is tanulnunk és növekednünk kell! Jézus Szíve ünnepe és tisztelete is épp erre tanít és emlékeztet bennünket. Ama szeretetre, mellyel a mi Megváltónk önfeláldozón meghalt értünk, bûnösökért, hogy örök életünk legyen. Épp ezért azt a szeretetet, amit megtapasztaltunk Õbenne, azt kell tudnunk embertársainknak nyújtani. Mert a szeretõ szív tud csak megbocsátani, és tud a bûnösökét imádkozni, áldozatot vállalni, vagyis engesztelni.Erre kell, hogy indítsa az imádkozót a Jézus Szíve litánia is, különösen most június hónapban, vagyis Jézus hónapjában! Érdemes tehát a litánia sorain el is gondolkodnunk, akár egyénileg akár közösségileg imádkozzuk, hogy mit is imádkozunk, hogy tudjuk mit is kérünk, s kérésünk valóságos legyen, ne pedig szóförgeteg, mert akkor vonatkozik ránk Jézus figyelmeztetése: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belõlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!” (Mt 6, 7) Így máris a jót tesszük meg, s a helyes úton haladunk, s láthatóvá tesszük Isten Országát, amirõl nem elég tudni, hogy köztünk van, hanem érezhetõvé kell tudnunk tenni. Azáltal pedig mi magunk is változunk, hogy környezetünkre hatunk, s talán méltónak bizonyulunk az Isten Országára is mindörökre.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28