B. év Évközi 10. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Ter 3, 9-15 Zs 129, 1-8 2 Kor 4, 13-5, 1 Jn 12, 31b-32 Mk 3, 20-35 Bár az igehirdetés minden ember feladata, gyakran épp onnan kapjuk a legnagyobb ellenkritikát, ahonnan nem várnánk. Ezt különösen a frissen megtértek, vagy a nem régibben buzgóbbá válók tapasztalják meg. Családjuk, munkahelyük, környezetük, sõt gyakorta a hûséges hívõk értetlenségét Pálfordulásuk felet. „Hát ez nem ilyen, meg olyan ember volt? Nem volt benne a pártban?” stb. Ez az óvatossággal vegyes bizalmatlanság viszont antievangelizáló hatású. Nem a befogadást segíti, hanem a kirekesztést, a távolságtartást. Igaz, okkal jelentkezik, ám ahogy Jézus mondja: „A fát gyümölcseirõl ismerhetik fel” (vö. Mt 7, 16-17), úgy ha a megtérõ immáron a „bûnbánat méltó gyümölcsét” (Lk 3, 8) termi, akkor az bizalomra add okot. Ha erre Jézus képes, amit ki is hangsúlyoz: „az emberek fiainak minden bûnt megbocsátanak” (Mk 3, 28), akkor mi, Jézus követõi, ne követnénk az Õ példáját, s tennénk ugyanígy? Így a hûséges hívõnek a megbocsátás és a befogadás gyümölcsét kell nyújtania, a megtértnek, visszatértnek, akinek viszont a hit gyümölcseit, az életmódbéli és viselkedésbéli változást kell felmutatnia. Ha nem így tesznek, úgy a bizalmatlanság magvait vetik el maguk között, ami pedig megosztottságot eredményez. Ennek gyümölcseit könnyû felismernünk: pletykálkodás, rosszak mondása másra, a másiknak való hazudás, széptevés ami de facto hazug viselkedés, mert megjátssza magát az ember a másik elõtt. Persze bizonyos foglalkozást ûzõknél ez szükségszerû, ám egy hívõ közösségben, de még az emberi kapcsolatokban is, legyen az házasság, szerelem, barátság, már épphogy nem szükséges, sõt mi több nagyon is ártalmas jelenség. Legfontosabb tehát, hogy bizalmat adjunk az embereknek. De a mai világban? Mikor mindenki arra törekszik, hogy kihasználja a másikat és a maga javát keresse! Buta ember az, aki ezt még engedi is! Valóbban, nem árt az óvatosság, de Jézus kiemel valami fontosat: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mk 8, 34) Bizony, a mindennapi kereszt felvállalásának a bizalom is része, alapvetõen az Istenbe vetett bizalom, mely felvállalja az ezzel együtt járó szenvedéseket is. Erre a legjobb példát, s mondhatni legjobb elmélkedési anyagot, Jób könyve adja meg. Talán ismeretes „Az Istenben bízzunk” amerikai mottó, amit az egydollároson is feltüntetnek, s ami megszívlelendõ kijelentés itt az Óvilágban is, különösen ha hívõ az ember. Mert a gyakran emlegetett mai világban egyedül csak Õ a biztos alap. Vállalatok, bankok, munkahelyek csaphatják, csapják be az embereket, hogy bizonyos közszereplõket, s a reklámot ne is említsem. Ez a külsõ ember romlásának a jele. (vö. 2 Kor 4, 16) A kiszámíthatatlanság, a káosz zavarában az ember szinte áhítozik egy biztos alapra, melyben sohasem kell csalódnia, s mely soha nem veri át, még ha nem ritkán erõsen próbára is teszi a belé vetett bizalmát. A próbatételnek azonban erõsítenie kellene a bizalmat, nem pedig megszüntetnie! Csak sajnos a sok rosszat megtapasztalt, olykor gyenge akaratú ember erre nagyon nehezen képes. Kihez forduljunk? Az Úrjézushoz! Õ az aki belsõleg megújít bennünket! (vö. 2 Kor 4, 16) Jó és örömteli dolog, hogy ennek jelét külsõleg is ünnepeljük, a szentmisében, s különösen az úrnapi körmenetek alkalmával. Szerény kis kört tesz meg ugyan a hívõ nép, de az Istenbe vetett bizalmával teszi azt. S ez az, ami miatt nem képes evilág megtörni! Amíg a hívek belsõ emberként mûködnek. Amint a külsõ, testi ember lép színre, a világ a maga csábításaival eltudja ragadni a hívõt, a papot, beosztásától függetlenül. Aki azonban az Istenben bízva, belsõ, lelki ember, az tudja miért él és dolgozik, hogy mi életének célja: az örök élet, mely Isten szeretete folytán vár ránk. (vö. 2 Kor 5, 1)

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31