B - Nagyböjt 5. vasárnapja

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Jer 31, 31-34 ,,Íme, napok jönnek - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem õket Egyiptom földjérõl. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, pedig Uruk voltam -mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Istenük leszek, õk meg az én népem lesznek. Többé nem lesz szükség arra, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: »Ismerd meg az Urat,« mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtõl a legnagyobbig - mondja az Úr -, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.” SZENTLECKE Zsid 5, 7-9 Testvéreim! Jézus földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy õ volt a Fiú, a szenvedésbõl tanulta meg az engedelmességet. Mûve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki. EVANGÉLIUM Jn 12, 20-33 Abban az idõben: Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: ,,Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: ,,Eljött az óra, hogy megdicsõüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyûlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettõl az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsõítsd meg nevedet!” Erre hang hallatszott az égbõl: ,,Megdicsõítettem, és ismét megdicsõítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: ,,Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: ,,Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földrõl, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal fog meghalni. Elmélkedés Krisztus mûve az emberek örök üdvössége Jeremiás próféta az Úr örök hûségérõl és kifogyhatatlan szeretetérõl beszél a népnek, mely megtapasztalta a hûtlenség vétkét és sok rosszat átvett viselkedésében a pogány népektõl. Isten szövetsége azonban meg fog újulni, s a szövetség melyrõl Jeremiás jövendöl felülmúlja majd az atyákkal kötött szövetséget is. A régi törvény külsõ kötelezettséget jelentett a zsidók számára, nem érezték igazán, hogy a szívükbe íródott szabályok azok. Ennek oka legfõképpen az volt, úgy tekintettek rá, mint amelyeket a magasból, a Sínai hegyrõl kaptak. Most a szívükbe szándékozik írni a Teremtõ a törvényt. Senki sem lehet mostantól fogva automatikusan vallásos, csak az, aki lelke mélyén felismeri, lelkiismerete csendjében Isten szavát. Az egyik legszebb és legfontosabb példabeszédet olvassuk a mai evangéliumban, a földbe hullott búzaszemrõl. Bármennyire is érthetõnek tûnik, mégis nagy titok marad, hogy miként származtatható élet a halálból, s miért kell meghalni ahhoz, hogy élhessünk, s hogyan gyõzheti le az élet a halált. Mélységesen nagy hitrõl és önátadásról beszél Jézus, s persze páratlan meggyõzõdéssel arról, hogy minden áldozatvállalásnak és lemondásnak meg van az értelme az örök élet kiteljesedését illetõen. Maga Jézus is beleremeg ebbe a végtelen és vakmerõ ráhagyatkozásba az Atya iránt. Az életünk viszont errõl szól. „Ugorj, s ne félj!” Pedig félünk, megkísért bennünket az, hogy esetleg „odaát” nincs semmi. No, persze a semmitõl azután végképp nem kell félni. A félelem csak ösztönös, logikája nincs, s létjogosultsága sem. Végül is, annyi bizonyos, ha a krisztusi tanítás nem igaz, akkor végképp vesztesek vagyunk. Nem is szabad magunkat abban ringatni, hogy van valamilyen köztes megoldás. Mi azonban a hívõ ember belsõ, lelki megtapasztalásával nézünk a dolgokkal szembe, s azzal a meggyõzõdésünkkel, hogy ha Jézusnak szolgálunk, akkor ezért az Atya is becsülni fog bennünket.

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31