B - Nagyböjt 4. vasárnapja

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY 2 Krón 36, 14-16. 19-23 Cidkijának, Juda utolsó királyának napjaiban nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hûtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr templomát, amelyet pedig õ tett szentté Jeruzsálemben. Az Úr, atyáik Istene, követei által még jókor és ismételten elküldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét. De õk kigúnyolták Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult. Ellenségeik a templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, valamennyi palotáját és minden drágaságát elhamvasztották, és teljesen elpusztították. Aki a kardtól megmenekült, az fogságba került Babilonba. Szolgái lettek a királynak és utódainak, míg uralomra nem jutott a perzsa királyság. Így teljesedett be az Úrnak Jeremiás próféta által mondott szava: Pusztaság lesz az ország és nyugodni fog hetven esztendeig, míg e nyugalom által elégtételt nem szolgáltat a megszentségtelenített szombatokért. Az Úr teljesíteni akarta Jeremiás próféta által mondott szavát. Azért Kürosznak, a perzsák királyának elsõ évében fölébresztette Kürosznak, a perzsák királyának lelkét. Õ a következõ felhívást intézte egész birodalmához, mégpedig írásban is: ,,Így szól Kürosz, a perzsa király: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Õ megparancsolta, hogy templomot építsek neki a Judában fekvõ Jeruzsálemben. Aki közületek az õ népéhez tartozik, legyen azzal az õ Istene, és térjen haza.” SZENTLECKE Ef 2, 4-10 Testvéreim! A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket is, bûneink miatt halottakat. Így kegyelmébõl kaptátok az üdvösséget. Feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett, hogy az eljövendõ korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bõségét, irántunk való jóságából. Kegyelembõl részesültetek az üdvösségben, a hit által. Ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. Az õ alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket Isten elõre elrendelte, hogy bennük éljünk. EVANGÉLIUM Jn 3, 14-21 Abban az idõben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: ,,Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyûlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” Elmélkedés Az üdvösség nem érdem, hanem Isten ajándéka Íme, a mai vasárnap folytatódik az egy héttel ezelõtti elmélkedésünk, hiszen annak középpontjában ismételten a jeruzsálemi templom áll, melynek szomorú sorsát Izaijás próféta megjövendölte. Megrázó sorokat olvashatunk a templom pusztulásáról, de arról is, hogy mi okozta a választott nép történelmének e sötét hetven esztendejét. Noha a zsidók az Úr kiválasztottjai, mégis, sok-sok hûtlenség terheli õket, s nem csak a népet, de a papok összes elöljáróit is. Isten kiemelte õket a népek sorából, de a nép visszazuhan a bûn következtében a többi nemzetek sorába. Izrael egyetlen ura maga az Isten, az Úr az igazi uralkodójuk, ezért a templom pusztulása egyben a nemzet legértékesebb szimbólumának elvesztését is jelenti. Kudarc minden téren. A dolgok hátterében az állt, hogy az Úr sohasem engedett a nép azon törekvésének, hogy kiemelkedõ nemzetté váljék a világi hatalom vonatkozásában, s ezért olykor oly erõvel súlyt le a népre, hogy az kénytelen teljesen átformálódni, ha meg akar maradni, vagy megújulni. Izrael ereje éppen a gyengeségében van, abban az Istenre való hagyatkozásban, melynek eredménye felülmúl minden más emberi törekvést, amikor áldás száll a népre. Pál apostol is hasonló dolgokról beszél, amikor a megváltás isteni ajándékáról beszél. Történik mindez azért, hogy senki se dicsekedhessék. Félõ, ha nem így lenne, akkor az ember elveszítené önazonosságát, s halálos veszélybe kerülne annak kapcsán, hogy azt gondolja, õ maga képes életét megóvni, megmenteni, megfelelni a kérdéseket, megváltatni. Talán még le is mondana bizonyos földi elõnyökért az örök életrõl, mert nem is tudná az öröklét nagyságát felmérni. Azonban nem csak irgalom és kegyelem létezik, hanem ítélet is. Ennek természete pedig olyan, hogy az ember saját maga vonja magára az ítéletet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy még azok is, akik tagadják Isten létét félnek a világosságtól, félnek magukat meglátni és felismerni a rosszban. A bennünk lakozó Lélek kimondja lelkiismeretünkön keresztül az ítéletet. A büntetésig talán maradt még egy kis idõ. Mit kezdünk vele?

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31