B - Nagyböjt 2. vasárnapja

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Ter 22, 1-2. 9a. 10-13. 15-18 Isten próbára tette Ábrahámot és így szólt hozzá: ,,Ábrahám, Ábrahám!” ,,Itt vagyok” - felelte. Akkor ezt mondta neki: ,,Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Moria földjére, s ott mutasd be égõáldozatul azon a helyen, amelyet majd mutatok neked.” Amikor megérkeztek a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, kinyújtotta kezét, és vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égbõl, és azt mondta: ,,Ábrahám, Ábrahám!” ,,Itt vagyok” - felelte. Az angyal folytatta: ,,Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent, és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tõlem.” Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost és feláldozta égõáldozatul fia helyett. Azután az Úr angyala az égbõl másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: ,,Magamra esküszöm - ez az Úr szava -, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tõlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét; utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.” SZENTLECKE Róm 8, 31 b-34 Testvéreim! Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki nem kímélte saját Fiát, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Kiemel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sõt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? EVANGÉLIUM Mk 9, 2-10 Abban az idõben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott elõttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestõ nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: ,,Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhõ árnyékolta be õket, és a felhõbõl szózat hallatszott: ,,Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyrõl lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül. Elmélkedés Hitbõl fakadó bátor tanúságtétel A hit vonatkozásában mi mindannyian Ábrahám leszármazottai vagyunk. Isten embere csodálatos példát mutatott arra, hogy milyen nagy tettekre képes az ember akkor, ha szívében föltétlen bizalom él az Isten iránt. Odaajándékozni Istennek a legértékesebbet is, ez a legnagyobb próbatétel, mely elé állíthat bennünket a Teremtõ. Ábrahám nem vallott szégyent. Hitt abban, hogy amit Isten kér, az nem lehet értelmetlen dolog. Itt azonban nem csak arról lehet elmélkedni, hogy Isten felméri Ábrahám hitét és készségét a legnagyobb áldozat bemutatására, hanem arról is, hogy az Úr megmenti Izsákot, kinek halálát nem akarja. Majd maga a Megváltó, Jézus Krisztus lesz az, aki meghal az emberért, az Atya Fiát feláldozó szeretete megtestesítõjeként. Ha a mindennapi életünket nézzük, a ma élõ keresztények zöme roppant kevés áldozatvállalásra kész. Minden tehernek számít. A vasárnapi szentmise, a böjt, az imádság, s nem beszélve a parancsok megtartásáról, melyek végsõ soron önmagunk javát szolgálják. Pedig e nélkül nincs üdvösség, mert ilyen a dolgok természete. Pál apostol nem azt akarja üzenni levelében, hogy nem kell félni az ítélettõl, mert Isten mindenkor az ember oldalán áll. Talán arra szeretné felhívni a figyelmünket, hogy minden kegyelmi út nyitott a számunkra, éljünk a lehetõségekkel, viszont ne éljünk vissza Isten jóságával. Urunk színeváltozásának eseménye megerõsítette a tanítványok lelkében a hitet, hogy Mózes és Illés után Jézus az, akinek el kellett jönni, s õ a Messiás. Csak képzelõdhetünk, milyen lelki élményben lehetett részük a tanítványoknak, amikor látták Jézust tündökölni. Az evangélista megjegyzi, hogy maguk között megvitatták Jézus különös kijelentését, hogy „feltámad a halálból”. S noha minden bizonnyal most is beleremegtek a látványba, ám az igazi még csak ezután jön, amikor majd Húsvétvasárnap Jézus zárt ajtókon keresztül eljön hozzájuk, s mint a Feltámadott köszönti õket. Akkor válik majd teljessé a Messiásról alkotott képük.

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31