B - Évközi 6. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Lev 13, 1-2. 44-46 Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak: ,,Ha egy embernek a bõrén duzzadás, kiütés vagy fénylõ folt keletkezik, bõrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áron paphoz, vagy az õ fiai közül valamelyik paphoz. Az ilyen ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van. A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be, és kiabáljon: »Tisztátalan, tisztátalan!« Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönítve, tartózkodjék a táboron kívül.” SZENTLECKE 1 Kor 10, 31-11, 1 Testvéreim! Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsõségére. Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. Legyetek követõim, mint ahogy én Krisztus követõje vagyok! EVANGÉLIUM Mk 1, 40-45 Abban az idõben: Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult elõtte, és így kérlelte: ,,Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: ,,Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: ,,Vigyázz, ne szólj errõl senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Elmélkedés Gyógyítás személyválogatás nélkül Az ószövetségi ember számára a betegség, különösképpen a lepra, Isten csapásának számított, melybõl már csak ezért sem lehetett oly egyszerûen meggyógyulni, meg azért sem, mert nem ismertek semmilyen megfelelõ gyógymódot. Így azután, leprásnak lenni azt jelentette, hogy valaki élõ halott. Ha pedig a betegséget Isten büntetésével hozzuk kapcsolatba, akkor a bûnnek is ott kell lennie valahol, minek által az ember magára vonta az Úr ítéletét. Ekkor pedig már nemcsak a testi betegségrõl beszélhetünk, hanem a lélek gyógyulásra szoruló állapotáról is. Így a „lepra” jelképe lett a bûnnek, mely megsebzi az egész embert. Jézus meggyógyítja a leprást, s ezzel félreérthetetlen üzenetet küld környezetének: „ A Messiás köztetek van!” Márk evangéliuma gondosan kitér a részletekre is. Leírja a beszélgetést, mely a leprás és Jézus között folyt. Ennek lényegét a leprás hitvallása képezte, aki hinni tudott abban, hogy Jézusnak van hatalma meggyógyítani õt. Sajnos, a mi hitetlenségünknek gyökere sokszor éppen abban van, hogy nem vagyunk képesek elég nagyot gondolni, feltételezni az Istenrõl. Jézus személyével kapcsolatban is sokan elismerik emberi nagyságát, de félnek kimondani, hogy Isten Fia. Mert nem fér a fejünkbe, hogy emberré lehetett az Isten. Márpedig, ha az igaz Istenrõl vallunk, akkor semmit sem szabad lehetetlennek gondolni. Isten számtalanszor kinyújtja a kezét felénk, akárcsak a leprás felé, s megérint bennünket. Akkor az a kéz egyben egy igazi ember keze is volt, s egyben az Isten Fiáé is. Éppen ezért, fel kell ismernünk a kinyújtott kezeket, azokét is, akik segítséget várnak. Ma már oly sok betegség gyógyítható, csak nincs elég kéz, s nincs elég szív, nincsenek elegen azok, akik szíve megesne a bajban lévõkön. Pál apostol arra buzdít, hogy minden munkánk és igyekezetünkkel Isten dicsõségén fáradozzunk. Mások javát, hasznát, üdvösségét keresni, azon munkálkodni, ez Szent Pál számára az igazi kihívás. Legyünk követõi az apostolnak!

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30