B - Évközi 5. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Jób 7, 1-4. 6-7 A szenvedõ Jób így panaszkodott: Nemde küzdelem az ember sorsa a földön? Nemde napszámos módjára tölti el napjait? Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves éjszakák lettek fizetségem. Már lefekvéskor azt kérdezem: ,,Mikor virrad?” És mihelyt felkelek: ,,Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. Napjaim futnak, mint a takács vetélõje, eltûnnek, s nyomukban nem marad reménység. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot. SZENTLECKE 1 Kor 9, 16-19. 22-23 Testvéreim! Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerû kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot? Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetõje, ingyen nyújtsam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumban gyökerezõ jogommal. Bár mindenkitõl független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvösségre vezessek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne. EVANGÉLIUM Mk 1, 29-39 Abban az idõben: Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszûnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektõl megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó elõtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különbözõ bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiûzött. De nem engedte megszólalni õket, mert tudták, hogy õ kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévõk utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Téged keres mindenki!” De õ azt felelte: ,,Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, - hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiûzte az ördögöket. Elmélkedés Az igazi gyógyulás Jézus ajándéka A szenvedõ Jób szavai arról tanúskodnak, hogy az ember sorsa mit sem ér a földön, ha Isten áldása nincs rajta. Jób, a panaszkodó ember, aki a napot is elátkozza, amikor a világra jött. Csupa kín az élete, s nincs már forrása az örömnek. Nem hoz enyhülést sem a hajnal, sem az alkony. A szenvedõ ember mélyen átéli, hogy ennek másképp kellene lennie, hogy ez a megaláztatottsága sehogyan sem egyeztethetõ össze emberi méltóságával. Ezért a lázadása ösztönös. Pál apostol az evangélium hirdetésérõl elmélkedik, elgondolkodva azon, hogy mit is jelent ez önmaga és azok számára, akikhez küldetése van. Az evangélium hirdetésének egyik legfontosabb feltétele, hogy az ne történjék kényszerûségbõl, s még csak véletlenül se keltsük annak látszatát, hogy hivatalnokok vagyunk. Hivatalnoknak lenni azt jelenti, hogy pénzért elvégezek egy munkát, legyen az akár olyan is, mely nem pontosan kifejezõje annak, amit magam is vallok, vagy esetleg még szégyenkezhetek is miatta. A leghatásosabb módszer, mely kiváltképpen is segítheti az igehirdetést, hogy életünkkel hasonlóvá válunk azokhoz, akiknek elvisszük az evangélium jó hírét. Ez persze nem könnyû és veszélyes vállalkozás is. Egynek kell lennünk a sok közül, de nem feltétlen olyan, mint õk. Amit teszünk, azt magáért az evangéliumért kell tenni. Jutalmunk pontosan az lesz, amirõl beszélünk, amit hirdetünk, s amiért szenvedünk. Pontosabban, akiért minderre készek voltunk. Magáért az Istenért. Jézus földi életében sok beteget gyógyított meg, s ördögöt ûzött ki belõlük, hogy elhozza számukra az enyhülést, s megsejtsék azt, hogy mi is az a földöntúli szépség, amelyrõl az örök élet kapcsán beszélt. Jézus népszerûsége most nagyon megnõtt, keresik, mert igénylik a segítségét, azt a hatalmat, mellyel javukra rendelkezik. Jézus azonban nem nyit kórházat és nem szervezi meg az egészségi ellátást. Tovább megy, más falvakba. Küldetése magasztosabb annál, hogy csak a betegek meggyógyításával foglalkozzon. Az emberek figyelmét fel kell hívnia arra, hogy a világ elmúlik, akár egészséges, akár beteg az ember, s ezzel a ténnyel is kezdeni kell valamit. Felelete a megígért örök élet. Jézus kora reggel, még hajnalban elvonult egy magányos helyre, hogy imádkozzék, hogy kettesben legyen az Atyával. Ezt az élményt számára nem helyettesíthette az a népszerûség, melynek most részese lehetett a meggyógyultak körében.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28