B - Évközi 2. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY 1 Sám 3, 3b-10. 19 Sámuel, gyermekkorától fogva Éli fõpap mellett az Úrnak szolgált. Az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt. Az Úr megszólította: ,,Sámuel, Sámuel!” A gyermek ezt felelte: ,,Itt vagyok.” Aztán odafutott Élihez, és azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál.” Éli ezt válaszolta: ,,Én nem hívtalak, feküdj le és aludj.” Erre elment, és lefeküdt aludni. Az Úr azonban újra szólította Sámuelt. Sámuel fölkelt, odament Élihez, és azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál.” Õ azt felelte: ,,Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!” Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, mert az Úr szava még nem nyilatkozott meg neki. Ezután az Úr ismét szólította Sámuelt, harmadszorra. Az fölkelt, odament Élihez, és így szólt: ,,Itt vagyok, hívtál.” Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. Ezért azt mondta Sámuelnek: ,,Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: »Szólj, Uram, hallja a te szolgád.«” Sámuel elment és visszafeküdt a helyére. Akkor megjelent az Úr megállt elõtte és szólította mint az elõzõ alkalommal: ,,Sámuel, Sámuel!” És Sámuel így válaszolt: ,,Szólj, Uram, hallja a te szolgád?” Sámuel növekedett, az Úr pedig vele volt, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon. SZENTLECKE 1 Kor 6, 13c-15a. 17-20 Testvéreim! A test nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele. Kerüljétek a testiség bûnét! Minden bûn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentõl kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatoké? Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsõítsétek meg tehát Istent testetekben! EVANGÉLIUM Jn 1, 35-42 Abban az idõben: Ott állt (Keresztelõ) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: ,,Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: ,,Mit kívántok?” Azok ezt felelték: ,,Rabbi - ami annyit jelent, hogy Mester -, hol laksz?” ,,Jöjjetek, nézzétek meg!” - mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettõ közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik, András volt, Simon Péter testvére. Õ elõször testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: ,,Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: ,,Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” Elmélkedés Isten emberi hangon szól hozzánk Felbecsülhetetlen érték számunkra a Szentírás. Mindig mélységesen meghatódom, amikor lelkem megérinti az üzenet, mely a sorok mögött kicsit elrejtve található, de talán éppen ezért oly szép a pillanat, amikor az elmélkedésünk során feltárulkozik a mondanivaló, Isten üzenete az Õ népéhez. Az elsõ olvasmányból megérthetjük, hogy Isten emberi hangon szól hozzánk. Ez furcsa is és végtelenül logikus is, hiszen emberek vagyunk. Az Úr alkalmazkodik hozzánk, hogy felismerhessük. Persze, még így sem megy egykönnyen, hiszen sokszor vagyunk kishitûek, s inkább arra gondolunk, hogy képzelõdünk, mintsem kitárulkoznánk az Ige irányában. Meg kell tanulnunk felismerni a hangot, mely az Úr hangja. Emberi hang. Milliók és százmilliók síró és nevetõ hangja. Pál apostol az emberi test méltóságáról beszél, s most értjük meg, hogy testünk milyen magasztos feladatot lát el. Általa ismerjük fel Istent a világban. Szemünk, fülünk, és a többi érzékszervünk, mind rendelkezésünkre áll, hogy általuk közelebb kerüljünk ahhoz, ami Isten teremtett világa, kicsit Õ maga. Az evangéliumban az elsõ apostolok kiválasztásáról olvastunk. Az apostolok számára bizonyára megrázó élmény lehetett a Mesterrel való elsõ találkozás. Utána mentek, megnézni, hogy hol lakik. Többet akartak róla tudni. Felkeltette érdeklõdésüket. Nem is sejtették, hogy ez még mennyire a kezdet, hiszen látni fogják majd Õt meghalni, de a vízen járni is. Jézus tekintetével választja ki Pétert. Minket is lát az Isten, ránk is letekint. Tekintetében a meghívás és a küldés. Küldetésünk azokra a pillanatokra is szól, amikor azt gondoljuk, senki sem lát bennünket. Milyen jó lenne életünk minden percében örülni annak, hogy Isten lát bennünket, s nem oly sokszor menekülni tekintete elõl. Ha majd ráérzünk arra, hogy Õ a legnagyobb szépség, s a legfontosabb is számunkra, akkor már nem kívánunk rejtõzködni. Ez akkor lesz, amikor az Õ segítségével legnagyobb ellenségünket, a bûnt is legyõzzük.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30