Advent 3. vasárnapja

Szerkesztette: Benyik György

1Tesz 5,16-24 Ne oltsátok ki a lelket… 16Legyetek derûsek. 17Imádkozzatok szüntelenül. 18Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 19Ne oltsátok ki a Lelket, 20s a prófétai beszédet ne vessétek meg. 21Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. 22Mindenféle rossztól óvakodjatok. 23A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Õrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. 24Aki meghívott benneteket, az hûséges, és végbe is viszi. Pál valószínûleg Kr.u. 50-ben, a második térítõ útján, Szilvánus és Timóteus társaságában érkezett a városba. Elõzõleg Filippibõl (170 km-re Szalonikitõl) távozniuk kellett (ApCsel 16,16-40). Áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, de mivel azoknak nem volt zsinagógájuk és jelentõs zsidó közösségük, ott nem sokat idõztek. Tesszalonika zsidó lakossága azonban jelentõs volt, el tudott tartani egy zsinagógát. Itt Jázon házába fogadta Pált és társait. Pál három héten keresztült prédikált a zsinagógában, aminek a vége zendülés lett. A nyugtalanság miatt Pálnak és Szilvánusznak el kellett hagyni a várost. Béreába mentek (ApCsel 17,1-9). A viszonylag sok adat ellenére az ApCsel sematikusan fogalmazza meg a Szalonikiben történteket. A levél három hetesnél hosszabb kapcsolatra utal. A levélbõl nem lehet következtetni Pál zsinagóga prédikációjára - annál is inkább, mert a levél pogány- és nem zsidó-keresztényeknek íródott. Ez a közösség azonban lelkes és várja Krisztus második eljövetelét. Ebben a közösségben még nem jelentkeznek az üldözöttség tipikus jelei. Az intenzív imádság (17.v.), a Szentlélekben való öröm (19.v.) és a lelkes prófétai beszéd (20.v.) alkotja a közösség értékét. A közösség szervezésnek hatékony ereje volt az imádság. Az antikvitásban a zsidók zsinagóga imája a szombatonkénti rendszeres imádság ápolta a közösségi hit megélését. Ez a módszer a keresztény egyházban is meghonosodott, és a pogány keresztény közösségben az efféle közösségi és vallási gyakorlat újdonságnak számított. A pogány kultuszok alkalmanként voltak és nem társult hozzájuk rendszeres közösségi találkozás. Inkább vallási karneváloknak tekinthetjük õket, amelyek nagyon eltértek a mai keresztény összejövetelektõl. A megkereszteltek tehát valami új módszert is tanultak, a közösség ápolására. Az öröm a legnagyobb közösség teremtõ érzés, de csak akkor mûködik, ha azonos ízlésû emberek jönnek össze, mert akkor az egyének öröme nem rontja el a közösség örömét. Az hogy az örvendezõ ember, miként viselkedik sokat elárul a lelki világáról. Az Isten közelségét és a jóindulat közösségi kiáradását megtapasztalt emberek ritkán feledkeznek el errõl az élményrõl. Egy igazán vallásos búcsú átélése, ezért egyedülálló élmény, mert nem a gátlásaink szabadultak fel, hanem az egyénileg vallott hitünket éltük át közösségileg. A prófétákat legtöbbet az ószövetségi korszakhoz kapcsoljuk és az evangéliumban mint régi írások alkotói szerepelnek, akik csodálatosan meg tudták mondani, milyen események fognak bekövetkezni. Az újszövetségi közösségben is megtaláljuk azokat a vallásilag mélyen motivált személyeket, akik az Isten közelségébõl nyert bölcsességüket a közösség javára kamatoztatták és segítették a közösség vezetõit. Ezért tekintélyük is igen nagy volt. Néhányan azonban inkább akarták ezt a tekintélyt, mint az Isten-közelséget és ezért Pál késõbbi leveleiben rendre utasítja õket. Úgy tûnik viszont, hogy Tesszalonikában a kezdeti idõszakban segítik a közösség összetartását és hitben való fejlõdését. Amikor az intézményes kereszténységbõl tekintünk vissza a kezdetekre a mozgalmi kereszténységre, akkor fõleg a katolikusok gyanakvással tekintenek ezekre a kifejezésekre, mert történetileg, inkább a kis egyházak híveitõl hallották az efféle kifejezéseket. A katolikus hívek egyik veszélye, hogy nagyobb bizalmuk van a rendteremtõ intézményben és azok vezetõiben, mint a saját hitük mozgósító erejében. Ezért úgy gondolják, az egyház élete és annak irányítása a vezetõk, a papok és a püspökök dolga. Az intézmény centrikus beszédmódhoz szokott hívek számára ez újdonság. De ha közömbös emberekkel áll szemben az intézmény vezetõje plébánosa, akkor érzi csak igazán, milyen fontos lenne lelkes embereket találni, akik munkatársai lehetnének. Ilyenkor is érvényes Pál felszólítása. „A lelket ki ne oltsátok…”

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31