Advent 2. Vasárnapja

Szerkesztette: Benyik György

1Pét,3,8-14 Ne féljetek a fenyegetésektõl… 8Végül mindnyájan legyetek egyetértõk, együtt érzõk, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. 9Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek. 10Mert aki az életnek örülni szeretne, és jó napokat látni, az óvja nyelvét a rossztól, ajkát a hamis szótól. 11Forduljon el a gonosztól, tegye a jót, keresse a békét, járjon utána. 12Mert az Úr szeme az igazakon, hallja imádságukat, s a tekintete a gonosztevõ ellen fordul. 13Ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban? 14De még ha szenvedtek is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktõl és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket! Euszebiosz püspök véleményét arról, hogy a levél Péter apostoltól származik egészen a 19. századig vallották. Ennek ellentmond, hogy egy galileai zsidó halász nehezen tudott ilyen jól görögül és nem idézhette hibátlanul az Ószövetség görög fordítását, sõt az is feltûnik, hogy semmi sem utal a levélben arra, hogy ismerte volna a történeti Jézust. Legtöbben úgy tartják, hogy Domitianus császár idején 30 évvel Péter halála után íródott, és a keresztény híveket igyekszik erõsíteni az üldözésé közben. A szerzõ azt tanácsolja, hogy kerüljék el az összeütközést a római állammal (2,13). Az üldözést magát Isten próbatételének tartja (1,6sköv), még a végidõ elõtt (4,7.17). Kitartásra szólít fel és figyelmeztet a keresztségben vállalt kötelezettségekre, hogy szent életet éljenek (1,3sköv; 2,1sköv) és teljesítsék állapotbeli kötelességüket. A választott szakaszban az elsõ gondolat a közösség ápolására vonatkozik (8.v.), a híveket inkább a nyilvános élettõl visszahúzódásra biztatja (10.v.), és erõsíti a békeszeretõket a csoporton belül (11.v.). A „ki árthat nektek” (13.v.) nem puszta költõi kérdés, hanem valós üldözések és fenyegetések miatti félelemben élõ közösségrõl tanúskodik a kijelentés. Az ártatlan szenvedés értékét hangsúlyozza (14.v.), és a belsõ szilárdságot erõsíti a fenyegetettséggel szemben. Általánosan elmondhatjuk, hogy a keresztény közösség túlélését az erényes szolidáris Istenben bízó közösség megteremtésében látja. Ilyen volt az õskeresztény egyház. Az üldözések idején már megbízható szervezettel rendelkeztek, és nem a közeli Krisztus második eljövetele lelkesítette õket, hanem a bizalom Istenben és egymás segítségében. A katolikus levelekben ez a retorika erõsödik, mert két közösség áll szembe egymással. A szervezett egyházi közösség, amelynek tagjai óvják egymást, és a szervezett ellenséges pogány állami közösség, amely igyekszik ettõl az idegen csoporttól megszabadulni, illetve minden társadalmi konfliktus okának õket teszik meg. Ezen rosszindulatú közeggel szemben a keresztény közösség az összefogásban és Istenben vetett bizalomban találja meg az erõt. Az európai katolikus közösségeknek ez a magatartás nem teljesen ismert és megszokott, legfeljebb azon közösségekben, amelyek egy ideológiai elnyomást sikerrel vészeltek át. Ennek az oka, hogy a római katolikus egyház Európa legtöbb államában többségben volt, sõt vezetõ államalkotó közösség lett. A felvilágosodás óta azonban fokozatosan veszíti közéleti és társadalmi befolyását. A harcos és kioktató keresztény közösség nem kelt szimpátiát a nem hívõ emberekben. Sõt könnyen lehet a média eszközeivel gyûlöletes közösséggé tenni. Ezért a szolidáris, szerény közösség, amely gondozza tagjait, nem élezi ki a konfliktust környezetével, természetesnek tartja, hogy rosszakat terjesztenek róla, sokkal inkább számíthat a kívülállók megbecsülésére, mint egy agresszív közösség. Az ilyen életmód fenntartása, és az ilyen közösség megszervezése csak jól motivált, mélyen Istenben bízó emberekbõl lehetséges. Olyan emberekbõl lehet ilyen egyházat szervezni, akik természetesnek veszik, hogy meggyõzõdésüket sokan nem osztják, természetesnek tartják, hogy emberi megbecsülést csak bizonyított erényekkel tudnak kivívni maguknak és felelõséggel gondolkodnak saját gyengeségeikrõl, amellyel a közösségük túlélését is veszélyeztetik. Ez a magatartás az antik világban egy ellenséges közegben és az antik vallások versenyében alakult ki. Ez a magatartás eredményezte azt hogy a keresztény egyház az üldözéseket túlélte. Ez a magatartás úgy tûnik ismét aktuális. Semmiféle más erõ nem véd meg bennünket, csak az amely Isten-hitünbõl és tisztességünkbõl táplálkozik.

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31