Advent 01. vasárnapja

Szerkesztette: Benyik György

1Kor 1,3-9 Szüntelenül hálát adok… 3Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! 4Veletek kapcsolatban szüntelenül hálát adok az Istennek azért az isteni kegyelemért, amelyet Krisztus Jézusban nyertetek. 5Benne gazdagok lettetek minden tanításban és ismeretben. 6A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult köztetek. 7Így semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk, Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8aki mindvégig megerõsít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek Urunk, Jézus Krisztus napján. 9Hûséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe. Pál missziójában a korintusi korszak mérföldkõ. Az itt lévõ közösségeknek legalább négy levelet írt és számos szóbeli üzenetet küldött, de ebbõl csak kettõ kánoni levél maradt ránk. Korintus mûvész város volt, Athénnek a filozófusok városának ellenlábasa. Igen forgalmas város, két kikötõje volt, és az idegen emberek, árú és az eszmék özönlöttek a városba. Ez a külsõ hatás az ottani lakosok életét állandó forrongásba tartotta. Az újgazdagok kicsapongásai és az egyik pillanatról a másikra tönkrement kereskedelmi vállalkozások tragédiái mindennaposak voltak a városban. A sok különbözõ ember és nézet a közös koine görög nyelven cserélt gazdát a piacon, melyet a kor népi akadémiájának is tekinthetünk. A Pál missziós segítséget is talál, Apolló alexandriai zsidó személyében, aki kitûnõ rétornak számított. A korintusi zsinagóga hívei mellett számos pogány is csatlakozott Pál missziójához. Mindez azt eredményezte, hogy a megszaporodott keresztény házak között is nézetkülönbségek alakultak ki, volt aki Pállal, volt aki Apollóva, mások Péter nézeteivel, ismét mások Krisztusnak talán a szinoptikusokból megismert tanításával azonosultak. A korintusi egyházak között tehát szakadás lépett fel. Ennek a megszüntetésére íródott a levél. Pál ebben az üdvözletben a hálaadás mellett 5 alkalommal is említi Krisztus nevét, mint aki a kegyelmet közvetíti (4.v.), mint akinek a tanításában kell megerõsödniük (6.v.), mint akinek a megjelenését várják (8.v.), mint akivel közösségben kell lenniük (9.). Talán az elõzmények a pártoskodás ismeretében nem is csodálkozunk, hogy a nyitó üdvözletben ilyen gyakran visszhangzik Krisztus neve. A másik sajátossága a levélnek, hogy talán Pál más levelében sehol sem találunk ennyi hellén vallási fogalmat, mint ebben. Nyilván azért mert az írója a feltételezett olvasók nyelvezetén ír Krisztus tanításáról. A vitatkozó közösség fogalmait ugyan a hellén pogány filozófia körébõl vette, de meggyõzõdése mégis keresztény. Ami azt jelenti, hogy a közösség meggyõzõdése az új vallási felismerés kapcsán átalakítja a gondolkodását, de használja a megszokott fogalmait. Beszédes figyelmeztetés ez számunkra, nem a fogalom használat, hanem a meggyõzõdés amely kereszténnyé tesz. Itt a keresztény közösség még nem letisztult szervezet, hanem a megértés és megtérés különbözõ szintjén álló mozgalom, amelyben a tagok is vitatkoznak egymással. Minden vitájuk ellenére él bennük a vágy, Krisztust jobban megérteni és jobban azonosulni vele. A módszerek és a felismerések különbözõek. Ebben a fázisban nem a rendezettség megteremtése a legfontosabb, hanem a lendület megõrzése és a közösség érzésének megtartása. Pál szeretné, ha a hívek tovább gazdagodnának a tanításban (5.v.), sõt meg is erõsödnének benne (6.v.), sõt ha Krisztus kegyelmét õriznék (6b.), ha Krisztus megjelenésére várva feddhetetlen életet élnének (8a.). A vallási felismerés felet érzett öröm és az életformálás ugyanis nem automatikusan követte egymást. Ezért néhányan a vallási rajongás közben, megõrizték régi életformájukat. Talán emiatt érdemes odafigyelni a levél további részleteire is. Ez a jelenség ugyanis nem csak korintushoz köthetõ, hanem ismétlõdõ probléma a keresztény közösségben. A távolról, más életmódot folytatott vallási megtérõk, nem minden esetben változtatnak életmódjukon. Sokan a megtérést csak intellektuális, vagy érzelmi kalandnak tartják, amelyhez nem kapcsolódik életformálás. A megtérés talán lehet egyetlen pillanat, de a keresztény életmód és gondolkodás elsajátítása hosszabb folyamat és számos eltévelyedésre ad alkalmat. Az érdeklõdés elvesztése azonban mindennél nagyobb hiba. A megtérés után az útkeresés korszakában a keresztény szóhasználat kizárólagos követelése is akadály lehet azoknak, akik nem keresztény családban nõttek fel. Ezért a gyakorló keresztényeknek, türelmesnek kell lenni. Sõt azt is el kell fogadni, hogy tömeges megtérés esetén a keresztény egyházba új kultúra érkezik, a közösség megszokott életébe pedig változás fog bekövetkezni. Ahogy a családba az új tag érkezésén felborul a rend és új szokások lépnek a régiek helyébe úgy van ez az egyházban is. Csak a folyamatot okosan kell vezetni, nehogy a lényesrõl a lényegtelenre terelõdjék a figyelem és nehogy az újdonság régi értékeket szüntessen meg. Ennek a folyamatnak a vezetéséhez elmélyült gondolkodó és lelki életet élõ vezetõk is szükségesek, akiknek bölcs türelemmel irányítják a vitatkozó feleket.

Eseménynaptár

Június 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30