A - Urunk megkeresztelkedése

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Iz 42, 1-4; 6-7 Ezt mondja az Úr: Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és igazságot visz a nemzeteknek. Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hûségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az õ tanítására várnak a nemzetek. Én, az Úr hívtalak meg igazságban, én fogtam meg a kezed és én formáltalak. Általad kötök szövetséget népemmel, és adok világosságot a nemzeteknek, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönbõl a foglyokat, és a tömlöcbõl azokat, akik a sötétben ülnek. SZENTLECKE ApCsel 10, 34-38 Kornéliusz házában Péter szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: ,,Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Mindenki kedves elõtte, bármely néphez tartozik is, aki féli õt és az igazságot cselekszi. Isten a tanítást Izrael fiainak adta, és a béke örömhírét hirdette Jézus által. Õ a mindenség Ura. Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egész Judeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Õ pedig, amerre csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtõl megszállottat, mert vele volt az Isten.” EVANGÉLIUM Mt 3, 13-17 Abban az idõben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: ,,Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: ,,Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre, János engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízbõl, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égbõl: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Elmélkedés Jézus nyilvános mûködésének kezdete Minél többet ismerünk meg Jézusból az evangélisták tanítása által, annál inkább világossá válik, hogy Izaijás próféta jövendölése reá vonatkozik, aki megkeresztelkedik Jánosnál a Jordán vizében. Az igazi Isten igazi emberré lett, s most szolidaritást vállal azokkal, akik áldozatul estek a bûnnek, voltaképpen minden emberrel, hiszen az õsbûn mindannyiunkra ránehezedik. Csodálatos a Megváltó emberszeretete, ahogyan társközösséget vállal az emberrel. A karácsonyi ünnepek is errõl szóltak, hogy testvérünk született. Egyszerûségben és alázattal jött közénk, hogy minden ember befogadhassa. A bûn is részévé vált az emberi életnek, sajnos, roppant egybefonódott az emberrel. Jézus Krisztus személyében megjelent a Megváltó, aki képes arra, hogy megismerje a bûnt, aki közel kerülhet a bûnös emberi természethez anélkül, hogy az árthatna neki, s magával ránthatná annak mélységeibe. Jézus az Isten Fia. Az Atya felkente õt hatalommal, s a Lélek folytonos segítsége által tud olyanná lenni, aki képes segíteni az embereken. Ahhoz, hogy segíteni lehessen valakin, különösen is szükség van arra, hogy megértsük õt. A másik, nem kevésbé fontos dolog, hogy a segítõnek legyen képessége, hatalma a segítségnyújtáshoz. A Jordán folyónál történtek éppen errõl szólnak. Jézus meg akarja ismerni az emberi természetet a legtitkosabb részleteiben is. Be akar tekinteni a bûntõl beárnyékolt, a rabságban sínylõdõ ember világába. Ez föltétele annak, hogy látni lehessen, mire van szüksége az embernek. Ezt a világot az elesettség és kilátástalanság, a vergõdés és fájdalmas kudarcok jellemzik. Ám Jézus, az Atya szeretett Fia minden hatalommal felruházott, Õ a Felkent. Ezért mostantól fogva, amerre csak jár, jótetteket visz végbe, s meggyógyít minden ördögtõl megszállottat.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28