OLVASMÁNY Ter 12, 1-4a Az Úr így szólt Ábrahámhoz: ,,Vonulj ki földedrõl, rokonságod körébõl és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Ábrahám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki. SZENTLECKE 2 Tim 1, 8b-10 Kedves Fiam! Vállald velem együtt a szenvedéseket az evangéliumért, Isten erejére támaszkodva, aki megváltott minket, és szent hívással hívott, nem tetteink miatt, hanem saját elhatározása és kegyelme alapján, amely megnyilvánult most Megváltónknak, Jézus Krisztusnak megjelenésével. Õ legyõzte a halált, és felragyogtatta elõttünk az életet és a halhatatlanságot. EVANGÉLIUM Mt 17, 1-9 Abban az idõben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott elõttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: ,,Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhõ borította be õket, és a felhõbõl egy hang hallatszott: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Õt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette õket, és ezt mondta: ,,Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyrõl lejövet Jézus a lelkükre kötötte: ,,Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!” Elmélkedés Minden év Nagyböjtjének elmaradhatatlan eseményéhez érkeztünk a mai vasárnap. Urunk színeváltozásáról olvastunk, s most arról elmélkedünk. Jézus gondosan felkészíti tanítványait az elkövetkezendõ eseményekre. Színeváltozásával - amikor is Õt mennyei dicsõségében láthatták az apostolok: Péter, Jakab és János, kik ott lesznek majd a Getszemani kertben is - azt akarta tudtukra adni, hogy szenvedését és halálát a feltámadás dicsõségével egybekötötten kell nézniük, elfogadniuk. Majd eljön az idõ, Jézus szenvedésének végórái, amikor szükségük lesz az apostoloknak erre az élményre. Akkor majd eszükbe jutnak a hegyen történtek. Ez a mai fényesség, káprázatos tisztaság, vakító fény lesz az egyetlen - akkor már pislákoló fény a lelkükben - mely elkíséri õket a Feltámadottal való újratalálkozásig. Péternek is eszébe jut majd ez a nap azon az éjszakán, amikor megtagadja mesterét. Jánosban is felidézõdnek ennek a napnak emlékei a kereszt tövében, mert, hiszen az is Õ volt, a Mester, ott a Tábor-hegyen. Az ember képtelen lenne befogadni állandó jelleggel azt a szépséget, ragyogást és energiát, mely Istenbõl árad felénk. Még a Naptól is meg kell pihennünk éjjel, mert túl sok lenne nekünk a 24 óra. S Isten mérhetetlenül meghaladja ezt a nagyságot. A tudat, a hit a fontos. Hinni benne akkor is, amikor nem látjuk ragyogását. Bár, akár hová is tekint az ember, végsõ soron mindig Istennel találkozik. Hiszen a teremtett világ minden sarkából felénk integet. Nem mindig érezzük Isten jelenlétét élõnek és elevennek. Ám amikor az megtörténik, akkor a késõbbiek során is az élményekbõl kell táplálkoznunk, néha huzamosabb ideig is. Egy csodás gyógyulás, kiemelkedõen tartalmas vallási élmény, a szentségek vétele, imádság, jócselekedet, s minden olyan élmény amelyben megéreztük: itt van Õ, most mutatta meg magát, akkor azt el kell raktároznunk azokra a napokra, amikor meglátogat bennünket keresztjével, talán csak általunk vélt hallgatásával. Ha hisszük, hogy örök az Isten, fénye nem hunyhat ki sohasem, s akkor csak türelmesen kell várni, s megérkezik ennek örök élménye. „Odaát” majd vég nélkül napozhatunk jelenlétében.