A – Nagyböjt 1. vasárnapja

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Ter 2, 7-9; 3, 1-7a Miután a föld termékennyé vált, az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élõlénnyé. Az Úristen kertet telepített Édenben, Keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas, azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és rossz tudásának fáját. A kígyó ravaszabb. volt a föld minden állatánál, amelyet az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: ,,Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?'' Az asszony így válaszolt a kígyónak: ,,A kert fáinak gyümölcseibõl ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcsérõl mondta: Ne egyetek belõle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.'' Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: ,,Semmi esetre; nem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az Isten, aki ismeri a jót és a rosszat.'' Az asszony látta, hogy a fa (gyümölcse) élvezhetõ, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát a gyümölcsbõl, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belõle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy mezítelenek. Fügefa leveleket fûztek össze és kötényt csináltak maguknak. SZENTLECKE: Róm 5, 12. 17-19 Testvéreim! Egy ember által lépett a világba a bûn, és a bûn következményeként a halál. Így a halál minden ember osztályrésze lett, mert mindnyájan bûnbe estek. De ha egynek bûnbeesése következtében, egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább élnek és uralkodnak majd az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem és a megigazulás bõséges ajándékát kapják! Mert miként egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek igaz volta minden ember életére megigazulást áraszt. Amint ugyanis egynek engedetlensége minden embert bûnössé tett, ugyanúgy egynek engedelmessége igazzá tett sokakat. EVANGÉLIUM Mt 4, 1-11 Abban az idõben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértõ és így szólt: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!'' Jézus ezt felelte: ,,Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.'' Ezután a szent városba vitte õt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kõbe ne üsd a lábadat!'' Jézus ezt válaszolta: ,,De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!'' Végül egy igen magas hegyre vitte õt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: ,,Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!'' Ekkor Jézus azt mondta neki: ,,Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!'' Erre otthagyta õt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki. Elmélkedés A bûn eredete Nagyböjt elsõ vasárnapjának elsõ bibliai olvasmánya az ember bûnbeesését írja le az Édenben, mely az ember engedetlenségének a következménye. Az emberi szabadság nagy ajándék, de ha visszaélünk vele, akkor az megbosszulja magát. Döntéseink nem könnyûek, a választás mindig magában hordozza annak lehetõségét, hogy az ember hibázni fog. Az embert személyes felelõsség hibás döntéseiben nem terheli, ha képtelen érzékelni a jó és a rossz közötti különbséget. Gyakran hallani ezért a kijelentést: „Mit tudtam én, hogy helyesen cselekszem-e?!” A szentírási szövegben azonban az áll, hogy Isten világosan megmondta, hogy mely fáról ehetnek, s melyik fa gyümölcsébõl nem ehetnek. Tehát, most már csupán csak arról volt szó, hogy megtartják-e, vagy sem az isteni parancsot. Voltaképpen ez a „csupán” jelzõ nem is olyan jelentéktelen, hiszen a parancsok megtartása nem is olyan könnyû. Ám cserében ott van az embernek az Isten barátsága, mely mindenért kárpótol. A bûnt mindig akkor követi el az ember, amikor az Isten által jónak kimondottat megkísérli átértékelni. Amikor meggyengül a bizalom köteléke, ha Isten részérõl valami mást is feltételezünk, mint a tökéletes szeretetet és jóindulatot, amikor felülbíráljuk parancsait, ilyenkor nagyot zuhanunk az elõzõ kegyelmi szintrõl. Íme, ebben az õstörténetben is, mely az isteni Kinyilatkoztatás része, rá kellett döbbennie az embernek, hogy a tudás kevesebb, mint a bizalom és a ráhagyatkozás. Pál apostol már nem csak a bûn forrását és okozóját nevezi meg az emberi engedetlenségben, hanem a felismerés diadalával kiáltja világgá, hogy megvan a bûn ellenszere. Jézus Krisztust, a kegyelem bõséges osztójának nevezi. Jézus Krisztus érdemeibõl gazdagon meríthetnek mindazok, akik hozzá kapcsolódnak. Ádám bûne minden embert bûnössé tett, Krisztus engedelmessége sokakat tett igazzá. A fogalmazás különbséget tesz a „mindenki” és a „sokak” között, s azt üzeni, hogy noha mindenkinek felkínált az üdvösség, az mégiscsak azok osztályrésze, akik hisznek, s vallják, hogy Jézus a Megváltó. Az evangélium Jézus hármas megkísértésérõl szól. Íme, a személyes Gonosz ma is él, s megkeres mindenkit, az Isten Fiát is. A kísértésbõl gyõzedelmesen kerül ki Jézus. Mint igazi Isten és igazi ember éli át ezeket a megpróbáltatásokat. Nagyon fontos észrevennünk két dolgot, s ezzel utalást tehetünk az Édenben történtekre is. Az elsõ: Jézus Ismeri az Írás szavát, s a második: úgy viszonyul hozzá, úgy idézi azokat, hogy az Ige szent és igaz, s csak általa van élet. Hol tart a mai ember a Biblia ismeretével? Szomorú, de sokak világában elõkelõbb helyre kerülnek a divatlapok és szakácskönyvek. Nálunk ne így legyen!

Eseménynaptár

Június 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30