A - Húsvét 4. vasárnapja

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY ApCsel 2, 14a. 36-41 Pünkösd napján Péter a tizenegy (apostol) kíséretében elõlépett és hangos szóval így beszélt: ,,Tudja meg Izrael egész háza teljes bi-zonyossággal, hogy Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette!” E szavak hallatára fájdalom járta át a szívüket, és megkérdezték Pétert meg a többi apostolt: ,,Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” Péter azt felelte: ,,Tartsatok bûnbánatot, és keresztelkedjék meg mind-egyiktek Jézus Krisztus nevében bûneitek bocsánatára. Akkor elnyeri-tek a Szentlélek ajándékát. Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeitek-nek szól, és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de a mi Urunk, Istenünk hívja õket.” Még más szavakkal is biztatta és buzdította õket: ,,Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket ebbõl a romlott nemzedék-bõl!” Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek tért meg. SZENTLECKE 1 Pét 2, 20b-25 Szeretteim! Ha a jót teszitek és türelmesen szenvedtek, az ked-ves az Isten elõtt. Hiszen erre kaptatok meghívást, mert Krisztus is szenvedett értünk, példát hagyva nektek, hogy a nyomában járjatok: ,,Bûnt nem követett el, s hamisság nem volt a szájában.” Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szen-vedett, nem fenyegetõzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra. Vétkeinket saját testében fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bûnöknek, és az igazságnak éljünk. Az õ sebei szereztek számotokra gyógyulást. Olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygõ juhok, de most meg-tértetek lelketek Pásztorához és oltalmazójához. EVANGÉLIUM Jn 10, 1-10 Abban az idõben így szólt Jézus: ,,Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az õr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti õket. Miután mind kivezette, elõttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hang-ját. Az idegent nem követik, sõt elfutnak tõle, mert az idegen hangját nem ismerik. Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de õk nem értették meg, hogy mirõl beszél. Jézus ezért így folytatta: ,,Bizony, bizony, mondom nek-tek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik elõttem jöttek, azok tol-vajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki - és bejár, s legelõre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöt-tem, hogy életük legyen, és bõségben legyen.” Elmélkedés Jézus a Jó Pásztor Az apostolok jó pásztornak bizonyultak, hiszen sokan hallgattak a szavukra, s követendõ példává lettek azok számára, akik olyanok voltak, mint a tévelygõ juhok. Akik hittek a tanításnak, azok megke-resztelkedtek. A keresztség szentségében elnyerték bûneik bocsánatát, s az Úrhoz csatlakoztak. E szentség lehetõvé tette a számukra, hogy Jézust kövessék, életük áldozata árán is, s nem csak úgy, hogy rokon-szenvesnek tartják a krisztusi tanítást. Péter apostol figyelmeztet, hogy aki Krisztus nyomában jár, az nem föltétlen mentesül a szenvedésektõl, sõt, türelmesen kell szen-vednie, hiszen a Megváltó is ezt tette, s ezzel mindenkinek példát adott. Péter apostol tanításában Jézus a lelkek pásztora és oltalmazója-ként jelenik meg. Minden emberi lélek rászorul arra, hogy oltalmaz-zák, s utat mutassanak neki ebben a világban. A lélek oly érzékeny a sérülésekkel szemben, hogy képes elvérezni. A sértések és rágalmazá-sok elleni igazi fegyver, hogy azt nem viszonozzuk, s rábízzuk ma-gunkat az igazságos Bíróra. János evangéliuma a „juhok Pásztora” címet adományozza Jé-zusnak. Arról olvashatunk ezen a helyen, hogy sokan próbálkoznak a nyájat terelgetni, maguk után vonzani, ám közülük némelyek rablók és tolvajok. Sokan kihasználják az emberek tudatlanságát és tájékozat-lanságát, az emberi akarat gyengeségét, s oda viszik õket, ahol az éle-tet, mint valami nagy játékot mutatják be nekik, s a játékból azután vesztesként kerülnek ki. Az életben mindig vannak vezetettek és vezetõk. Nem mindenki méltó a vezetõ tisztség betöltésére. Különösen akkor nem, ha az ember végsõ céljának elérésérõl van szó. Jézus magát kapuhoz hasonlítja, melyen átjutva az ember legelõ-re, az élet bõségére talál. De hol található meg ez a kapu? Ott, ahol Krisztussal találkozhatunk. Az Oltáriszentségben. Magunkhoz véve Krisztus Testét átlépünk a kapun. Mert valójában az történik, hogy a szentáldozásban nem mi vesszük magunkhoz Krisztust, hanem Õ vesz magához bennünket. Így azután benne és általa egy új világ tárulkozik fel elõttünk. Most már csak az a fontos, hogy eldöntsük, ki után me-gyünk, kinek nyissuk meg szívünk kapuját, ki kap bebocsátást. Ha tolvajokat engedünk be, akkor azok elveszik még azt is, amink van. Elveszik szabadságunkat, értékeinket, akaratunkat, tisztaságunkat, s talán az életünket is. Aki viszont igyekszik megtartani Jézus tanítását, az elõtt megnyílik az örökkévalóság kapuja. Lépjünk be rajta, s ne si-rassuk, amit magunk mögött hagyunk!

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31