A - Húsvét 3. vasárnapja

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY ApCsel 2, 14. 22-28 Pünkösd napján Péter a tizenegy kíséretében elõlépett, és hangos szóval így beszélt: ,,Zsidó férfiak és Jeruzsálem egész népe! Figyeljetek és hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak, fontoljátok meg e dolgokat! A názáreti Jézust az Isten igazolta elõttetek, amikor, mint tudjátok, általa hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztetek. Ezt az embert ti az Isten elõre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta õt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla: Szemem elõtt az Úr mindenkoron, õ áll jobbomon, meg nem inoghatok. Örvend a szívem, az ajkam énekel, és testem is békében nyugszik el. Lelkemet a holtak honában nem hagyod, hogy Szented romlást lásson, nem akarod. Az élet útját mutatod meg nekem, színed elõtt örülni gyönyörûségem.” SZENTLECKE 1 Pét 1, 17-21 Szeretteim! Szent félelemmel éljetek földi zarándoklástok idején, ha Atyának hívjátok õt, aki személyválogatás nélkül ítélkezik kinek-kinek tettei szerint. Hiszen tudjátok jól, hogy nem veszendõ ezüstön vagy aranyon váltottak meg titeket az atyáitok által rátok hagyott, értéktelen életformától, hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplõtelen báránynak drága vére árán. Õt Isten elõre kiválasztotta már a világ teremtése elõtt, de csak az utolsó idõkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta õt a halottak közül, és megdicsõítette, hogy higgyetek és reméljetek Istenben. EVANGÉLIUM Lk 24, 13-35 Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevû faluba mentek, amely ,Jeruzsálemtõl hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegõdött. Õk azonban nem ismerték meg õt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte õket: ,,Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: ,,Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Õ megkérdezte: ,,Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: ,,A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép elõtt. Fõpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták õt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy õ váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, õt magát azonban nem látták. Jézus erre így szólt: ,,Ó, ti oktalanok, késedelmes szívûek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsõségébe?” Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban õróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenõben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték, de õ eltûnt elõlük Akkor azt mondták egymásnak: ,,Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyûlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták õket: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre õk is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben. Elmélkedés A názáreti Jézus esete A kereszténység alapítója a történelmi Jézus, aki azonos az Isten Fiával. Az õ eljövetelének idejérõl a Szentírás úgy fogalmaz, hogy ez akkor történt, mikor elérkezett az idõk teljessége. Semmi igazán fontos dolognak már nem volt szükséges megtörténnie az emberiség vonatkozásában, mint éppen annak, hogy a Megváltó bemutassa örök érvényû áldozatát, s az embert Istennel kiengesztelje. Jézus föltámadása hitünk legfontosabb alapigazsága, s erre az igazságra épül minden más tanítás. Ez annyira így van, hogy éppen ezért Jézust egyenértékûen a Föltámadottnak is hívjuk. Noha roppant egyedülálló eseményrõl beszélünk Jézus feltámadását illetõen, a tanúk számára nem maradt kétség a felõl, hogy Krisztus valóban feltámadt a halálból. Péter apostol szinte kézen fogható érvekkel szólítja meg a zsidó férfiakat, Jeruzsálem népét. Most jött el az ideje annak, hogy Dávid jövendölését értelmezzék és megértsék. Ez a beteljesedés, mely teljesen összhangban van Jézus utolsó szavaival a keresztfán, mert hiszen minden beteljesedett. Péter apostol továbbá arra is felhívja a figyelmet, hogy a megváltás nem az eddigi értéktelen életforma eredménye, noha azokat az atyák hagyományozták utódaikra, hanem az Krisztusnak drága vére árán történt meg. Mindez pedig azért történt, hogy az emberek hinni és remélni tudjanak az Istenben. Húsvéti idõben többször is olvassuk az emmauszi tanítványokról szóló történetet. Nem véletlenül, hiszen fontos üzenete van. Jézus föltámadása után még számos alkalommal megjelenik tanítványainak, hogy hinni tudjanak benne. Azt akarja, hogy lelkesek legyenek, s a szívük lángoljon az örömtõl. Csakis így lesznek képesek hírnökei lenni a nagy örömnek, s elvezetni az embereket az Isten ismeretére. Noha minden úgy történt, ahogyan errõl az Írások szólnak, a tanítványok nem „kapcsolnak”, a történtekben csak a kudarcot és a csalódottságot látják és érzik. Ennek oka egyrészt az, hogy az ember nehezen képes elhinni a csodát, hiszen tele van bizalmatlansággal, olykor „kész átverés az élete”. Fél a csalódástól. Mi van, ha mégsem igaz. Jézus azonban felnyitja szemünket a látásra. Életünk minden pillanatában azt súgja, hogy bízzunk benne, hiszen õ legyõzte a bûnt és a halált. Bízzunk azok tanúságtételében, akik látták õt meghalni és feltámadni. E bizalom nélkül hit sem létezhet.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31