A - Húsvét 2. vasárnapja

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY ApCsel 2, 42-47 A jeruzsálemi hívek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Szent félelem töltött el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda történt és sok jel adatott. A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük. Birtokaikat eladták, és az árát szétosztották azok között, akik szükséget szenvedtek. Mindennap összegyûltek a templomban egy szívvel-lélekkel. A kenyeret házaknál törték meg. Örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsõítették Istent, és az egész nép szerette õket. Az Úr pedig naponként vezetett hozzájuk olyanokat, akik hagyták, hogy megmentsék õket. SZENTLECKE 1 Pét 1, 3-9 Testvéreim! Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, élõ reményre teremtett újjá bennünket, hogy a mennyben romolhatatlan, szeplõtelen és el nem hervadó örökség várjon rátok. Isten hatalma megõrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó idõben megnyilvánuljon. Örüljetek tehát, akkor is ha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tûzpróbát kiállott veszendõ aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsõségre és a tiszteletre. Mivel szeretitek Krisztust, bár nem láttátok, és hisztek benne, noha nem találkoztatok vele, amikor eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét, - a megdicsõültek kimondhatatlan örömével fogtok ujjongani. EVANGÉLIUM Jn 20, 19-31 Amikor a hét elsõ napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bûneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” A tizenkettõ közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Késõbb a tanítványok elmondták neki: ,,Láttuk az Urat.” De õ így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte õket: ,,Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: ,,Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívõ!” Tamás így válaszolt: ,,Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: ,,Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is mûvelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Elmélkedés Akit az Isten megérint, az hívõvé lesz Nyolc nappal húsvétvasárnap után a szentírási olvasmányok az elsõ keresztények lelkes magatartására hívják fel a figyelmünket. Az Úr fizikai jelenlétét nélkülözték, de a szeretetben ott volt közöttük. Ennél többrõl is beszélhetünk, hiszen a kenyértörésben, amelyet az elsõ idõben házaknál végeztek, tehát a szentmisékben, találkoztak a feltámadottal. Az Eucharisztia egységet és közösséget formáló valóság volt a számukra, s a hitük forrása és táplálója. E megtartó erõ nélkül elképzelhetetlen lett volna a fennmaradásuk, s különösen nem olyan lelkes formában, mint amirõl tanúságot tettek. Hitük a megélt hit volt. Mindent megosztottak egymás közt, ahogyan Krisztus is oda adta magát mindegyikükért. Az evangéliumban egy másik szentséggel találkozunk. Jézus az Oltáriszentséget halála elõtt alapította, a bûnbánat szentségét pedig föltámadása után. Elsõ dolga föltámadása után az volt, hogy az apostolok küldetéséhez oly fontos szentség kiszolgáltatására felhatalmazást és parancsot adjon. Az apostolok most már a bûnök feloldozását is elvégezhetik, s ezzel valami hihetetlenül fontos dolgot cselekednek. Elsõsorban, a megváltás kegyelmében részesítik a megtérni szándékozó embert, s így a kegyelem szétárad a hívek közösségében. Amire még fontos gondolnunk, hogy az apostolok számára az erõ és a hit forrását jelentette ennek a szentségnek a kiszolgáltatása, hiszen látva a megtérõ bûnösöket, azok örömét és lelki békéjét, õk maguk is elteltek kegyelemmel és csodálattal az Úr iránt, hogy milyen nagy is az Õ hatalma. Tamás nem hitt, még meg nem érintette az Urat, de valójában az Úr érintette meg Tamást, a lelkében elõidézve a változást, mely hívõvé tette. Nagyon sok ember hite felemás, hiányzik a kitartás és a lelkesedés. Valószínûleg ez azért van így, mert az Istennel való találkozás felszínes volt, még nem történt meg a találkozás, mely a mélységekig hatott volna. Tamás példája azonban azt is üzeni, hogy az embernek szüksége van arra, hogy Isten jelenléte érzékelhetõ és tapintható legyen. Jézus ezt jól tudta. Éppen ezért alapított az Eucharisztiát, hogy az Oltáriszentségben megfoghatóbb legyen a megfoghatatlan. Ezen túlmenõen is, a világ végezetéig, az Istennel való találkozás egyik legkiválóbb formája marad, amikor az emberben felfedezzük az Istent, az isteni képmást. Aki az ember keresésére indul, az megtalálja az Istent is!

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30