A - Évközi 34. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

Krisztus király vasárnapja OLVASMÁNY Ez 34, 11-12. 15-17 Ezt mondja az Úr, az Isten: ,,Íme, magam keresem meg juhaimat, és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom õket mindenünnen, ahová a felhõ és a sötétség napján szétszóródtak. Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le õket - mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött pedig õrködöm. Az igaz-ság szerint legeltetem õket. Ami meg titeket illet, juhaim - mondja az Úr, az Isten -, íme, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között.” SZENTLECKE 1 Kor 15, 20-26. 28 Testvéreim! Krisztus feltámadt a halálból, elsõként a holtak közül. Egy ember által jött a halál, és egy ember által jön a holtak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre kel. Min-denki akkor, amikor sorra kerül: elõször Krisztus, majd amikor õ eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor Krisztus átadja Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsõbbséget, hatalmat és erõt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellen-ségként a halál semmisül meg. S ha majd minden alá lesz vetve neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben. EVANGÉLIUM Mt 25, 31-46 Abban az idõben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az õ dicsõségében, összes angyalának kíséreté-ben, és helyet foglal dicsõséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik elõtte, õ pedig elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: jöjjetek, Atyám áldottai, ve-gyétek birtokba a világ kezdetétõl nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tõle az igazak: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk vol-na?” Akkor a király így felel: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb test-véreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: ,,Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylõdtem; s ti nem látogattatok meg engem!” Erre õk is megkérdezik: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szom-jazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Õ pedig ezt feleli majd nekik: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. Elmélkedés Pásztorunk, Fõpapunk és Királyunk Jézus Krisztus az Atya iránti engedelmességbõl teljesen ne-künk szentelte életét. Pásztora lett a nyájnak. Soha se feledke-zett meg azokról, akik a legjobban rászorultak az odafigyelés-re, a gondoskodásra. Ezek legfõképpen azok, akik mindig is szomjúhozták az igazságot. Földi életében mindig odafigyelt azokra, akik szétszóródtak, az elveszettekre, a kicsikre, ki-semmizettekre, akikrõl senki sem emlékezik meg. Igazságos volt minden megnyilvánulásában. Volt szava a szegényhez és gazdaghoz is egyaránt. A Pásztor nyáját az „igazság szerint legeltette”. Olyan Fõpapunk van Krisztus személyében, akinek áldozata felülmúl minden más áldozatot. Ennek az áldozatnak erejébõl fekszik leterítve lába elõtt minden ellensége. Az emberiség el-lensége: A bûn és a halál. Az Atya minden hatalmat neki aján-dékozott, hogy majdan a Fiú is mindent visszaadhasson az Atyának, mûve befejeztével. Tökéletes Fõpap, hiszen nem önmagáért, hanem a megváltás beteljesedéséért birtokolta ezt a hatalmat. A végsõ igazságszolgáltatás nem maradhat el, mert ez ellen-kezne Isten igazságosságával, mely a világban megromlott rend visszaállításának végsõ, utolsó mozzanata. A Király ítélõszéke elõtt megjelennek mind a nemzetek. S a Király senkit sem ítél el azért, mert nem tisztelték kellõen. Egyetlen vád az ember ellen, a mulasztás, amit elkövetett saját embertársa ellen. Az érzéketlenség, a segítség elmaradása, a keményszívûség az éhezõkkel, szomjazókkal, ruhátlanokkal, idegenekkel, betegekkel, börtönben sínylõdõkkel szemben. Távozzatok! Nincs mirõl beszélni tovább! S ez a kijelentés a legsúlyosabb, mi mondható embernek. Nekünk embereknek nem is szabad ilyet tennünk! A Király is csak azoknak mondja ezt, Krisztus Király, akik a bûnben megátalkodtak, s akik lelkében meghalt, kialudt a sze-retet minden csírája.

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28