A - Évközi 25. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Iz 55, 6-9 Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bûnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bõkezû a megbocsátásban. Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál. SZENTLECKE Fil 1, 20a-24. 27a Testvéreim! Nyíltan megmondom, hogy Krisztus most is, mint mindig, megdicsõül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha viszont tovább kell élnem, az gyümölcsözõ munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak, mert mind a kettõ vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal legyek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. Éljetek hát ti is Krisztus evangéliumához méltóan! EVANGÉLIUM Mt 20, 1-16a Abban az idõben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szõlõjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte õket a szõlõjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: ,,Menjetek ti is a szõlõmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tõlük:Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: ,,Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: ,,Menjetek ti is a szõlõmbe!” Amikor beesteledett, a szõlõsgazda így szólt intézõjéhez: ,,Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsõkig!” Elõször azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsõk jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de õk is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ,,Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Õ azonban ezt felelte az egyiküknek: ,,Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Elmélkedés Isten mindenkit meghív az evangéliumi életre Izaijás próféta Isten meghívását tolmácsolja, még azoknak is, akik távol vannak tõle, s bûneik miatt azt gondolják, hogy esélyük sincs arra, hogy Isten közelébe kerüljenek. Az Úr megbocsátása és nagy irgalma azonban mindent megváltoztat, hiszen Isten útjai egészen mások, mint az emberé. Ami számunkra lehetetlen és elképzelhetetlennek tûnõ, az nem múlja felül Isten hatalmát és szeretetét. Pál apostol az evangéliumi élet megvalósítására szólít fel, s arról elmélkedik, hogy ez nem csak a magunk, hanem a felebarát számára is oly fontos, hiszen mindenkiért felelõsek vagyunk – bizonyos értelemben. Az életnek csak akkor van értelme, az életbemaradásunknak, ha Krisztushoz méltó életet tudunk élni. Gyakran hallani, hogy a szenvedõ emberre azt mondják: „ez már nem is emberhez méltó élet”. Az emberhez az a méltó, ami Krisztushoz méltó. A szenvedés nem tesz bennünket értelmetlenné, hanem még inkább Krisztushoz kapcsol, akinek dicsõséges feltámadását a szenvedés elõzte meg, elégtételül a bûnökért. Az evangéliumban olvasott példabeszéd számos pontja emlékeztet bennünket arra, hogy minden ember meghívást kapott az evangélium követésére. Sohasem késõ, hogy munkába álljunk, s Istennek tetszõen cselekedjünk. Isten végtelenül nagyvonalú. A készséget jutalmazza, s érzéketlen marad az alkudozásra. Más, mint mi emberek. Az ember mindig azt nézi, hogy a másik ember nehogy jobban járjon. Isten pedig azt, hogy nehogy rosszabbul. Nagy különbség. Mi elvitatjuk mások jogát az élethez, anyagi javaihoz. Meglopjuk még a katasztrófa áldozatait is. Mindez azért történik, mert elhomályosult bennünk az örök élet vágya, s Istenrõl is megfeledkezünk. Jogainkat azonban hangoztatjuk. Pedig semmink sem lenne, ha nem kaptuk volna Istentõl.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31