A - Évközi 19. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY 1 Kir 19, 9a. 11-13a Illés próféta elérkezett Isten hegyéhez, a Hórebhez. Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. Az Úr azt mondta neki: ,,Menj és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S íme az Úr elvonult arra. Hegyeket tépõ, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr elõtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tûz következett, de az Úr nem volt a tûzben. A tüzet enyhe szellõ kísérte. Amikor ezt Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang elé állt. SZENTLECKE Róm 9, 1-5 Testvéreim! Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Lelkiismeretem tanúskodik a Szentlélekben, hogy nagy az én szomorúságom és állandó a szívem fájdalma! Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól testvéreimért, a test szerint népembõl valókért, Izrael fiaiért! Hiszen övék az istenfiúság, a dicsõség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen. EVANGÉLIUM Mt 14, 22-33 Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg õ elbocsátja a tömeget, menjenek át elõtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s õ ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik õrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította õket: ,,Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: ,,Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Õ azt mondta: ,Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erõs szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: ,,Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta õt, és így szólt hozzá: ,,Te kicsinyhitû, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levõk pedig leborultak elõtte, és így szóltak: ,,Te valóban az Isten Fia vagy!” Elmélkedés Jézus valóban az Isten Fia! Az elsõ bibliai olvasmány Isten erejére, nagyságára és mindenhatóságára emlékeztet. Számára nem nagyobb dolog a sziklákat sodró hatalmas szélvész az enyhe szellõnél. Titkon mindenben benne van, minden mögött ott van, de Õt magát nem láthatjuk. Péternek és a többi apostolnak is megadatott, hogy szemükkel lássák azt, akinek hatalma van a természeti erõk felett. Isten szólítja az embert: „Jöjj hozzám!” - mint Pétert is. Isten olyan cél a számunkra, melynek elérése hitet és bölcsességet követel az embertõl. Hitet azért, mert hit nélkül nem lehet célba érni. Isten világa meghaladja a miénket, ezért nélküle el sem érhetõ. Jézus megadta Péternek, hogy járni tudott a vízen. A hit ajándéka végtelen. Az ember nagysága abban van, és abban lehet, hogy az apostolhoz hasonlóan fel tud kiáltani: „Ments meg, Uram!”. Ám a mai kor embere az önmegváltás elméletét vallja, hogy a magunk erejébõl képes az ember mindenre. Ez nagy ámítás és hazugság. A részvét és fájdalom mellet iróniával is gondolhatunk a Titanicra. Az utasok zöme azért veszett oda, mert nem szállt csónakba. Nem hitték el ugyanis, hogy a hajó elsüllyedhet. A bölcsességre pedig azért van szükségünk, hogy ezt az összefüggést felismerjük. Nem kell tehát mindent a magunk erejébõl megtenni, kiharcolni, megküzdeni érte. Ésszel és értelemmel, az Úr üzenetét meghallva és reá hallgatva minden sokkal gördülékenyebbé válhat. Akinek már volt alkalma, az tapasztalhatta, hogy a sós tengervízre ráfeküdve, minden kéz - és lábmozdulat nélkül könnyedén lebeghetünk a vízfelszínen. Aki viszont kapálódzik, az a végén még bele is fulladhat a vízbe. Így hát, mi emberek nagyon sok felesleges mozdulatot teszünk, mely egy cseppet sem visz bennünket elõre. Ezért marad mindenkoron a fohász: „Ment meg, Uram!”

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31