A - Évközi 16. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Bölcs 12, 13. 16-19 Nincs Isten rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, nem kell hát bizonyítanod, hogy nem ítéltél igazságtalanul. Hiszen hatalmad az alapja igazságosságodnak, és mivel minde-nek Ura vagy, kész vagy mindent megkímélni. Mutatsz ugyan erõt, ha kétségbe vonják hatalmadat, és bünteted azok merészségét, kik nem ismernek el téged, de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz és nagy kímé-lettel igazgatsz minket, mert akkor gyakorlod hatalmadat, amikor csak akarod. Mindezzel pedig arra tanítottad népedet, hogy igaznak, embersé-gesnek kell lennie, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bûnök megbánására. SZENTLECKE Róm 8, 26-27 Testvéreim! Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, hisz mi még azt sem tudjuk, hogy hogyan kell helyesen imádkozni. A Lélek azonban maga könyörög bennünk, emberi szóval ki nem fejez-hetõ fohászkodással. Isten pedig, aki a szíveket vizsgálja, tudja, hogy mit kíván bennünk a Lélek, mert õ Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. + EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébõl 13, 24-30 Abban az idõben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: ,,A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot ve-tett a földjébe. Amíg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: ,,Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a kon-koly?” Az így válaszolt: ,,Ellenséges ember mûve ez.” A szolgák erre megkérdezték: ,,Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük Belõle?”Õ azonban így felelt: ,,Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a kon-kolyt kiszeditek. Hagyjátok, hadd nõjön az aratásig mindkettõ. Ara-táskor majd megmondom az aratóknak: Elõbb a konkolyt gyûjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!” Elmélkedés Isten türelme és irgalmassága Gyakran ruházzuk fel Istent emberi tulajdonságokkal, de ez nem baj s nem helytelen. Azért nem, mert Isten felénk olyan, amilyennek mi emberek érzékelni tudjuk. Istennek meg van a hatalma ahhoz, hogy az Õ végtelenségét hozzánk mérhetõ valóságként közelítse felénk. Isten az ember képére és hasonlatosságára teremtett lény, s az embernek törekednie kell az isteni hasonlóságra. Éppen ezért, Isten önmérsékletet gyakorol, hogy ezzel példát mutasson a népeknek, s az egyes embernek is. Az evangéliumban úgyszintén ezzel a türelmes és irgalmas ma-gatartással találkozunk. Mi emberek már másként látjuk a dolgokat, mert számunkra mást jelent az idõ és az ítélet, s az igazságosság is. Az erények gyakorlása éppen akkor az igazán fontos, amikor, noha mindent megtehetnénk, mégsem tesszük. Nem nagy dolog gyen-gédnek lenni, ha alkatilag is olyan az ember, de nagy dolog ez, ha egy óriás viselkedik így. Mi lenne a világgal, ha Isten elveszítené a türelmét, s mi lenne velünk, ha nem lenne irgalmas hozzánk. Nekünk is hasonlóképpen kell cselekednünk! A kapott ajándékot to-vább adni. Ez annyira logikus is. Ha velem így tesz valaki, cseleked-jek én is hasonlóan. A példabeszéd azonban nem téveszthetõ össze a lezserségre való utalásra, hiszen világosan beszél a végítéletrõl, s ezt nem szabad szem elõl téveszteni. Ami késik, az nem múlik! Használjuk fel az idõt helyesen! Még a rossz is felhasználható valamire. A gyomnövény versenyre hívja ki a búzát, s így ez a küzde-lem válhat elõnyére is a növekedésben. A fontos az, hogy nem vagyunk egyedül, Isten számon tartja a gyo-mot, s a kellõ idõben közbelép. A mi harcunkat azonban meg kell vív-ni!

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31