A - Évközi 15. vasárnap

Szerkesztette: Dobó Tibor

OLVASMÁNY Iz 55, 10-11 Így szól az Úr: Amint az esõ és a hó lehull az égbõl és nem tér oda vissza, ha-nem megöntözi a földet, és termõvé, gyümölcsözõvé teszi, hogy ma-got adjon a magvetõnek és kenyeret az éhezõnek, éppen úgy lesz az én szavammal is, amely ajkamról fakad: Nem tér vissza hozzám ered-ménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem. SZENTLECKE Róm 8, 18-23 Testvéreim! Úgy gondolom, hogy ennek az életnek a szen-vedései nem mérhetõk az eljövendõ dicsõséghez, melynek részesei le-szünk. Maga a természet is sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvá-nulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, de nem önként, hanem Isten akaratából; abban a reményben, hogy a mulandó-ság szolgai állapotából felszabadul az Isten fiainak dicsõséges szabad-ságára. Tudjuk ugyanis, hogy addig az egész természet sóvárogva vá-gyakozik. De nemcsak a természet, hanem mi magunk is, akik a Lélek csí-ráit bensõnkben hordozzuk. Sóhajtozunk mi is, és várjuk a fogadott fiúság megvalósulását, testünk megváltását. EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébõl 13, 1-9 Abban az idõben: Jézus elment hazulról és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyûlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta õket: ,,Íme, kiment a magvetõ vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég mada-rai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termõföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tûzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nõni kezdtek, a tövisek elfojtották õket. De a többi szem jó földbe hul-lott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Elmélkedés Isten Igéjének ereje és hatalma Izaijás próféta Isten Igéjét az áldást hozó esõhöz hasonlítja, mely gyümölcsözõvé teszi a földet. Ilyen az ember lelke is, egy kicsit min-dig szomjas. A baj csak ott van, hogy nem mindig helyesen oltjuk szomjunkat. Gyakran, az emberi szó fontosabb számunkra, mint az Isten Szava. A szavak oly sok mindenre képesek: vigasztalni és bátorí-tani is tudnak, de alkalmasak a megfenyegetésre és az elutasításra is. Isten Igéje azonban csak építeni tud. Persze csak akkor, ha azokat tet-tekre is váltsuk. Az ember maga a jõ föld az isteni Ige számára. A be-lénk hullott mag fenyegetettségek közepette nõ, és érlelõdik a növény a termésig. Aki gondos munkával viseltetik a növény iránt, annak szemei örülni fognak majd a gyümölcsöknek. Miért is hasonlítja Jézus Isten Igéjét a szántóföldbe hulló mag-hoz? Talán éppen azért, mert a mag a minden titkok õrzõje. Mind a mai napig még a legfejlettebb laboratóriumokban sem tudnak mester-ségesen egy búzaszemet sem elõállítani. Az életnek titka van, s ez a titok Istenben van elrejtve. De nem azért, mert Isten szórakozik az emberrel, hanem talán azért, hogy ne pusztítsuk el az életet, mert az ember mindenre képes. Viszont minden más megadatott nekünk. Hi-szen a lényeg az, hogy a mag termést hozzon. Pál apostol arról elmélkedik, hogy a megkeresztelt ember magá-ban hordozza a Lélek csíráit. S valóban, a megváltás mûve Krisztus érdeme, de nekünk is együtt kell mûködnünk Istennel. A bennünk la-kozó Lélek csodára képes, ha megengedjük. Hiszen mindannyian lát-tunk már zsenge növénykét, ahogy a kemény földfelszínt kettétöri, s megállíthatatlanul tör a magasba. A kép a föltámadásra emlékeztet, amikor is élet támadt a halálból és a sötétségbõl. Nem szabad a halál árnyékában maradnunk. Ki kell törnünk ma-gunkból. A mag erre teremtetett. A keresztény ember a jó földbe vetett mag, úgyszintén. Fedezzük fel magunkban az élet titkát és az örök élet csíráját! Induljunk növekedésnek! Hallgassuk nap mint nap az Úr sza-vát: „Közelebb, közelebb”!

Eseménynaptár

Február 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28