OLVASMÁNY Jer 20, 10-13 Jeremiás próféta így panaszkodik szenvedése idején: Hallom sokak gyalázkodását: ,Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: ,,Hátha valamiképp tõrbe csalhatnánk, legyõzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.” De az Úr, mint hõs harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallnak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd lássam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet. Énekeljetek az Úrnak! Dicsõítsétek az Urat, mert kiszabadította a szegénynek lelkét a gonoszok kezébõl. SZENTLECKE Róm 5, 12-15 Testvéreim! A bûn egy ember által lépett a világba, és a bûn következményeként a halál. Így a halál minden ember osztályrésze lett, mert mindnyájan bûnbe estek. Volt a világon bûn a mózesi törvény elõtt is, de a bûn, ha nincs törvény, nem számít bûnnek. Ám a halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek mint Ádám, aki az Eljövendõnek elõképe. A kegyelem hatása azonban nem olyan, mint a bûnbeesésé. Mert ha egynek bûnbeesése miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme és az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra. EVANGÉLIUM Mt 10, 26-33 Abban az idõben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektõl! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetõkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek elõtt, én is megvallom õt Atyám elõtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek elõtt, én is megtagadom õt Atyám elõtt, aki a mennyekben van. Elmélkedés Nincs igaz hit tanúságtétel nélkül Nem könnyû a sorsa annak, aki arra a feladatra vállalkozik, hogy megvallja Krisztust az emberek elõtt. A keresztény embernek azonban alapvetõ küldetése, hogy Krisztusról tanúságot tegyen a világban, az emberek elõtt. A tanúságtevõ többszörös akadályba ütközik. Egyrészt, az igazságot sokan nem szívesen hallgatják, ezért az ilyen ember nem közkedvelt, s még üldöztetést is szenvedhet, ha nagyon felkavarja az indulatokat. Ellenségei a legkönnyebben úgy tudnak ártani neki, hogy lejáratják. Rámutatnak gyengeségeire, vagy hamisan vádolják. Ezt azonban mind el lehet s el kell viselni a szent cél érdekében. A teherviselésre erõre van szükség. Ennek forrása az a tudat, hogy helyesen cselekedünk, a jó ügyért harcolunk, s az is, hogy Isten velünk van. Maga Krisztus is igazságtalanul szenvedett, minden rosszal vádolták, ám az Õ számára egyetlen egy dolog volt a fontos, az Atya akaratát teljesíteni, az embereket megváltani. A félelem gyakran mellénk szegõdik, de jussanak eszünkbe Jézus szavai! Azt mondotta, hogy nem szabad félni az emberektõl. Különösen nem azoktól, akik a fizikai erõszakot gyakorolják, hiszen az nem más, mint erõdemonstráció. Persze, senkinek sem könnyû harcát a megfélemlítések és fenyegetések közepette vívni, de aki mégis megteszi, az sokat használ vele a szent ügynek. Isten gondviselõ szeretete nem feledkezik meg azokról, akik életük kockáztatása mellett hirdetik az Igét, s vallják magukat Krisztuséinak. Aki igazán hisz, annak nem olcsó vigasz az örök élet ígérete, s nem jelent elkésett kárpótlást az örök haza birtokbaadása. Elõfordul, hogy néha kisebb veszéllyel járó küzdelmet sem vállalnak azok, akik feladata lenne ez. Van-e bátorságunk a hívõk közösségén belül is szembehelyezkedni a rossz irányultsággal, az érdektelenséggel? Véleményt merünk-e nyilvánítani akkor, ha a kritika a magasabb fórumok érintettségét jelentené, vagy ilyenkor elhallgatjuk észrevételeinket. Ez veszélyes is egyben, mert a belsõ romlás a legártalmasabb, az tesz bennünket tönkre. Legyünk bár kevésbé elfogadottak, de mindig legyen bennünk bátorság ahhoz, hogy a hitünk és lelkiismeretünk szerint beszéljünk és cselekedjünk. S nem kell félni! Hosszútávon az igazság vívja meg gyõztes harcát, csak legyünk kitartóak és bizakodók. Ami nem Istentõl van, annak nincs semmi esélye sem a fennmaradásra.