OLVASMÁNY Kiv 19, 2-6a Az Egyiptomból való kivonulás harmadik hónapjában Izra-el fiai elindultak Refidimbôl. A Sínai pusztába érkeztek, és ott letábo-roztak. Táborukat a heggyel szemben ütötték föl. Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyrõl így szólt hozzá: ,,Ezt közöld Jákob házával és hirdesd Izrael fiainak: Láttátok, mit tet-tem az egyiptomiakkal, és mi módon hordoztalak titeket sasszárnyon és hoztalak ide magamhoz. Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjá-tok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdo-nommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi ki-rályságom és szent népem lesztek.” SZENTLECKE Róm 5, 6-11 Testvéreim! Amikor még erõtlenek voltunk, Krisztus az erre alkalmas idõben meghalt a bûnösökért, pedig az igazért is alig hal meg valaki, legfeljebb a jótevõért adja életét az ember. Isten azonban azzal bizo-nyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bûnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább meg-ment bennünket haragjától. Mert ha Fia halála által kiengesztelõdött velünk az Isten, most, hogy kibékültünk vele, az õ életébe oltva, mennyivel inkább megszabadulunk. Sõt, ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben, Urunk Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelõdést. EVANGÉLIUM Mt 9, 36 - 10, 8 Abban az idõben: Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pász-toruk. Így szólt tanítványaihoz: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küld-jön munkásokat aratásába.” Majd odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiûzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következõ: Az elsõ Simon, más néven Péter, azután a testvére, András, Zebedeus fia Jakab, és testvére, Já-nos, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karión Júdás, aki késõbb el-árulta õt. Ezt a tizenkettõt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: ,,Ne lép-jetek a pogányokhoz vezetõ útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, ûzzétek ki a gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” Elmélkedés Jézus pásztorokat rendel nyája fölé Az ószövetségi bibliai olvasmány a Kivonulás könyvébõl vett szakaszában idézi az Úr figyelmeztetését, mely egyben emlékeztetés a múlt csodás nagy tetteire, s ismertetése annak a feltételnek, melynek megtartása esetén a nép az Úr további kivételes támogatására számít-hat. A föltétel pedig: hallgatni Isten szavára s megtartani a szövetsé-get, ami nem más, mint a két kõtáblán foglaltak. Pál apostol levele a kivonulás eseményével párhuzamosan említi Krisztus megváltói halálát. Ez meghozta az ember számára az igazi szabadulást. Krisztus meghalt mindenkiért. A nemzeti hovatartozásnál szélesebb fogalomról van szó. A bûnösökért, kiknek állapota nem köthetõ csak egy néphez, illetve, nem mentesül alóla egy nemzet sem. Izrael házának is vannak elveszett juhai, ahogyan azt említi az evangé-lium. Megható az a kép, mely lelki szemeink elé tárul, ha mélyebben bele-gondolunk az apostol mondatába. Jézus Krisztus érdemszerzõ, üdvös-séget hozó halála és feltámadása által Isten elõtt még dicsekedhetünk is. Krisztus valóban hihetetlen méltóságra emelte az emberi nemet, megtestesülése és a megváltás mûvének beteljesítése által. Az evangéliumban Jézus úgy jelenik meg, mint a nyáj igazi pásztora, aki velük együtt érez, s látja azt is, miben rejlik a legfõbb gond. Nincs nekik pásztoruk. S ennek súlyos következményei vannak Elcsigázottak és kimerültek. Érthetõ. Képzeljük csak el, hogy milyen az, amikor mindent a magunk erejébõl kell tennünk, amikor senki sem figyelmeztet a zsákutcákra, a veszélyre. Hogy ki tud fáradni az ember a keresgélésekben egy nagyváros forgatagában, s mennyire nagyszerû az, ha van útvezetõnk. Jézus most is errõl beszél. Az egyház ma is azzal a küldetéssel van az emberek felé, hogy a helyes és a rövidebb utat mutassa, mely elvisz az üdvösségre. Megóvni igyekszik a népet a sok hiábavalóság-tól, a látszatboldogságtól, és sikereknek tûnõ illúzióktól. Egyszóval, a hazugságoktól. Ugyanakkor az utat mutatja, mely az életre vezet. Az apostolokat Jézus arra a feladatra jelöli, hogy kinyújtott kezei legyenek az emberek felé, s utódaik által az emberiség történelmének hosszú szakaszán, míg el nem jön újra, ítélni elevenek és holtakat. Az apostolok hatalommal is felruházottak, s ez minden bizonnyal jelentõs segítséget nyújt munkájukban. Ma, talán mi is szeretnénk látni a lát-ványosabb dolgokat: halottak feltámasztása, leprások meggyógyítása, stb. Hát lássunk! Elsõsorban az Eucharisztiát ki kell kiemelni, mely nem tartozik a szokványos események közé. A szentmise minden al-kalommal akkora csoda, mely külön figyelmet érdemel. Nem kevésbé a bûnbánat szentségének birtoklása, illetve az isteni megbocsátás ilyen úton történõ kiáradása. Ami pedig a gyógyulást illeti, vele kapcsolatosan is el kell gondol-kodnunk, s észre venni, mi mindent adott Isten a kezünkbe, hogy gyó-gyítsuk a betegeket. Kevés szívsebész orvos van, aki távol tudott ma-radni a vallástól, s sokan megértették más szakterületen is, hogy raj-tuk, orvosokon keresztül akar Isten áldást osztani. Ingyen kapták, amit kaptak, reméljük, ingyen is osztják?!