Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! (Zsolt 57,8)

Adventi Lelki Napot tartott a Keresztény Értelmiségi Kör

Szerkesztette: KÉK sajtószolgálata

Vajdaság 17 településéről, sőt Budafokról és Esztergomból is érkeztek résztvevők a Keresztény Értelmiségi Kör Adventi Lelki Napjára, amelyet idén is advent első vasárnapja előtt szerveztek meg a Horgos melletti Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Házban. Az előadó dr. Horváth Endre atya mellett voltak más vendégpapjai is a rendezvénynek, köztük dr. Harmath Károly OFM atya. A karácsony előtti gyóntatásban segédkezett ft. Dobai István, ft. mgr. Balcsák Szilárd és ft. Kormányos Zoltán is. A KÉK tagságával töltötték a karácsonyi meghitt készülődés kezdetének előnapját a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Magyarországról érkezett képviselői is.

Nagy érdeklődés kísérte a ft. Horváth Endre atya „Krisztus értetek szegénnyé lett – hogy szegénysége által meggazdagodjatok!" (2Kor 8,9) című előadását. A téma kapcsán az előadó részletesen szólt Jézus születését megelőző eseményekről, a születéséről, gyermekkoráról. Majd párhuzamot vont Jézus és Keresztelő Szent János élet-történetével.

Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet.

(Zsolt 72,2)

Az Isten szegényeinek reménysége címet viselő első elmélkedésben részletesen szólt Lukács evangéliumának megírási körülményeiről, a bevezetésről például, amely olyan, mint egy előterjesztés, amelyet egy könyv kéziratához csatolnak. Miközben Lukács bevezeti könyvét, és megindokolja megírását, saját magáról és korabeli olvasóiról is sokat elárul. Az előadó ezt a tényt tartotta az egyik legfontosabb elemnek Lukácsnál. Hiszen az evangélista Isten szegényeit, a kisembereket mutatja be, akik egész szívükkel Istenbe vetik hitüket, Isten a gazdagságuk, ők az edény, akik fölfogják a megváltó megszületését, hangsúlyozta Horváth atya. Majd hozzátette: Isten szegénykéi körbe veszik a születés misztériumát. A résztvevők a szünetben egymás között is arról beszélgettek, hogy miért volt Lukács számára olyan nagyon fontos, hogy éppen ezeket az embereket mutassa be. Azután felmerült a kérdés, hogy Jézus idejében vajon sok ilyen ember élt-e, valamint, hogy az ezekhez a kisemberekhez hasonló személyiségek élnek-e, fellehetők-e a mai világunkban is?

Az elmélkedésből megtudhatták a résztvevők azt is, hogy Jézus fogantatásának, születésének és gyermekkorának elbeszélése egyike Lukács legszebb alkotásainak. A gyermekségtörténet elmondása pedig nem azonnal Jézus történetével kezdődik Lukácsnál, hanem Keresztelő János szüleinek bemutatásával: „Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: »Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes, és én szövetséget szerzek közöttem és közötted, és nagyon megsokasítlak!« Ábrám arcra borult. Isten így folytatta: »Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek! Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled. És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak. Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.« Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: »Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.” (Ter 17,1-20)

Lukács először hírül adja Jézus születését, amivel Jézus üdvözítő tevékenységének alapvető újszerűségére világít rá, emelte ki az előadó. Íme ez a gyermek nem csak „nagy lesz az Úr előtt”, mint János (1,15), hanem „a Magasságbeli Fiának” fogják hívni. Hiszen Jézus egy szűztől születik majd és a Szentlélek erejéből fogantatik és felnövekvén pedig Izrael utolsó és örök királya lesz. Az előadó 

Máriáról, Jézus édesanyjáról is beszélt. „Szűz Máriát ugyanis, aki az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten igéjét, és világra hozta az Életet, Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük. Fiának érdemeiért a megváltásban fenségesebb módon részesedett, s Vele szoros, fölbonthatatlan kötelék által egyesült; azt a nagyszerű feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek.” (Dogmatikus konstitúció az egyházról, 53). Majd az előadó szót ejtett az Erzsébetnél tett látogatásról is, és ennek kapcsán Mária énekéről a Magnificatról, amelyben az irgalmas és hűséges Istenről énekel, aki üdvösségtervét a kicsikkel és a szegényekkel tölti be, akik hisznek benne, akik bíznak a szavában, miként Mária, elegendő csupán csak Erzsébet felkiáltását idézni: „Áldott vagy te, aki hittél” (Lk 1,45). Abban a házban Jézus érkezése Márián keresztül nemcsak az öröm és a testvéri közösség érzetét keltette, hanem a hit légkörét is, mely reménységre, imádságra és dicséretre indít. Mert valójában a legnagyobb ajándék, amit Mária Erzsébetnek és az egész világnak hozott, maga Jézus, emelte ki Horváth atya. Lukács ezután leírja János születését, majd áttér Jézus világrajövetelére. Ennek okán említette meg az előadó, hogy az evangélikus a népszámlálás leírásával tulajdonképpen a császárt és uralmát ábrázolja, illetve az akkor érvényes hatalmi viszonyokra világít rá. Lukács egyébként számos lazán egymáshoz kapcsolódó történelmi eseményt említ Jézus születésével kapcsolatban, és ezzel az olvasó emlékezetébe vési a születés történeti kontextusát anélkül, hogy teljes pontosságra törekedne. Arra ugyancsak rámutatott az előadó, hogy a betlehemi út mint másodlagos és bizonyíthatatlan tény a szerző szándékában a dávidi házhoz tartozás és így Jézus messiási mivoltának megerősítője.

Ugyancsak felvázolta az atya azokat a véleményeket és értelmezéseket, amelyek Lukács leírása miatt alakultak ki, vagyis azt, hogy Mária megszüli „elsőszülött fiát”. Ami annyit jelent, hogy az „elsőszülött fiú” jogi meghatározása annak, akinek különleges előjogai és helyzete van Mózes törvénye értelmében: „Ha valakinek két felesége van, egy kedves meg egy gyűlölt, s azok fiúkat szülnek tőle, s a gyűlöltnek a fia lesz az elsőszülött: akkor, amikor el akarja osztani vagyonát a fiai között, a kedvesnek a fiát nem teheti elsőszülötté, s nem helyezheti a gyűlöltnek a fia elé, hanem a gyűlöltnek a fiát kell elismernie elsőszülöttéül, s annak kell kettős részt adnia mindabból, amije van, mert az az ő gyermekeinek zsengéje, s azt illeti az elsőszülöttség.” (MTörv 21,15-17). A keresztény hit értelmezése szerint Jézus lelki értelemben elsőszülött a sok testvér között: „Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.” (Rom 8,29). A pólya, jegyezte meg az előadó, és a jászol Jézus születésének szegényes és megalázó körülményeire mutat rá, de a pólya áttételesen királyságára is emlékeztet. Itt egy rejtett párhuzam található Salamon királlyal, „Pólyában neveltek sok vesződséggel, mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életét.” (Bölcs 7,4-5).

Jézus születéséről elsőként a pásztorok értesülnek, emelte ki az atya, ugyanis az alázatos király születéséről először mindig az alázatosak értesülnek. A pásztorok általában szegények voltak, és bizonyos mértékig kitaszítottak. Majd ezeken az alázatos embereken keresztül jut el a üdvösség üzenete Izrael egész népéhez. A pásztorok sietve Betlehembe mennek, igyekeznek azonnal válaszolni a üdvösség örömhírére. Akik a pásztorokat hallgatják, dicsőítik és magasztalják Istent, míg Mária, Isten szavának tökéletes befogadója, és a keresztény imádság példaképe (8,21; 11,27-28) szívében elgondolkozik Isten szavain és cselekedetein. A pásztorok tulajdonképpen ezer éve erre az angyalok által hozott hírre vártak és határtalan lett az örömük, vélte Horváth atya. Majd hozzátette: Karácsonykor kitárul a tér, leegyszerűsödnek a dolgok, kitágul a szívünk, lényegtelenné válnak a problémáink, mert megszületik a gyermek. Isten visszaadja a végtelen örömet az embernek. Horváth atya e mondatait ízlelgetve, a Lelki Nap résztvevői a szünetben arról elmélkedtek kisebb csoportokba verődve, hogy vajon képesek vagyunk e mai is érezni, megélni azt a fajta határtalan örömet? Mert fel kell fognunk: ebben a gyermekben a bőség jutott el közénk, hangsúlyozta a folytatásban az előadó. Erre a lelki bőségre van ma is szükségünk, ez fontos az ember számára. Azt ugyancsak jelentősnek tartotta 

az előadó, hogy elmondja: akkor igazán tudtak örülni az emberek, mert a bőség, Jézus megszületése, következett el. A mai embert is ez érintheti meg karácsonykor, mert ilyenkor három napig merünk gyermekek lenni… Örülünk Krisztus eljövetelének, annak, hogy egész évben velünk van és meghatározza egész életünket, hangzott el az elmélkedésben.

„és mint a most született kisdedek, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre,”

(1Pt 2,2)

Horváth atya fontosnak tartotta, hogy elmondja: akkor találkozhatunk Istennel, ha merünk és akarunk küzdeni a jobbért, mert akkor lelhetünk arra a bőségre, amelyet a nyomorúságban, a jászolban született gyermek hordoz. Mert ez a gyermek, a fény kiapadhatatlan forrása a világban. Nem szabad sohasem megfeledkeznünk arról, figyelmeztetett az előadó, hogy, ezt a szegénységet Jézus és Mária is őrzi, ami egyébként minket gazdaggá tesz a megszületett gyermek által. Ez a fajta szegénység kiüresíti az embert Isten számára. Mert a szegény gyermek nélkül az egész világ nyomorult és csúnya lenne. Ismét felvetődött a résztvevők egy részénél a kérdés, hogyan jutott el a világ ettől a szegénységtől a mai gazdagságig, ha egyáltalán annak lehet nevezni ezt a XXI. századi fogyasztói társadalmat.

Lukács ezután beszéli el Jézus bemutatását a templomban, ami ugyancsak az egyik legfontosabb esemény a születés-, illetve gyermekségtörténetben, jegyezte meg Horváth atya. Az evangéliumban Jézus bemutatásán van a hangsúly hiszen a templomban történik mindez, ahol hivatalos elismerésben részesül, mint Izrael megígért Üdvözítője. Itt ismeri meg az olvasó Simeon alakját: „És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.” (Lk 2,25). Az előadó Simonról elmondta még, hogy példaértékű hívőről van szó, aki számára a Szentlélek megvilágítja, hogy ez az a gyermek. Simeon az a vallásos ember, mondta az előadó, aki öt percnyi időt kap, hogy kezében tarthassa Jézust és ez számára a beteljesülést jelentette, ezért élt, hogy találkozhasson Istennel és ez számára olyan volt mint a tűz, egész lényét átjárta és felmelegítette. Vele szembe állítja a szerző a hidegszívű lelketlen embereket, akiket úgy ábrázol Lukács a szerző, mint a bűnösöket, ezzel is szemléltetve az emberi gonoszságot. Egyben arról is képet kap az olvasó, hogy Jézus nem akarta helyre hozni kora politikáját. Mert Isten élete akkor is tud növekedni, ha az élet nyomorult – hangsúlyozta az előadó.

Következett az az evangéliumi szakasz, amely egyfajta befejezésnek tűnik első olvasatra, hiszen Jézus felnőttkori tevékenységét vetíti előre. Itt Jézus gyermekségtörténete befejezettnek látszik, miután a szentcsalád hazatér. Azonban Lukács hozzátett még egy különleges történetet. Horváth atya ezt úgy magyarázta, hogy ez ábrázolja azt a bölcsességet és kedvességet, amellyel Isten megáldotta ezt a gyermeket, és még nyilvánvalóbban kifejezi sajátos küldetését és sorsát.

Horváth Endre atya elmélkedésének második részében éppen erre is helyezi a legnagyobb hangsúlyt: „Ez lesz nektek a jel: „gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve” (Lk 2,12). Leginkább azt emelte ki, hogy Isten ránk bízta a világot, ezért nekünk küzdenünk kell a jobbért. Egyben arra tanít meg bennünket Isten, hogy nem a problémákkal kell foglalatoskodnunk, hanem azok megoldását követően kell és lehet csak Istenre figyelni. A problémák, a bűnök, a hibák fölött azonban mindig méltó helyet kell biztosítanunk Istennek, mondta az előadó.

Az atya szólt még röviden a Lukács evangélium többi fontos témájáról is, így Jánosról, mint előhírnökről (3, 1-6), majd ugyancsak Jánosról, mint prófétáról (3,7-20), illetve Istenfiáról, Emberfiáról (3,21-38). Lukács leírja még, mondta az előadó a próbatételt a pusztában (4,1-13), majd szemléletesen beszél Jézus mindhárom kísértéséről. Horváth atya hangsúlyozta az elemzők véleményét, mely szerint a Szentírás szavai semmivel sem mérvadóbbak, mint bármely más szavak, ha rosszul értelmezik.

A Lelki napon az evangélium története mellett, arról esett a legtöbb szó, hogy hogyan vezetik rá a híveket Lukács szavai arra, hogy legalább karácsonykor, a három fényes napon merjenek jók lenni, 

maradjanak csendben, hogy így megéljék a teljességgel való találkozást. Éppen ezért példaképei a híveknek a pásztorok, Zakariás, Erzsébet, Mária és természetesen Jézus. Rajtuk keresztül minden igaz ember találkozhat a kisdeddel, emelte ki a lelki nap vezetője.

Az tény, jegyezte meg Horváth Endre atya, hogy a karácsony minden évben eljön, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy minden ember számára elkövetkezik a karácsony. Mert tény, mondta az előadó, hogy kellenek a külsőségek is az ünnep tiszteletére, de a legfontosabb, hogy a szegény ember, a kisded szegénységéből az adott ember vajon képes e meggazdagodni. Mert a legfontosabb megérteni Isten teljességét. Éppen ezért figyelnünk kell a csendre, figyelmeztette a résztvevőket az atya, valamint a jóságra, több energiát, odaadást kell fordítani ezekre a célokra. Ez pedig a bizalom és a határtalan szeretet kérdése, hiszen Isten csordultig tudja telíteni mindenki szívét, mondta ft. Horváth Endre atya, majd újabb idézetet emelt ki Lukács evangéliumából: Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27)

A két délelőtti elmélkedést követően a résztvevők a négy vendég atyánál elvégezhették karácsonyi szentgyónásukat, egyéni imát végezhettek, meglátogathatták a ferences lelkigyakorlatos központ különleges, kerek formájú kápolnáját. Legtöbben így is tettek.

A közös ebédet követően pedig műhelymunka következett. Ennek keretében a jelenlévők az elmélkedésekkel és más szentírási kérdésekkel kapcsolatban kérdezték ft. Horváth Endrét, melynek nyomán érdekfeszítő beszélgetés alakult ki.

A KÉK hagyományos Adventi Lelki Napja szentmisével zárult, amelyet ft. Horváth Endre vezetett és ft. Kormányos Zoltán koncelebrált.

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31