Kalocsai zarándoklat a KÉK-el

Szerkesztette: dr. Czékus Margit

     Szent II. János Pál pápánkról az a hír járta, járja, hogy gyakran gyónt, néha naponta. Csodálkoztam mindig, hogy mit vétkezhetett, idős is volt, szent-életű. Egy beszélgetés alkalmával rákérdeztem egy atyára: mit tudott gyónni? Ő elmosolyodott, és azt válaszolta: a találkozás, a kegyelem, a dicsőítés végett gyónt. Gyónás közben a gyóntató atyámmal együtt dicsőítsük az Istent – ismételte előző állítását.  Ez a gondolat jutott eszembe, amikor meghívást kaptam a kalocsai zarándoklatra, október 5-re. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) egynapos, Kárpát-medencei összmagyar zarándoklatot szervezett, melyre meghívta a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) tagjait is. Tavaly jártam Kalocsán a KÉK-el, ugyanezeket a nevezetességeket tekintettük meg, csak épp litániát nem mondtunk – de hát most október van, Szűzanya hónapja. Elmegyek, gyorsan döntöttem: találkozni a testvéreimmel, hogy együtt dicsőítsük Istent! Nagy izgalommal vártam azt a szombatot.
     Pontosan indultunk, pontosan, időben érkeztünk. Kalocsa békés, csendes kivirágzott kisváros, várt bennünket. A körforgalom közepén virág-dús begónia-hegy emelkedett, a villanykarókról csüngő, piros muskátlik köszöntöttek bennünket a ragyogó napsütésben. Mivel a várakozásokat felülmúlva, oly sokan regisztráltunk, érkeztünk (a Magyar Kurír szerint 1ooo zarándok), így a szervezők eleve két szentmisét terveztek, hogy beférjünk a templomba, 1o és 11 órára. Mindjárt megkaptuk beosztásunkat: mi a 13. csoport lettünk. Kaptunk egy térképet, melyen feltüntették a busz-parkolót – vagyis érkezésünknek helyét, onnan megrajzolva, kijelölve minden: a Nagyboldogasszony Főszékesegyház, az Érseki Múzeum, a három étterem, amelyekben majd az ebédet osztják, Könyvtár, stb. Igen, oly sokan érkeztünk, hogy szét kellett bennünket osztani. Minden csoport, a 13-as is megkapta a pontos programot, mikor, melyik nevezettességet nézzük meg. Megkaptuk a belépőjegyeket is, valamint az ebédjegyet. Zökkenőmentesnek ígérkezett. 
     Vajdaságból kb. 1oo-an utaztunk; Bánatból egy kisbusszal, Kúla környékéről egy nagybusszal, csakúgy, mint Szabadkáról. Tehát sok helységből, és senkinek sem kellet távoli központba utaznia az induló buszig.
     Belépve a székesegyházba, elsőként Szűzanyát pillantottam meg az oltárképen, hiszen hozzá jöttünk. Épp olyan ábrázolásban van, mint a szabadkai székesegyház mellékoltárán, Mennybemenetelének oltárán: Mária emelkedik a magasba, lebben a palástja. Mellette kétoldalt angyalok köszöntik, fújják a harsonát, egy kisangyal koronát nyújt felé. A kép alsó részén a meglepett apostolok, némelyek felfelé néznek, mások az üres koporsót díszítő virágcsokorra. Az oltár két oldalán, fehér márványoszlopokon tekeredik fölfelé az arany levél-fűzér. Belépve a székesegyházba a mennyezetre vetettem tekintetem, majd a falakra. Gyönyörű, halvány pasztell színek, a rózsaszín, fehér váltakozik, a széleken aranycsíkok, meg ügyesen belefestve az alapba máshol is. Az aranyos szószék, gondolom, itt is csak emlék, a régi templomok kelléke. Ami arany, az mind csillogó, nem veszített színéből, fényéből – néhány éve fejezték be a tatarozást. Az oltár egyszerű, de pompás: fehér terítő, melyen végigfut a zöld sok árnyalatával hímzett levélfüzér, középen egy aranyosra hímzett kereszt. Rajta kétoldalt két gyertya, előtte a padlón egy hatalmas, fehér ikebana. A padló – el ne felejtsem – a szentélyben is meg az egész templomban csillogó, még talán tükröz is, olyan fényes. 
     A szentmisén Bábel Balázs érsekúr prédikált, örömmel köszöntött bennünket, magyarokat, az egész Kárpát-medencéből, hiszen mindannyiunkat felajánlott Szűzanyának Szent István király, mindannyiunknak hozta Asztrik apát az ékszereket Rómából, hozzá is jöttünk ma. „Szilveszter pápa angyali intéstől indítva, arany koronát, apostoli királyi címet, és apostoli keresztet küldött, miként Szent István kérte tőle.” –írta Hevenesi Gábor SJ a 17. század végén. Istent szeressük teljes szívünkből, lelkünkből, hogy értelemmel közelebb kerüljünk hozzá – kérte az érsekúr. Legyünk Krisztus-követők, tanúságtevők. Legyőztük Trianont! – mondta lelkesen, ittlétünk átnyúlik a határokon. Vigyük haza a lelki kincseket, melyeket itt nyertünk! Hitben feltöltődve éljük további napjainkat. 
     A legszebb pillanatokat áldozás után éltem át: Jézussal a szívemben ültem a helyemen, hálát adva a kegyelmekért, amelyeket ma kaptam, és a kántor szép halkan, lassan, Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát játszotta az orgonán…
„Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség.”
Lehet-e szebben dicsőíteni Istent? Én nem tudnám. 
     Szentmise után megtekintettük a nevezetes könyvtárat, majd megnéztük Asztrik apát sírját, melyet a templom felújítása során találtak meg, tártak fel, és azonosították a csontvázat. 
     A megbeszélt időben a felújított Szentháromság szobornál, a téren találkoztunk, hordozható orgona szép hangjára elénekeltük a Lorettói litániát, az érsekúr megáldotta a vásárolt kegytárgyakat, majd főpapi áldásával elbocsátott bennünket. Az Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke meghívott bennünket a közelgő találkozásra, senkit ne tartson vissza semmi, csak jelentkezzünk, és menjünk. Érkezésünkkor kaptunk egy kis füzetecskét, melyet Bábel Balázs érsekúr írt a szentmiséről és az Oltáriszentségről. Ebből megtudtam: az 1938-as kongresszusra a himnusz szövegét Bangha Béla jezsuita atya írta, Koudela Géza, kalocsai származású egyházzenész zenésítette meg. „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet, s nemzetet!”
     Bár a meteorológusok esős időt jeleztek erre a napra, elkerültek bennünket az esőfelhők, sütött a nap, ünnepelt Kalocsa, meg a Kárpát-medence.  
     A szervezés kitűnő volt, zökkenőmentes, sehol nem volt tolongás, mindenki, mindent láthatott.
Nem bántam meg, hogy egy év után ismét elutaztam Kalocsára: találkoztam az Úrral, ismerős és ismeretlen testvéreimmel, kegyelmet kaptam, erősítést a továbbiakra. Ezer szív dicsőítette Istent, ezer torokból szállt az ének, az ima. És ebből egy az enyém volt!
                                                                        

 

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30