„Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt ”(Mt 16.18)

– A Keresztény Értelmiségi Kör Hitismereti Napja Szabadkán –

     Több, mint száz résztvevő volt jelen Vajdaság egész területéről Az egyházi struktúra kialakulása, 50 éves a Szabadkai Egyházmegye címmel meghirdetett Hitismereti Napon. Az érdeklődés nem csupán a témának, hanem az előadóknak is szólt, miután a két fi atal atya több oldalról közelítette meg a témakört, és érdekfeszítő előadást tartott a szabadkai Diákotthonban.

     Az első előadást ft. dr. Orcsik Károly tartotta Ókori egyháztörténelem címmel. Az előadás során az ókori egyház történetének első három évszázadába nyerhettek betekintést a résztvevők, az első pünkösdtől a Niceai zsinatig.

     Előadása elején az apostoli korban kialakuló egyházszervezet körvonalait ismertette az Apostolok Cselekedetei és a páli levelek alapján. Majd felvázolta Néró császártól a Római Birodalom legjelentősebb uralkodóinak a keresztényekhez való viszonyulását. Elmondta, hogy a nérói keresztényüldözés híre gyorsan bejárta a birodalmat. Más területeken ekkor még nem indult meg üldözés. A fenyegetettség érzése azonban még szorosabban összekapcsolta az egyes keresztény közösségeket: erősödött a keresztények együvé tartozásának tudata. Ugyanakkor a tragikus események sem fordították a keresztényeket a Római Birodalom vezetése ellen: nem lázadtak. Sőt: a zsidó felkelések alatt a jeruzsálemi és a palesztin zsidó keresztények nem voltak hajlandók sorsközösséget vállalni a zsidókkal és részt venni a lázadásban. 66-ban a zsidók felkeltek a római megszállók ellen, és ekkor a zsidó keresztények elhagyták Jeruzsálemet. A felkelés elfojtása és 70-ben Jeruzsálem lerombolása Titusz hadvezér, Vespasianus császár (69–79) fi ának műve. Az első két évszázad folyamán nem volt olyan üldözés, amely a birodalom minden egyes területén tombolt volna. Az üldözés intenzitása illetve az, hogy mennyire véres üldözés történt az egyes területeken, szintén a helytartón múlott. Az atya hozzátette, hogy természetesen megtörtént a fentiek ellenkezője is – különösképpen az Antonianusok uralkodása alatt: a császár ugyan központilag nem üldözte a keresztényeket, de az egyes helytartók mégis eszközöltek helyi üldözéseket.

     Orcsik atya előadásának köszönhetően a Hitismereti Nap résztvevői megismerkedhettek a legjelentősebb apologétákkal és hitvédőkkel, valamint a keresztények körében megjelenő eretnekségekkel is. Külön kiemelte az előadó, hogy az ókori egyház utolsó nagy megpróbáltatása a Diocletianus császár (Salona, 244. december 22. – Spalato, 311. december 3.), által foganatosított keresztényüldözés volt. Az egyes vértanú-akták nem csak keresztények hősies áldozatvállalásába, hanem a 3. század végének egyházi struktúrájába is betekintést nyújtanak, emelte ki az atya. Nagy Konstantin államvallássá tette volna a kereszténységet. 313-ban ugyan az egész birodalomban szabaddá vált a keresztény vallás gyakorlása – ám a többi vallás, a vallási tolerancia jegyében. A kereszténység 394 után lett véglegesen a birodalom hivatalos vallása, a pogány kultuszok betiltásával egyidejűleg. A két dátum között számtalan rendelettel és intézkedéssel nyílt meg az út a kereszténység államvallássá tételére.

     A Hitismereti Nap második előadását ft. dr. Csizmár Oszkár tartotta A püspöki szolgálat értelmezése az egyházaknál címmel. Az érdekfeszítő témával kapcsolatban az atya többek között hangsúlyozta a szimbólumok fontosságát, mert nem véletlen, mondta, hogy Jézus szamáron vonult be Jeruzsálembe. („Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: » Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fi ának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” – kérdezgették. „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép. – Mt 21,1-11).

     Csizmár atya részletesen szólt arról, hogy mennyire jól szervezett és működő háttérrel működött Jézus. („Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Ha ott a békesség fi a lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa.” – Lk 10,1–11). Gazdag barátai voltak, tanítványai, akik gondoskodtak az anyagi biztonságáról („Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.”– Mt. 27,54). A rendezett intézményrendszer, amelyet Jézus életében létrehozott nem kerülte el az akkori hatalom fi gyelmét, mert nagyon veszélyesnek vélték. Éppen ezért úgy gondolták – hangsúlyozta az előadó, hogy Jézus megölésével minden szervezettség, intézményrendszer megszűnik. Szándékuk azonban nem valósul meg. Az apostoli rend továbbra is képviseli Jézust, tanítását és fennmarad az intézményrendszere is. Tanítási tekintélyét a szentségek képviselik. („Így szenteld fel azokat, hogy igen szentek legyenek. Csak az érintheti, aki fel van szentelve.” – MTörv 30,29). Az egyház a kezdetektől fogva jól instruált, szervezett intézmény volt, hívta fel a jelenlévők fi gyelmét az előadó. Arról is szólt, hogy az egyetlen közvetítő az Atya és az ember között Jézus. Ahhoz, hogy ez a kapcsolat szoros és folyamatos legyen, szükség volt az apostoli rend megalapítására. („Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” – Apcsel 2,42). Ennek a rendnek mai utódai a püspökök, emelte ki Csizmár atya. Ezután részletesen ismertette, hogy mi volt a feladatuk a mindenkori püspököknek az évszázadok folyamán és melyek azok a feladatok, amelyek még ma is rájuk várnak. Kiemelte: a püspököknek mindenkor Krisztust kell megjeleníteniük az egyházban. Számukra a legfontosabb, a lényeges, az Isteni mű. („A város apraja-nagyja hallgatott rá, és ezt mondták: „Ő az az isteni erő, aminek a neve Hatalmas.” – Apcsel 8,10). Ferenc pápa szerint: „A püspökség valójában egy szolgálat neve, nem kitüntetés. A püspök feladata a szolgálat, és nem az uralkodás – a Mester tanítása szerint: »Aki a legnagyobb közületek, váljon a legkisebbé.« Aki pedig kormányoz, legyen olyan, mint aki szolgál… « »A rátok bízott egyházban legyetek hűséges őrzői és kiszolgáltatói Krisztus szolgálatának, akit az Atya állított családja élére. Kövessétek mindig a Jó Pásztor példáját, aki ismeri juhait, akik ismerik őt, és akikért nem habozott életét adni«).

     Csizmár Oszkár atya a modern korról is szólt és elmondta, hogy ma már a szertartáskönyv szerint kell történnie mindennek az egyházban. A rend szerint, ami az ősegyházban még nem írott formában, csak szájról szájra adva terjedt és maradt fenn. Itt Szent Kelemen levelét idézte az előadó: „Térdre ereszkedünk az Úr előtt és könnyek közt kérleljük, hogy kegyelemben engesztelődjék ki velünk és tereljen vissza bennünket a kölcsönös testvéri szeretet fölséges szent útjára... Ki tudja leírni Isten szeretetének kötelékét? Ki képes ecsetelni fölséges szépségét? Leírhatatlan az a magasság, ahová fölvisz. A szeretet összeköt Istennel, befödi a bűnök sokaságát; a szeretet elvisel mindent, mindenben hosszútűrő; nincs semmi közönséges a szeretetben, semmi kevélység. A szeretet nem ismer megoszlást, nem lázad föl, a szeretet mindent egyetértésben tesz ... Könyörögjünk tehát Isten irgalmához, hogy a szeretetben találkozzunk, menten a pártoskodástól, menten a gáncstól ...”

     Az előadásokat követően a két előadó, Orcsik és Csizmár atya is számtalan kérdést kapott a hallgatóságtól, és a beszélgetés a szünet alatt is folytatódott. A Hitismereti Nap témája ugyanis kimeríthetetlennek bizonyult.

     A rendezvény résztvevői ezután a Szent Teréz székesegyházban közös szentmisén vettek részt. Ft. Stjepan Beretić, a bazilika plébánosa celebrálta a misét, majd ismertette a basilica minor történetét és az egyházmegye jubileumáról is szólt.

     A Keresztény Értelmiségi Kör tavaszi Hitismereti Napja a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30