Adventi lelkinap a Domus Pacisban

– Várakozás a Messiásra –

     A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) adventi lelkinapot szervezett a Horgos melletti Domus Pacis lelkigyakorlatos házban, november 26-án. A nap lelkivezetője ft. dr. Benyik György, a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola Biblikus Tudományok Tanszékének professzora, a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia igazgatója volt. A megjelent plébánosokat, a KÉK alelnökeit és helyi csoportjai vezetőit és tagjait, valamit minden vendéget Szabó Károly a KÉK elnöke köszöntötte. A rendezvény, amely egyben gyónási alkalmat is nyújtott. A találkozó szentmisével zárult, melyet ft. Szabady Károly és ft. Kormányos Zoltán mutatott be.

     Előadását dr. Benyik György, három témakör köré fonta: 1. Várakozás a Messiásra az ószövetségben, 2. Várakozás a végítéletre a keresztény egyházban és 3. Mai katasztrófától való félelem hit nélkül címmel.

     Az előadó a messiás fogalmára, a szó jelentésére hívta fel a hallgatóság figyelmét. A Biblia többszöri elolvasására buzdított, mert minden következő olvasás során új szempontokat fedezhetünk fel benne. Igen fontos mit viszünk magunkkal és mit hagyunk magunk mögött. Mózest említve kiemelte tette és annak üzenetének fontosságát. Mózes nem messiás, nem pap, vagy hadvezér. Egyedi, mert Istennel beszélgethetett. A találkozás élményét átvitte egy népcsoportra. Isten tetteire mindig emlékezni kell. Egy nappal az első adventi gyertya meggyújtása előtt, Benyik atya arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy ez az emlékezés ideje. Nem a sérelmekre, összeomlásokra, hanem arra, hogy Isten ezekből hogyan vezetett ki.

     Mózes rítusokat vezetett be emlékeztetőül Isten nagy tetteire. Újra fel lehet fedezni ezt a meggyőződést, amelyeket át tudunk vinni más népekre is. Minden fegyvernél erősebb a gondolat, a hit. Szervezeti formára volt szükség, Mózes vallási közösséget hozott létre és ez eredményezte a politikai királyság (Dávid) létrehozását is. Templom épült, a kultusz intézményesült, áldozatot hoztak létre és bevezették a bűnbak intézményét. Az ember feladata, hogy Isten előtt vallja és bánja meg bűneit. A mózesi törvényekre utalt, a messiásra, mint a megtérés hirdetőjére. Az igaz emberért is alig adja valaki életét, a gyarlóért ki imádkozik? - tette fel a váratlan kérdést. Ha túlárad a bűn, mindig van, aki hisz abban, hogy az ember tud jobb lenni, hogy hiszi, hogy a tette hatással lehet a világra. Erőt kell meríteni a hitből és önmagunkból, hogy ne csak a sérelmekre emlékezzünk, személyes bátorsággal munkálódjunk, az agresszívvé változó társadalom jobbá tétele érdekében. Ezért (is) imádkozzunk.

     Várakozunk. A végítéletről keveset beszélünk. Aki egyszer születik kétszer hal meg… Utalt az előadó szent Pálra. Megszületünk, az első könnyek örömet eredményeznek, a végén már sírni sem tudunk. Példákkal igazolta gondolatait. A haldoklóval való utolsó beszéddel, vagy közös imával. A halálra is fel kell készülni, akinek a hitét egyedül Te ismered. A halállal Isten elé lépünk. Emberi mércével igyekszünk megmagyarázni a várható ítéletet. Isten nem bíró, hanem irgalmas, szerető atya. A gyónás a jobbá válás felé vezet. Nagy kaland jónak lenni, és nagy bátorság bevallani a bűnt. A sikerekről szívesen beszélünk, a botlásainkról inkább hallgatunk. Két ember közé vitáik során fal kerülhet. A fal leomlik, ha mindkettő vállalja a tévedést, mindkettő megbocsájt, és mindkettő igyekszik változtatni önmagán. Nem tökéletes az a bánat, amely a félelmen alapul. Ha tudatosul bennünk, hogy tévedésünk összetöri a harmóniát Isten és az ember, illetve két ember között ezzel a tudattal és döntéssel tudunk visszatérni Isten szeretetébe és megtisztítani a lelkünket. Felelősek vagyunk a tükörből visszanéző arcunkért, amely addigi életünkről mesél.

     Félünk a katasztrófáktól. Az elemi csapástól, a háborútól. A béke kegyelmi ajándék, mondta az előadó. Sajnos van, aki üzletel a társadalmi katasztrófával, a félelemkeltéssel. A probléma megoldhatatlan a félelmező és a félelmezett között. Tudjuk, hogy nem vagyunk a természet urai. A természeti katasztrófák kiváltói, amelyeket nem tudnak leállítani az országhatárok sem, a természet téves használatából erednek (kapzsiság, önzés, individualizmus stb.). A katasztrófát átéltek tapasztalatainak gyógyító ereje van, aki nem próbáltatik meg, esélytelen. A szenvedés felajánlható. Benyik atya, magunknak feladandó kérdések sorát tette fel a hallgatóságnak. Ezek megválaszolása adventben különösen fontosak, általuk önismeretünk kiszélesül, gyónásunk és megbocsájtó szándékunk őszintébb és teljesebb lesz, az életünk felesleges rögöktől mentes.

     Új gondolkodásmódra lenne szükség, az élet küzdelem, amelyből nem lehet kiszállni, fejezte be színes, fi gyelemfelkeltő, megszívlelendő előadását az előadó.

     A lelkinap szentmisével zárult.

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31