A keresztény életstílus alapja az irgalmasság

A Keresztény Értelmiségi Kör Nagyböjti Lelki Napot tartott Tóthfaluban

Szerkesztette: KÉK sajtószolgálata

Már megszokottá válik, hogy a Keresztény Értelmiségi Kör egynapos rendezvényeire több mint száz tag és pártoló gyűlik össze, hogy a mindig érdekfeszítő előadásokat meghallgassa, hogy találkozzon Vajdaság más helységéből való ismerősével, tagtársával, barátjával és eltöltsön egy egész napot a KÉK berkeiben. Így volt ez legutóbb is, amikor a Nagyböjti Lelki Napon vajdaság 16 településéről több, mint százan gyűltek össze Tóthfaluban a lelkigyakorlatos házban. A nap lelki vezetője ft. Palatinus István, szabadkai plébános, a Mária Rádió igazgatója volt, aki két részre osztotta előadását, de tulajdonképpen hármat tartott, mivel a kora délutáni szentmisében elmondott homíliában is értékes gondolatokat osztott meg a résztvevőkkel.

    „A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet” (Mt 24,12)

    Ezt az evangéliumi idézetet választotta Palatinus atya első előadása címéül. És nem véletlenül. Ugyanis Ferenc pápa múlt évi nagyböjti üzenetének témája volt ez. A Szentatya évről évre üzenetet intéz a katolikus hívekhez a nagyböjt kezdetén. Ebben az üzenetben az irgalmasságról szól és Palatinus atya is az irgalmasság fontosságát hangsúlyozta előadásában, hogy a kereszténység számára a világ a végtelenül irgalmas Isten képmása. Az ember legigazabb természete a szeretet. Isten irgalmában áthidalja a szakadékot az ember felé, maga jön el hozzánk, ahogyan a próféták megjövendölték: „Lehajol az emberhez, hogy felemelje.” A kereszténység történetének legnagyobbjai az irgalmasság titkát élték – hangsúlyozta az előadó, és hozzátette: Ábrahám hite és vendégszeretete közös örökségünk. Ezért számunkra, a hívők számára fontos gondolatot üzen a pápa: „Meg kell tanulnunk, hogy ne álljunk meg az azonnali, felszínes szinten, hanem ismerjük fel, mi hagy bennünk jó és tartós nyomot, mivel Istentől jön és valóban a javunkra szolgál.”

    Arra ugyancsak felhívta a figyelmet az előadó, hogy milyen fontos küldetése van minden kereszténynek és ezen belül is a magyarságnak, a fiataloknak. Azért éppen a fiataloknak, mert legnagyobb hatásuk nekik van, hiszen ha most el is mentek a nagyvilágba a megélhetése miatt, valami mindig marad mélyen a szívükben, ami vissza kell, hogy hozza őket a szülőföldjükre. Mert a keresztény utat kívánja járni mindenki és mindig tartani kell a lelket mindenkiben, akikkel együtt vagyunk a keresztény gondolkodásban, hangsúlyozta az atya. Ezt érzékeljük olyankor is, amikor az anyanemzet segít bennünket itt maradni és megmaradni. Összehasonlította sorsunkat a kiválasztott nép sorsával. Azzal, ahogyan Isten párbeszédet folytat Ábrahámmal, ahogyan szövetséget köt a néppel, tulajdonképpen kitárulkozik mindenki felé, hangsúlyozta az előadó és a Zsidókhoz írt levél tartalmának, mondanivalójának fontosságára hívta fel a figyelmet.

    Palatinus atya az előadásában leszögezte: mindannyian gondolkodó emberek vagyunk, éppen ezért folyamatosan gondolkodnunk kell a Szentírásban leírtakról. Legfőképpen arról, mi Isten szándéka az emberekkel ezen a világon. Ezekkel a gondolatokkal pedig megerősítjük kapcsolatunkat Istennel. Mert hiszen Isten szólt, hogy legyen és lett. „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.“ (Ter 1,1-5)

    Ferenc pápát idézve az előadó elmondta, hogy a Szent atya kijelentése, mely szerint Isten a szeretet minden, az üdvözülés lehetőségét minden embernek felkínálja. Ennek jegyében hirdette meg a rendkívüli irgalmassági évet. Elmondása szerint azért szentel külön jubileumi évet az irgalmasságnak, mert az egyháznak a korszakos változásokkal terhelt időszakban az a feladata, hogy erőteljesebben mutassa meg Isten jelenlétének és közelségének jeleit. A 2015 és 2016 közötti rendkívüli évnek az apropóján ft. Palatinus István külön is beszélt az irgalmasság lelkületéről az egyházban. Arról, hogy az irgalmasság kísér bennünket az Ószövetségtől (elegendő csak a a sok fohászra gondolni, amelyek mindegyike az irgalmas Istenhez szól) egészen máig. A mondanivalót pedig nem ésszel, hanem szívvel kell fogadnunk – emelte ki az előadó. Azután hozzátette: a Szentírás a velünk járó útmutatónk kell, hogy legyen, egész életünkben. Mert kinyílt ugyan előttünk a világ, de sok mindenről egyszerűen megfeledkeztünk: számunkra, akik Krisztust követjük fontos újra és újra a Szentírással való találkozás. A bibliát nyitott szemmel, szívvel kell olvasni napról napra figyelmeztetett az előadó. Olvasni kell a Bibliát minden nap. Legyen a mindennapi tevékenységeink része az, hogy Isten Igéjének valamelyik részét olvassuk, és azon elmélkedünk – javasolta Palatinus atya. Szerint élet-szabály kell, hogy legyen az, hogy minden nap odajárulunk a kegyelem trónjához, és olvassuk a Szentírást.

    Legalább ennyire fontosnak tartja az előadó az imádság jelenlétét az életünkben. Véleménye szerint nem az a fontos, hogy hányszor mondunk imát, hanem az, hogy ezekben az imádságokban mennyire van benne a szívünk, az értelmünk, a lelkünk, mennyire keressük ezt az élő kapcsolatot az élő istennel. Éppen ezért – emelte ki Palatinus atya –, meg kell tanulnunk újra szívvel imádkozni.

A lelki zsinat

    Palatinus atya előadásában újra és újra felmerült a II. Vatikáni Zsinat jelentősége, hiszen mondanivalójának gerincét az irgalmasság jelentősége képezte. Itt az előadó Ferenc pápára hivatkozva mondta el, hogy Isten irgalmassága nagyon-nagyon nagy, ezt ne feledjük soha. Majd hozzátette, hogy ahhoz, hogy megismerjük az irgalmasságot, és közelebb kerüljünk hozzá, Jézus három praktikus tanáccsal lát el minket. Először is, ne szóljunk meg másokat. Óvakodjunk ettől a rossz szokástól, főleg a nagyböjt idején. A második tanács: ne ítéljünk el senkit. A harmadik pedig: bocsássunk meg, még ha nagyon nehéznek is bizonyul. Így hát a cselekedeteink adják a mércét ahhoz, hogy Isten miként bánjon velünk. Majd Jézus hegyi beszédéből idézett az előadó: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Az irgalomban könyörülő Isten

című második előadásban ft. Palatinus István a II. Vatikáni Zsinat jelentőségét boncolgatta. A lelki zsinat ugyanis, az elemzők szerint,  mindenekelőtt egy ekkléziológiai fordulatot hajtott végre. Az egyház titkának tárgyalásánál lemondott az eddigi piramisszerű hierarchikus bemutatásról, és elsődleges fontosságot kapott az Isten népe, mely részesül az általános papság és a karizmák adományaiban. Krisztusra és a Szentlélekre való utalás kiegyensúlyozottá tette ezt az egyházképet. Ebben a világiak újszerű megbecsülése tükröződik, ami a zsinaton ismételten kifejezésre jutott. Kimondta: minden katolikus evangelizál az életével. Az ma is az egyik legfontosabb a lelki zsinattal kapcsolatban – hangsúlyozta az előadó, hogy Korszerűsítette az Egyházat. XXIII. János úgy tekintett a II. Vatikáni Zsinatra, mint a megújulás lehetőségére az idők jeleinek fényében. Azt mondta, azért hívta össze a zsinatot, hogy ablakot nyisson és friss levegőt engedjen be. Az ebből származó reformok – mint a nemzeti nyelv használata vagy a vallásközi párbeszéd – hozzáférhetőbbé tették az Egyházat a modern világ számára. Ugyanakkor vissza is vezette az Egyházat a gyökereihez. Számos reformját a „vissza az alapokhoz” elve vezette. Fontosabbá vált a Szentírás, nagyobb hangsúlyt kaptak az egyházatyák, és olyan ősi hagyományokat elevenítettek fel, mint az állandó diakonátus és a felnőtt megtérők fokozatos bevezetése az Egyházba.       

    Az előadó a lelki zsinat határozataival vonta párhuzamba Szent István intelmeit. Emlékeztetőül csak a fejezetek soroljuk most fel: A katolikus hit megőrzéséről; Az egyházi rend becsben tartásáról; A főpapoknak járó tiszteletről; A főemberek és vitézek tiszteletéről; Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról; A vendégek befogadásáról és gyámolításáról; A tanács súlyáról; A fiak kövessék az elődöket; Az imádság megtartásáról és végül, de nem utolsó sorban: A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről, melynek szövege fontos tartalommal bír: “Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.”

    Azután ismét a mával, pontosabban Ferenc pápa személyiségével és szolgálatával, hatásával foglalkozott az előadó. Azt elemezte, hogyan hivatkozott a Szentatya Lukács evangéliumának arra a szakaszára (Lk 6,27-38), amelyben Jézus az irgalmasságra tanít. A hegyi beszédben megmutatja az utat követőinek, hogyan éljenek azok, akik tanítványainak tartják magukat. A keresztény életstílus négy alapeleme: „Szeressétekellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.” Ahogyan azt a pápa, úgy ft. Palatinus István is leszögezte: Nem könnyű kereszténynek lenni, de az irgalmasság útja megadja a lelki békét. Azonban az élet folyamatosan két hívás között ingadozik: az Atya hívása, és a nagy vádló hívása között, amelyik arra ösztökél, hogy megvádoljuk a másikat és elpusztítsuk. Azonban egyetlen megengedett vád a keresztényeknek, az önvád. A többiek felé csak irgalmasok lehetnek, mert az irgalmas Atya gyermekei. Azt kell szem előtt tartani, hangsúlyozta az előadó, hogy milyen lelkülettel élünk. Majd hozzátette: ehhez arra van szükségünk, hogy Istennel élő kapcsolatban éljünk, mert Isten soha nem zárja le a kapukat.

    A két előadás közös üzeneteként ft. Palatinus István újra Ferenc pápa szavaira hívta fel a KÉK Nagyböjti Lelki Nap résztvevőinek figyelmét: „Húsvét éjszakáján újra átéljük majd a húsvéti gyertya meggyújtásának nagy hatású szertartását: az „új tűzből” vett fény lassanként el fogja űzni a sötétséget és megvilágítja majd a liturgián részt vevő közösséget. „A dicsőségesen feltámadt Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát”, hogy mindnyájan újra átélhessük az emmauszi tanítványok tapasztalatát: meghallgassuk az Úr szavát és magunkhoz vegyük az Eucharisztia Kenyerét, s akkor a szívünkben újra fellángol a hit, a remény és a szeretet.”
          A kora délutáni órákban Tóthfalu Szent József a munkás templomában közös keresztúton imádkoztak a lelki nap résztvevői, Szabó Károly, a KÉK elnökének vezetésével.

A Keresztény Értelmiségi Kör hagyományos Nagyböjti Lelki Napján Szentségimádás és gyónási lehetőség is volt Dobai István, Kormányos Zoltán és az előadó atya szolgálatának köszönhetően. Az összejövetel szentmisével zárult, amelyet Palatinus István atya vezetett.

Eseménynaptár

Április 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30