A Fényt jöttünk ünnepelni

Remény, és visszaemlékezés a zentai Sacrum Triduum tribünre

Szerkesztette: Polyák Hajnalka

     Március negyedike volt. Sokan voltunk aznap a Keresztény Értelmiségi Kör Sacrum Triduum című tribünjén, amit ft. mr. Szakály József atya tartott. Nagyjából nyolcvan személy figyelte érdeklődve, vidáman a fényképekkel, videókkal, s zenével tarkított beszámolót a zentai Jézus Szentséges Szíve római katolikus templomban. Atya a szent háromnap liturgiáját már tavaly elkezdte nekünk bemutatni. Akkor nagy számban jöttünk össze a hittanteremben, s a helyiekkel, ft. Bankó Nándor atyával, Ivković Róbert diakónussal és Rácz Szabó István plébániai koordinátorral megállapítottuk, hogy a következő találkozó alkalmával bizony szűkösen férünk majd ott el. Ezért döntöttek most a templom mellett. 

     Az idei találkozón a Szabadkáról érkező plébános a nagypéntek és a nagyszombat liturgiájáról beszélt. Mi csak hallgattuk őt kíváncsian, s akkor még nem is gondoltuk, hogy eljön majd az a nap, amikor ez a közös délután, ez a meghitt találkozó bizony egy emlék lesz, amibe belekapaszkodunk ma fénysugarakat keresvén. Mert ma bizony kutatjuk a napsugarakat. Vágyunk Krisztus világosságára – kérjük őt esengve, hogy ragyogja be az életünket. Érezzük, tudjuk, hogy velünk van az idők végezetéig, s még azon is túl, mégis néha feszült a lélek. 

     „Élvezzük ezt az előadást, ami ma ránk vár, mert ritka az, hogy ilyen komolyan megismerkedhetünk a legfontosabb ünnepünkkel, s az azt megelőző napokkal” – hallottuk azon a szerdai napon az előadónk szájából, s szerintem még ott ő maga sem gondolta, hogy a szavainak mekkora ereje, súlya van most, amikor sem misére, sem előadásra nem térhetünk be a templomainkba. A koronavírus adta karanténban elfogadjuk Isten akaratát, s visszatekintünk most együtt a jóra, így egyesülve Krisztussal, felvállalva egy kicsit az ő keresztjéből, áhítva a Feltámadást

Nagypéntek 

     Az előadáson megtekinthettük, hogy a nagypénteki „csonkamise” miből áll, a díszítéstől megfosztott oltárt, az üres szentélyt, a nyitott tabernákulumot. Megtanulhattuk, mit jelent a teljes prosztráció, avagy leborulás, amikor a pap maximális odaadottságát így jelezve, mondhatni lefekszik a padlóra. Az Egyház is egy összetiport emberré válik ilyenkor, akinek elvitték a Jegyesét, s nem tudjuk, hol van Ő. Megértettük azt is, hogy ezen a napon az Evangéliumban mindig Szent János Passióját halljuk. Ennek oka, hogy az evangélisták közül egyedül ő volt ott ekkor Krisztussal. Hiszen ő volt a legszeretettebb tanítvány. Ezt követően megnéztük együtt mind, hogy a kereszthódolat hogyan történik. 

     A feszületet takaró lepel lebontásakor a pap énekel: „Íme a keresztnek fája...”, s közben felmutatja azt. Megjelenik az odaadottság Jézus előtt, a teljes hódolat. A hívek leborulnak a kereszt előtt, s a nagycsütörtökön átváltoztatott ostyából áldoznak ezen a napon. Egyszerre siratjuk a Megfeszített halálát, miközben az élő Krisztussal táplálkozunk. „Amit nagypéntek ünnepel, az a mi hitünk legmélyebb s legszentebb titka” – így tanított bennünket a liturgikus elemeket bemutató délutánon a mindig vidám címzetes prépost. 

Nagyszombat 

     Egy kis szünet s agapé után nagyszombat liturgiáját is megtekinthettük. Amikor a naplemente beáll, megkezdődhet a Feltámadás virrasztva várásának húsvéti vigíliája, ahol először a fény liturgiájában tudunk egyesülni a Megváltónkkal. Ezt a virrasztás követi. A tűzszenteléskor a pap piros palástot viselhet, s a Szentháromságot jelképező háromágú gyertyatartón viszik be a fényt. Lelkünk csendben figyel, hiszen csak ezek a gyertyák adnak fényt, illetve, ami a szentsírtól kiszűrődik... Az ószövetségi olvasmányok után jön a hagyományos sorrend szerint, a keresztkút szentelése, majd a húsvéti gyertyát is bele lehet mártani a keresztvízbe. A híveket is meghintik ekkor szentelt vízzel. Vágyakozva, s örömmel fogadjuk mind, amikor a harangok ismét megszólalhatnak. Ekkor meggyújtják az oltáron lévő gyertyákat, s a szívünk repes. Krisztus feltámadt, Alleluja.

A megváltó nem engedi el most sem a kezünket

     Ma, amikor a napjaink talán keserűek, amikor nem mehetünk ki az utcára magunkat s másokat védve a járványtól, csengjen hát a fülünkben Szakály atya tanítása a reményről: „Ránk telepszik a sötétség, de mi nem félünk tőle, mert a Fényt jöttünk ünnepelni.” Krisztus ma is velünk van, s azt kéri tőlünk, hogy ezeket a napokat éljük meg magunkba szállva, Felé fordulva, a külső életet visszaszorítva. A bűneinket megbánva, önmagunkat teljesen Neki ajánlva, lelkünkben vágyakozva az Oltáriszentség után, a Megváltó nem engedi el most sem a kezünket. Vigasztalásképp, reményt keresve, s találva sikerült beszélgetnem többekkel, akikkel a márciusi előadáson együtt örültünk. 

Isten folytonos lelki megújulást vár el tőlem 

     A zentai Rózsa Dánielben kedvelem azt, hogy mindig bizakodó, s a hite sziklaszilárd. 

• Mi az, ami leginkább megfogott téged Szakály atya előadásában? S mi az, amit innen most fel tudsz használni lelkileg, ebben a nagyböjtben, húsvétvárásban, amikor a világunk merőben más, mint eddig? 

     Számomra igen felemelő élményt jelentett ez az előadás, nem csak szakmai színvonala, hanem közvetlen, érzelmekben gazdag előadásmódja miatt is. 

     Ahogy a szentírási képben Jézus felfedi magát az emmauszi tanítványoknak és megörvendezteti őket, úgy a Szentlélekkel eltelt lelkipásztor szavai által még inkább megismertem, „közelebbről” átélhettem az Úr szeretettel és kitartással vállalt szenvedéstörténetét. Ismét megértettem, hogy Isten folytonos lelki megújulást vár el tőlem, amit az idei nagyböjtben főként az iránta való bizalomban és az emberek felé irányuló áldozatvállalásban mutathatok meg. Jobban mint máskor –, ami persze nem kis próbatételt jelent. 

• Hogyan éled meg ma a hitedet, amikor nem tudsz misére menni? 

     Mint ahogy különleges kihívás a vallásom gyakorlása is a rendkívüli körülményekben, de például az online szentmise-közvetítésekbe próbálok úgy bekapcsolódni, mintha azokon személyesen jelen lennék (keresztvetés otthoni szenteltvízzel, hangos válaszok, lelki áldozás stb). Emellett igyekszem több időt fordítani a Biblia és egyéb lelki írások olvasására, valamint a gyakoribb családi imákra is... 

Az ima által talán az emberek is megváltoznak 

     Barsi Ilona szintén Zentáról érkezett a tribünre, s elmesélte, hogy nagyon tetszett neki. 

• Hogy van ma Ilona ebben a helyzetben, s miként tudja gyakorolni a hitét? Gondolok itt arra, hogy mit imádkozik? Miseközvetítést néz-e, vagy hallgatja a Mária Rádiót? 

     Sok szentmisét nézek a tévében meg az interneten. A Mária Rádiót hallgatom, s imádkozok, Pió atya kilencedét mondom. Egy kicsit nehéz a vészhelyzet, de türelemmel elfogadom, mivel ez Isten akarata. Majd jobb lesz, csak tartsuk be a szabályokat. Az ima által talán az emberek is megváltoznak. A hitemet továbbra is gyakorolom, mert csak akkor bízhatunk, ha hiszünk. 

Próbáljunk a lényegre összpontosítani 

     Vastag Ágota többedmagával érkezett közénk. 

• Adáról többen is jöttetek az előadásra. Milyen volt számotokra? 

     Számomra Szakály József atya előadása sokkal komplexebbé tette a húsvéti liturgiákat. Eddig is próbáltam megélni a történéseket, de most hogy elmagyarázta, mikor, mit és miért teszünk a liturgiában, számomra sokkal mélyebbé tette azt. A másik viszont, hogy mennyire sokféleképpen lehet elvégezni, elénekelni egy misét, azt erősítette meg, hogy ne ragadjunk le az „így szoktuk és nehogy már változtasson a pap rajta” hozzáállásunkon, hanem próbáljunk a lényegre összpontosítani. Az Ige és az áldozat lényegére. 

Azóta minden megváltozott, ugye? Hogyan élitek meg a nagyböjtöt a mai helyzetben? 

     A bezártságban próbálom az internet segítségével megélni a nagyböjtöt. 

Sokkal bensőségesebben, lecsendesedve, magunkba fordulva tudjuk átélni a húsvéti készületeket 

     Lukács Ilonával Medjugorjéban ismerkedtem meg. Kellemes, nyugodt egyéniség. Jólesően fogadtam a jelenlegi gondolatait is. 

• Mi az, ami a Sacrum Triduum előadásban számodra lelkiekben, vagy az információ terén a legtöbbet jelentette? 

     Örültünk annak a lehetőségnek, hogy ott lehettünk ezen a lelki találkozón. Valóban részletes tájékoztatást kaptunk a nagyheti szentmisék történetéről. 

     Számomra újdonságnak számított, hogy a pápai szentmisét összehasonlította a mi vidékünk szentmiséinek szokásaival. Mi érintett meg? A gyertya és a tűz, mint fény-Isten jelenléte... A gyertyás körmenet területi szokásainak ismertetése. 

     A kereszt letakarásának és felfedésének fokozatait most hallottam először ilyen részletesen. Miben erősített meg? Abban hogy a jó úton haladunk! Sok régi szokás elevenedett fel előttem, amikről valamikor régen hallottam. 

     Így az új információkkal talán jobban és felkészültebben tudom majd átélni a nagyheti történeteket és szokásokat. 

• Azóta hogy vagytok? Hogyan készültök a húsvétra a koronavírus idején? 

     Ebben a rendkívüli és szokatlan helyzetben úgy gondolom, hogy ez a húsvéti felkészülés is egészen más lesz, mint ami eddig volt. Most talán sokkal bensőségesebben, lecsendesedve, magunkba fordulva tudjuk átélni a húsvéti készületeket. A sok imára való felhívásnak eleget téve, egy nyájhoz tartozva tudunk haladni az isteni gondviselés útján. 

Hálát adtam Istennek, hogy éppen ide születtem 

     Nagy Snežana és László az adai „Új élet” közösség tagjai. Nagy csapattal érkeztek a március elejei beszámolót meghallgatni. 

Mit emelnétek ki, ami a leginkább megfogott titeket a március elejei programon? 

     Ami a legjobban megérintett Szakály atya előadásában, hogy a mi liturgiáink itt Vajdaságban mennyivel gazdagabbak és szebbek mint máshol. Még egyszer hálát adtam Istennek, hogy éppen ide születtem. 

• Misére most sajnos ti sem tudtok menni. Hogyan gyakoroljátok a hiteteket? 

     Várva vártam a húsvéti liturgiákat, hogy egy kicsit másképpen tudjam átélni őket, mint eddig, de sajnos ez a mai helyzet ezt nem engedi meg. Nagyon hiányoznak a mindennapi szentmisék, de éppen végezzük Lacival a Szent Ignác lelki gyakorlatot, így Isten ezáltal tartja bennünk a lelket. Végül is úgy vagyunk vele: betartunk mindent, amit kell, csak minél hamarabb legyen vége ennek az egésznek, s minél kevesebb áldozattal. 

Húsvétra a lelkünkben készülünk 

     Sipos Katalin három falu kántornője, Kevi, Törökfalu és Völgypart hallhatja a szép hangját. 

• Említetted, hogy számodra fontos s hasznos volt az előadás. Miben? Mit tanultál? Mi tetszett leginkább? 

     Igen, hasznos volt. Főleg a szent háromnap énekválasztásai. A mai világban a papok is rövidítik a szertartásokat, vagy csak a tájjellegben másképp adják elő. Volt olyan rész, amit még tudtam: például az oltár rózsaolajjal való megmosása. Ezt én még így konkrétan nem láttam, ahogyan Szakály atya bemutatta. És mondhatnám, hogy ez tetszett leginkább. Jó lenne, ha ezeket a régi szokásokat most is gyakorolnánk. 

• A mai helyzetet hogyan éled meg, amikor nem tudsz misére menni, hogyan gyakorolod a hited? A húsvétra hogyan lehet így készülni? 

     Itthon tartózkodom, kivéve, ha valaki kér segítséget a bevásárláshoz, mivel felajánlottam pár idős személynek a segítségemet. A hitemet itthon is szoktam gyakorolni enélkül is, tehát imádkozom és böjtölök is. Most mivel nincsenek szentmisék itthon, a Duna tévé által közvetített szentmiséket fogom követni. Húsvétra pedig a lelkünkben készülünk most. 

Hitünket az előállt helyzet nem rendítheti meg 

     Csanádi Attila édesanyjával érkezett aznap közénk. Mosolyuk, kedvességük ma is Krisztus fényére emlékeztet mindannyiunkat. 

• Adorjánról jöttetek Szakály atya előadására. Milyen élmény volt akkor számotokra? Megérte-e eljönni? Ha visszagondolsz, mi jut eszedbe?

     Teljes mértékben megérte elmenni. Szakály atya személye volt az, ami arra indított, hogy elmenjünk. Többször volt már rá alkalom meghallgatni az előadásait vagy a prédikációit szentmiséken. Mindig magával ragadó élményben volt részem, hiszen neki van egy olyan elragadó és hiteles előadó képessége, hogy amikor beszélni kezd, olyankor csak rá lehet figyelni. Pontosan elmagyarázott mindent, hogy a liturgiában mikor, mit és miért csinálnak. Ez jó volt arra, hogy minden letisztázódjon, és értelmet nyerjen nekünk, egyszerű katolikus hívőknek... hogy amit a szentmiséken csinálnak az atyák, azok nem csak évszázadok alatt felvett üres szokások, hanem komoly tartalommal bíró cselekmények. 

• Teljesen más időket élünk ma. Hogyan tudjátok gyakorolni a hiteteket, s a közelgő húsvétra belül mi módon készülsz ebben a felfordult világban? 

     Nyakig vagyunk a nagyböjti időszakban, és még valami másban is... Míg egy évvel ezelőtt mindenkinek saját döntése volt, hogy tartja-e a böjtöt vagy nem, teljes szigorral, vagy csak lazán, most teljesen más a helyzet. Mintha valami felsőbb erők akarnának rávenni a böjtre, az önmegtartóztatásra, arra hogy mértéktartóbbak legyünk. Sőt furcsán hangzik, de pont a politikusok szócsövén halljuk ezt, hogy: EMBER MARADJ OTTHON! Akár ezt maga Isten is kérhetné tőlünk: Ember maradj otthon! Készülj fel! Fiam föláldozza magát érted! Ne mulatozz! Maradj otthon! Fiam megszabadít, minden jó lesz, csak maradj otthon... Erre mi mit teszünk? Megrohanjuk a boltokat, halmozzuk az élelmet, s fittyet hányunk minden kérelemre. Pedig ha betartanánk az előírásokat talán a böjt végére feltámadhatnánk mi is ebből a káoszból, szennyből... Nehéz a mostani helyzet, és talán a böjt is háttérbe szorul, hiszen mindenki csak az előállt helyzetre tud gondolni. Az, hogy bezárták a templomokat még jobban megnehezíti a lelki életet. Nem szabad elfelejteni azt, hogy Isten mégis szeret bennünket, mert ha nem így lenne, egy csapásra véget vethetett volna mindennek. 

     De ő nem így tesz, folyamatosan kihívásokkal szembesít, folyamatosan kínlódik velünk, mint még járni nem tudó gyermekkel az édesanyja. Nem adja fel, mert szeret minket, s ez így is marad. Bizonyíték erre karácsony szentestéje, húsvét szent időszaka, és hogy drága Szűzanyánkat hányszor elküldte közénk, hogy ezt újra, és újra bebizonyítsa. Emberek! Nem kell félnünk, csak tartsuk be azt, amit kérnek tőlünk, hiszen lehet, hogy ez pont Isten akarata is... Jutalmunk meglesz, főleg ha ezen időszak után már kicsit másképpen állnánk a világhoz, Istenhez, a nagyböjthöz. Hitünket az előállt helyzet nem rendítheti meg, hiszen annyi mindent átéltünk már. Én a harmincas éveimben járok, és már nem is tudom hány országban éltem úgy, hogy el sem kellett mozdulnom innen: átéltem háborút, szegénységet, jólétet. Ezen időszakok, a jó és a rossz váltakozásai nem lehetnek a hit függvényei... Gondolom, hogy ha jól élek, akkor hiszek; ha meg rosszul, akkor nem. Viselnünk kell egyaránt becsülettel, hittel ezt is, azt is. Hiszen lehet, hogy a kevésbé jó számít Isten naplójában a legjobb osztályzatnak. 

 

Fotók: Ivković Róbert 

Eseménynaptár

Szeptember 2020
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30