A HIT ÉVE ÉS A BÚCSÚK

URBIS ET ORBIS
R E N D E L E T
A szent búcsúk adományával gazdagodnak
a Hit Éve folyamán végbevitt különféle jámbor cselekedetek


A II. Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásának ötvenedik évfordulóján, amely zsinatnak Boldog XXIII. János pápa „fõ feladatként jelölte meg a keresztény tanítás értékes hitletéteményének gondosabb õrzését és kifejtését, hogy így hozzáférhetõbb legyen Krisztus hívei és a jóakaratú emberek számára” (II. János Pál pápa, Fidei Depositum apostoli konstitúció, 1992. október 11, AAS 86 [1994] 113), XVI. Benedek pápa kijelölése alapján kezdetét veszi egy olyan év, amelyet az igaz hit megvallásának és helyes értelmezésének szentelünk, a Zsinati Dokumentumoknak és a Katolikus Egyház Katekizmusa cikkelyeinek olvasása, vagy még inkább jámbor átelmélkedése révén. A Katekizmust Boldog II. János Pál pápa adta ki a Zsinat kezdetének harmincadik évfordulóján, pontosan azzal a céllal, hogy „a Zsinat tanítását elmélyítve a hívek jobban kötõdjenek ahhoz és ez elõsegítse megismertetését és alkalmazását” (Uo. 114). Már az Úr 1967. évében, Szent Péter és Pál apostol vértanúságának tizenkilencedik centenáriumának emlékére is ehhez hasonlóan meghirdette a Hit Évét Isten szolgája, VI. Pál pápa, hogy „a hit ünnepélyes megvallása révén megmutassa, mennyire fontos, hogy az évszázadok alatt kialakult hitvallást, amely minden hívõ öröksége, újra meg újra megerõsítsük, kifejtsük, annak érdekében, hogy a múlttól igen eltérõ történelmi körülmények között is érvényesnek bizonyuljon” (XVI. Benedek pápa, Porta fidei apostoli levél, 4). Jelen korunkban, amely annyi mély változást hoz az emberiség számára, Szentatyánk, XVI. Benedek a Hit Évének meghirdetésével arra kívánja felszólítani Isten népét, amelynek egyetemes pásztora, valamint az egész világ valamennyi püspökét, hogy „egyesüljenek Péter utódával a kegyelem ezen idejében, amelyet az Úr kínál nekünk, hogy emlékezzünk meg a hit drága ajándékáról” (Uo., 8). Minden egyes hívõ „alkalmat kap rá, hogy megvallja hitét a feltámadott Krisztusban… az egész világ minden székesegyházában és minden templomában, az otthonokban és a családokban, hogy mindenki átérezze a sürgetõ szükséget, hogy jobban megismerje és a következõ nemzedékeknek továbbadja az örök hitet. A szerzetes közösségek, a plébániák, az Egyház minden közössége, legyen bár õsi vagy új, módot fog találni ebben az esztendõben, hogy nyilvánosan hitvallást tegyen” (Uo). Ezen felül minden hívõ, egyénileg és közösségileg is meghívást kap, hogy nyíltan megvallja a hitét a többiek elõtt a mindennapi élet különféle körülményei között: „Az ember társas természete viszont igényli, hogy belsõ vallási aktusait külsõleg kifejezze, vallási téren másokkal kapcsolatot teremtsen, és vallását közösségi formában vallja meg” (Dignitatis humanae nyilatkozat, 1965. december 7: AAS 58 [1966], 932). Minthogy elsõsorban az a célunk, hogy – amennyire ez ezen a Földön egyáltalán lehetséges – a lehetõ legjobban kifejlesszük magunkban az életszentséget és a lélek tisztaságát, ehhez nagyon hasznos segítséget nyújthatnak a szent búcsúk, amelyeket az Egyház, a Krisztustól ráruházott hatalom segítségével, felkínál mindazoknak, akik a megfelelõ hozzáállással teljesítik azokat a sajátos elõírásokat, amelyek elnyerésük feltételei. „A búcsú révén – tanította VI. Pál – az Egyház, felhasználva a Krisztus által végbevitt üdvözítés szolgáló leánya voltát, meghirdeti a hívek számára Krisztus és a szentek közössége teljességében való részvétel lehetõségét, bõven kínálva számukra alkalmat az üdvösség elérésre” (Apostolorum Limina apostoli levél, 1974. május 23: AAS 66 [1974] 289). Ebben nyilvánul meg az „Egyház kincse”, amelyet jelentõs mértékben növelnek „a boldogságos Istenanya és minden kiválasztott érdemei, a legelsõ igaztól az utolsóig” (VI. Kelemen, Unigenitus Dei Filius bulla, 1343. január 27). Az Apostoli Penitenciária, amelynek feladata a búcsúk megadását és használatát szabályozni, valamint buzdítani a hívek lelkét, hogy helyesen fogják fel és táplálják ezek elnyerésének vágyát, miután erre felkérte az Új Evangelizáció Elõmozdításának Pápai Tanácsa (a Hittani Kongregáció által kiadott Lelkipásztori iránymutatással kiegészített jegyzék a Hit Évére alapján), az alábbiakat határozta meg a búcsúk adománya elnyerésére a Hit Évében, a Pápa gondolatának megfelelõ módon, abból a célból, hogy a hívek mindinkább törekedjenek a Katolikus Egyház tanításának megismerésére és megszeretésére, és abból minél bõvebb lelki gyümölcsöket nyerhessenek. A Hit Évének teljes idõtartama alatt, vagyis 2012. október 11-tõl 2013. november 24-ig teljes búcsút nyerhetnek a saját bûneik miatti idõleges büntetés alól Isten irgalmából, amit az elhunyt lelkekért is felajánlhatnak, mindazon hívek, akik valódi bûnbánatot tartottak, kellõképpen meggyóntak, szentségi áldozáshoz járultak és imádkoztak a Szentatya szándékára,

a. – minden alkalommal, ha legalább három alkalommal részt vesznek az igehirdetésen a szent missziók alkalmával, vagy legalább három elõadást meghallgatnak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól és a Katolikus Egyház Katekizmusának cikkelyeirõl, bármely templomban vagy alkalmas helyen;

b. – minden alkalommal, ha zarándoklat formájában meglátogatnak egy pápai bazilikát, egy keresztény katakombát, egy székesegyházat, egy, az ordinárius által a Hit Évére kijelölt szent helyet (például a Basilica Minor¬-ok valamelyikét, valamely Mária-kegyhelyet, a szent apostolok vagy védõszentek valamely kegyhelyét) és itt részt vesznek valamilyen liturgikus imádságon, vagy legalább megfelelõ idõt eltöltenek ott összeszedetten, jámbor elmélkedéssel, amit a Miatyánk, a Hiszekegy bármely hivatalos formája, valamint a Szûzanyához, az apostolokhoz vagy a védõszentekhez szóló fohász elimádkozásával fejeznek be;

c. – minden alkalommal, az ordinárius által a Hit Évére meghatározott napokon (például az Úr, a Szûzanya, a szent apostolok és védõszentek ünnepein vagy Szent Péter székének ünnepén), ha bármely szent helyen részt vesznek egy ünnepélyes szentmisén vagy zsolozsmán, s ezen felül elimádkozzák a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában;

d. – a Hit Éve bármely szabadon megválasztott napján, amikor hívõ módon meglátogatják a keresztelõkápolnát vagy más egyéb helyet, ahol elnyerték a keresztség szentségét, amennyiben itt megújítják keresztségi fogadalmaikat, annak bármely hivatalos formájában.
A megyéspüspökök és eparchák, s mindazok, akik jog szerint egyenlõ rangban állnak velük, ezen idõ legalkalmasabb napján, a legkiemelkedõbb ünnepen (például 2013. november 24-én, Krisztus Király ünnepén, amellyel bezárul a Hit Éve) kioszthatják a pápai áldást a teljes búcsúval, amelyet mindazok a hívek élvezhetnek, akik jámborul fogadják ezt az áldást.

Azok a hívek, akik valódi bûnbánatot gyakoroltak, ám súlyos okból nem tudnak részt venni az ünnepi eseményeken (fõként a szerzetesnõk, akik örök klauzúrában élnek, a remeték és anakoréták, a bebörtönözöttek, az idõsek, a betegek, és mindazok, akik kórházakban vagy egyéb ápolási központokban folyamatos szolgálatban állnak a betegek mellett…) elnyerhetik a teljes búcsút ugyanezen feltételek mellett, ha lélekben és gondolatban egyesülnek a jelenlévõ hívekkel, különösen azokban a pillanatokban, amikor a Szentatya vagy a megyéspüspökök szavait közvetíti a televízió, illetve a rádió, s otthonukban vagy azon a helyen, amelyet akadályoztatásuk okán nem tudnak elhagyni, elimádkozzák a Miatyánkot, a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában és más fohászokat, a Hit Éve célkitûzéseinek megfelelõen, valamint felajánlják szenvedéseiket vagy saját életük szükségeit. Azon célból, hogy a bûnbánat szentsége és az isteni bûnbocsánat elnyerése a Kulcsok hatalma által lelkipásztori tekintetben könnyebben elérhetõvé váljon, felkérjük az egyes helyek ordináriusait, hogy engedjék át a székesegyházakban és a Hit Évére erre kijelölt templomaikban az ott gyóntató kanonokoknak és papoknak azokat az engedélyeket, amelyek egyébként nekik vannak fenntartva (a keleti egyházak híveinek tekintetében a CCEO 728. kánonja 2. § szerint, esetleges fenntartás esetén a 727. kánon szerint, kizárva innen természetesen a 728. kánon 1.§-ában foglalt eseteket; a latin egyház hívei tekintetében a CIC 508. kánonjának 1. §-a szerint). A gyóntatók, miután felhívták a hívek figyelmét azon bûnök súlyosságára, amelyeket a fenntartás vagy a törlés érint, határozzanak meg megfelelõ szentségi penitenciát, amelyek a híveket a lehetõ legnagyobb mértékben a tartós megbánás állapotára vezetik és az esetek természetétõl függõen, rájuk kényszeríti az esetlegesen okozott botrányok és károk helyrehozatalát.

Végezetül a Penitenciária nagyon ajánlja az excellenciás püspök uraknak, akik a háromszoros munus (tanítás, vezetés, megszentelés) letéteményesei, hogy legyen gondjuk arra, hogy világosan elmagyarázzák híveiknek az itt a hívek megszentelése érdekében felsorakoztatott alapelveket és intézkedéseket, különös tekintettel az adott hely, kultúra és hagyományok körülményeire. Az egyes népek karakterének minél inkább megfelelõ katekézis világosabban és az értelem számára élõbb módon tárhatja fel ezeket, hogy a szívekben erõsebben és mélyebben meggyökerezhessen a vágy erre a különleges adományra, amelyet az Egyház közvetítésével elnyerhetnek.

A jelen rendelet érvényessége kizárólag a Hit Évére szól, bármilyen ezzel ellentétes intézkedés ellenére.

Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciárium székhelyén, 2012. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén

Manuel Monteiro de Castro bíboros
legfõbb penitenciárius

Mons. Krzysztof Nykiel
ügyvivõ

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31