Urunk bemutatásának ünnepe

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

A mai kor embere problémáira a megoldást a tudománytól és a technológiától várja. S az valóban ezzel is kecsegtet, a hőn áhított utópiával. Az utópia iránti vágy megfogalmazása majd fél évezredes, s katolikus eredetű. Ám mára ez az elmélet oly módosuláson ment keresztül, mely tartalmazza az Isten kizárását az emberiség életéből. Merthogy az emberiség felnőtt, el tudja látni a maga szükségleteit, nincs már szüksége gondoskodó Atyára. Inkább ő mondja meg, hogy mit csináljon az Atya. De a gondok és problémák mintha nem fogynának, hanem szaporodnának, úgy személyes szinten, mint globálisan. A problémamegoldó készségünk mintha nem funkcionálna jól. Egyet megoldunk, kettő lesz utána. A megoldást a tudományos és technológiai haladástól várjuk, ám azok ezzel együtt életre veszélyes új anyagokat gyártanak melléktermékként. Ennek elraktározása nagy probléma, hiszen ártalmas a környezetre, az emberre, pusztítja, betegíti azt, amire még körülményes a gyógyír. Mintha a nagy emberi haladás a természet pusztulásával járna, s így magával az emberével is. Koránt sem olyan mindenható a tudomány és a technika, mint reklámozták és reklámozzák: idővel megoldjuk. Meglehet, de sajnos sokan ma betegek, nincs idejük megvárni, míg meglesz a gyógymód. Mert ők most akarnak élni, örökké élni. A halálra azonban még nem találták meg a gyógyszert. Igaz, az Isten felajánlja a feltámadást és az örök életet, de ez ellentmond az utópisztikus elképzeléseknek és azzal, hogy az emberiség képes maga megoldani a problémáit. De vajon az utópisztikus fejlődésbe vetett hit mennyivel létezőbb valóság, mint az Istenbe vetett hit? Jelen állás szerint sokkal látványosabb, kézzelfoghatóbb. Ugyanakkor sok gyógyító csodáról is tudunk, amit az Isten vitt végbe. Mondanánk, hogy legenda, mivel ma nincsenek csodás gyógyulások. Igaz, sok emberben nincs is akkora hit, mi végre várja hát a csodát? Mert a hívő ember a XXI. század elején is szembesülhet csodákkal, gyógyulásokkal, emberi közreműködés nélkül. Legalábbis halljuk, olvassuk azok tanúságtételét, akikkel megtörtént. Vajon hiszünk nekik vagy nem, és hazugnak állítjuk be őket? Ha azt állítanánk, hogy hazudnak, minthogy ez emberi tulajdonság, így a jobb életet hirdető ideológusokról, tudósokról sem állíthatjuk, hogy mindig igazat mondanak. Amint ugyanis megkérdőjelezzük egy embernél, hogy igazmondó, ugyanígy kell tennünk a többivel is. Nem lehetünk személyválogatók, ha ugyanis így teszünk, akkor tudatosan és szándékosan elvetjük a hitet és másban hiszünk. Akkor pedig nincs jogunk Istent és a benne hívőket megkérdőjelezni! Akik várják eljötték, amint Simeon is várta és hittel megvallotta: „már meglátták szemeim, akit küldtél, az Üdvözítőt” (Lk 2, 30). Hasonlóképpen Anna prófétanő is várta egész életében, meglátta, majd „beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.” (Lk 2, 38). Mi az istenben hiszünk, benne nem csalatkozunk. És bízunk abban, hogy az emberekben sem fogunk.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31