Rózsafüzérrel a kezünkben

A rózsafüzér eszköz és forma, mely segít bennünket az imában, elmélyülésben. Sajnos, ma már sokak számára csak egy vallásos kellék a kezükben. Egyesek nyakukban viselik, mások a gépkocsik visszapillantó tükrein, mint amolyan vallásos „kabalát”.

Az Egyház nagyra becsüli az imádságnak e formáját, hiszen formailag és tartalmilag is roppant gazdagság rejlik benne.

Első helyen említhetjük az imában való elmélyülést. Noha egyetlen fohász is lehet végtelen értékes, mint például a haldokló bűnbánó felsóhajtása, a rózsafüzér azt kéri tőlünk, hogy időt és összeszedettséget teremtsünk magunknak, az imának. Isten egészen biztos, hogy többet érdemel, mint egy pillanat a nap folyamán. Persze senki sem állítja azt, hogy az imádságnak e formája olyan egyszerűen megvalósítható.

Jó azonban felvállalni, hogy olykor nagyobb elkötelezettséggel, elszántsággal térünk vissza a rózsafüzér imádkozásához. Például október hónapban, ahogyan az már hagyománnyá vált.

Mindig visszatérő üzenet, mely volt plébánosom szájából hangzott el: „Csak az olvasó ki ne essen a kezedből”. Mindannyian értjük, érezzük, mit akart ez az öreg pap mondani. Ha nincs időd az imára, ha unalmassá válik, akkor el kell gondolkodnunk Istennel való kapcsolatunkról.

Az imádság közösségi formája úgyszintén fontos eseménye az Isten népének. Összekovácsol. Együtt lélegeztet, egymásra irányítja a figyelmet, hogy azután együtt jelenhessünk meg Isten színe előtt, összefonódva, mint szemek a füzérben.

Miközben Máriát köszöntjük, az Urat imádjuk. Mária mindig Jézushoz vezet. Minden életpillanat, mely a Szent Szűz életéből megelevenedik az imádság alatt, Jézussal, az Üdvösség történetével kapcsolatos.

Ministráns éveim legszebb élménye október hónaphoz kötődik. Minden este együtt imádkoztuk a plébánossal az olvasót a templomban. Nagy versengés alakult ki a ministránsok közt, hogy aznap ki fogja az adott tizedet imádkozni. S mindezt térden állva, ami jó fél órát jelentett. Nagyszerű volt. Élveztük. Bizonyára akkor még mi gyerekek nem is sejtettük, hogy mit is teszünk igazából. Ám ez az ima megszentelt bennünket, megtanított kitartóan imádkozni, vállalni az áldozatot.

Ma, sokszor azt mondják a gyerekek, hogy azért nem jöttek szentmisére, mert tanulni kellett. Mi nem éreztük akkor, hogy a tanulástól vettük volna el az időt. Iskola volt ez is. Az imádság, a hit iskolája. A szeretet tantárgya.

Jó lenne ma is ilyen lelkesedéssel imádkozni. Meg az is, ha nekünk is sikerülne megszerettetni a rózsafüzért. Ma ez nem könnyű feladat. Meg kell azonban kísérelnünk. Hiszen ez az imáság annyi lehetőséget rejt magában, alkalmazkodva a mai kor emberének stílusvilágához.

Egy biztos, ha ki is esik a kezünkből a rózsafüzér, az ne legyen végérvényes. Mindig vissza lehet hozzá térni. S végezetül, van egy formája a kezünkből való kiesésnek, mely nem vészes. Ez pedig az, amikor ima közben elalszunk, s úgy hullik ki a kezünkből. Ágyazáskor majd rátalálunk. A pár órára elveszített kincsre.

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31