Mindenszentek ünnepe

Jel 7, 2-4.9-14

Zs 23, 1-6

1Jn 3, 1-3

Mt 11, 28

Mt 5, 1-12a

A szaporodás az élet része. Nincs olyan élőlény, amely ne akarná azt, hogy több legyen belőle. Gyakorta ez még túl is mutat a produktivitás matematikai sikerességén, és az utóddal, utódokkal való foglalatosságban, mint minőségi sikerességben, is kiteljesedik. Ez különösen igaz a szülő-gyermek viszonyra. Ugyanakkor túl azon, hogy biológiailag kiktől is származunk, lelkünk megteremtőjétől sem volna szabad megfeledkeznünk, noha Ő az, aki testi valóságunkat is megteremtette az általa megalkotott természettörvények szerint. Érdekes módon mégsem hívja mindenki Istent Atyának, csak Jézus óta azok, akik követik őt, vagyis mi, keresztények. Számunkra viszont teljes mértékben világos a dolog. A keresztség által Isten gyermekeivé váltunk, noha külső megjelenésünkben vagy akár hivatalos okiratainkban ez nem látszódik. Nem is szükséges, főleg ha viselkedésünkben megmutatkozik. Ám rossz és lusta gyerekek mindig is voltak, s lesznek is, míg világ a világ. Akik meg sem ismerték, vagy már elfelejtették, hogy ki is az ő Atyjuk. Így nem is érthetik testvéreik viselkedését, noha már talán ez a rokoni kapcsolatot jelző kifejezést sem volna feltétlenül helytálló alkalmazni, hisz annak alapja a közös hit, és ha az hiányzik, akkor igazából nincs meg az összekötő kapocs sem. De maradjunk csak saját magunknál, hiszen a mi hitünk is Isten azon ígéretére alapozódik, hogy ránk az örök élet vár, még ha itt a földi létben nem is ér mindig minket testi boldogság: „Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.” (Jel 7, 14b) Ám Krisztusban megtalálhatjuk valódi boldogságunkat. Mindazonáltal a legfőbb cél, a legnagyobb boldogság az üdvözülés. Sokan igyekeztek elképzelni azt az állapotot. Maguk az apostolok is, hisz Jézus nem túl sok mindent árult el, de azért pár morzsácskát hagyott számunkra, amiket követhetünk: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.” (1Jn 3, 2) A hozzá való hasonlóvá válásunkat pedig legjobban Jézus feltámadása utáni megjelenései tudják bemutatni számunkra. Mégis igazából már most tart annak a folyamata, hogy Krisztusivá váljunk. Hiszen Ő azt adta feladatul, hogy tegyük magunkévá tetteit, ezzel pedig együtt jár az, hogy minél inkább olyanná válunk mint Ő. És ha tetteink átformálnak minket, akkor Ő teljessé teszi mindazon hiányosságainkat, amelyek gyarló teremtményi mivoltunkból bennünk megmaradt: „És mindenki, aki benne reménykedik, szentté lesz, ahogyan szent ő maga is.” (1Jn 3, 3) Nem véletlenül valljuk szenteknek azokat, akik a Mennybe jutottak. Tiszteljük őket és kérjük imáikat, hogy majdan mi is velük együtt élvezhessük az angyalok társaságát és együtt dicsőíthessük az Istent.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30