Elszalasztott lehetőségek...
Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá és megkérdezi:
– Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
– Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába és becsukja maga mögött az ajtót.
Ahogy az apa ül a fotelben, még forrongnak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba... Kezébe temeti az arcát. "Mikor lesz ennek vége?" – kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek. "Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik." –gondolja magában és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.
A fiú felnéz és újra megkérdezi:
– Apa, neked mennyi az órabéred?
– Négy dollár fiam.
– És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: "Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának..." Majd meg is kérdezi tőle:
– Mire kellene neked az a két dollár?
– Mindjárt megmutatom! – mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá és előveszi a megtakarított pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt és boldogan az apja felé nyújtja:
– Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játsszunk?
Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy igazán gazdag emberrel, aki a következőt mondta nekem, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat: "Bármit megtehetek, amit csak akarok. Illetve... egy dolgot mégsem: A 22 éves lányomat már nem tudom visszaültetni a hintába, hogy játszhassak vele. (Ismeretlen szerző)
...................................
Aranyosi Ervin: A világ szép…
Gazdag vagyok, miközben semmim sincsen!
Koldus vagyok? Amire vágyom minden,
meg van nekem, az élet tálcán nyújtja,
- s nem kell a kapzsik mocskos háborúja!
Enyém a dal, a csodaszép természet,
s lelkemben őrzöm a milliónyi szépet,
s ha kell neked, hát boldogan megosztom.
Az élet szép, – ne marakodj a koncon!
Mindenből jut, amire szívből vágyom,
s hogy haladok, azt mutatja a lábnyom,
amerre lépek nyomot is hagyok,
mert ember is, és isten is vagyok.
A szeretettel célokat teremtek,
és mutatom a méla embereknek:
- Gyertek velem, tanuljatok meg élni!
A világ szép, csak nem kell tőle félni!
Budapest, 2013. szeptember 20.
Szeretettel és mindennapi imáimmal: Dávid M. Bernadette szerzetesnővér