C. év – Krisztus Király vasárnapja

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Az idei Krisztus Király ünnepe egyben a Hit évének záró napja. Ezért érdemes elgondolkodnunk, hogy az elmúlt év során mi-minden új dolgot tanultunk hitünkről, mennyire sikerült megvalósítanunk, elmélyítenünk hitünket. Személy szerint, ahogy vasárnapról vasárnapra készülve elmélkedtem az evangéliumok fölött, arra ébredtem rá, hogy Jézus milyen sűrűn beszélt a hitről. Ugyan tanultam, hogy Jézus csodát is csak azokon hajtott végre, akik hívők voltak, de azt mostanáig nem fedeztem fel, hogy mennyire elsőrendű helyen szerepel tanításában a hit. Hogy az ember hívő legyen, higgye, hogy csak az Isten az, aki igazán tud segíteni. Persze nem elég csak megismernünk hitünk tanítását, hanem élni is kell azt, ahogy erről Jakab apostol levele ír: „az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában… a hit is halott tettek nélkül.” (Jak 2, 24b.26b) A hit és annak megvallása, a tettek, elválaszthatatlanok egymástól! Ilyenkor vetődik fel bennem a kérdés: ha az egyik vagy másik hiányos, akkor vajon hívő-e az ember? Vagy vannak nem hívő keresztények is a világon? Személy szerint ezt tapasztalom, s bizony nem csekély lelkiismereti problémát jelent, hogy hogyan is kell az ilyen emberekhez viszonyulni. Hívőnél kevesebb, hitetlennél több. De a tettek, mint az emberi akarat megnyilvánulásai, beszélnek arról, hogy mi is van az emberben, tettei a hit tanítására alapozódnak-e. Pedig már az is hitünk megvallása, ha már alapvető keresztény kötelességünknek ’eleget teszünk’. Minél nagyobb ugyanis a keresztény hit üldözése, eltiprása, megmásítása, annál jelentősebbek a hitünk legapróbb megvallásai, a legkisebb tetteken keresztül. És ahogy embertelenedik el a világ, úgy tűnik egyre látványosabbá a másik emberen segítő hívő ember.

Túl mindezen a felismerése, sikerült-e valami újjal megismerkedni? Személy szerint hitünket összefoglaló imánkkal, a Hitvallással foglalkoztam. Abból is a zsinatival, ami bővebben kifejti hitünk titkait. Itt azt figyeltem meg, hogy többször is megismétlődik a hiszek, de van vallom kifejezés is. Hinni a háromszemélyű egy Istenben, annak minden számunkra már fel-feltűnő titkában, és az Ő Egyházában. Vallani azonban mást jelent, különösen ha krimi sorozatokra gondolunk. Ott a rendőrök vallatják a gyanúsítottat. A párhuzam felismerése nem véletlen, hiszen tudnunk kell, mit kell vallanunk hitünkről, ha kérdeznek róla, hogy mi az Egyház tanítása, ami a kinyilatkoztatáson és a szenthagyományon alapul. Csak nem mindegy, hogy a kérdező őszinte érdeklődő, avagy vallató tiszt. Mai ünnepünk Krisztus királyságában vetett hitünkre világít rá. Hiszen valljuk Jézusról, hogy az Atya jobbján ül és újra eljön immáron ítélni és uralkodni. Krisztus királysága létező valóság, ami eljön illetőleg beteljesedik. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen még imádkozunk is érte, nem csak a hitvallásban, de az Úr imájában is: „jöjjön el a Te országod”. Mégis ne félelem szálljon meg most bennünket, hanem az öröm. Mert csak az fél, akinek van mitől tartania. Az, aki hűségesen végezte feladatát, annak nem kell tartania, mi több, valóban igaz szívvel imádkozhat, szinte várva már az üdvösséget. Higgyük, hogy Krisztus, mint igazságos bíró, megjutalmazza azokat, akik tanítása szerint éltek és cselekedtek, sok-sok viszontagság ellenére is.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31