C. év – Évközi 33. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

„Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.” (Préd 1, 9) Ez az ószövetségi bibliai rész jut mindig eszembe, mikor Jézus végidőbeli próféciáját olvasom. Háborúkról beszél, természeti katasztrófákról, csupa rossz dologról, amely koronként újra és újra megjelenik, megismétlődik az emberi történelemben. Mégsem jött el a vég, mi több, gyakran csak az egyes emberi civilizációk alakultak át ennek következtében. Ez is jelzi, hogy a rossz események még nem feltétlenül jelentik a véget. Azonban nyomot hagynak az emberen. Főképp mivel félelemkeltőek. És hogyan is viselkedik egy félős ember? Elzárkózik a többi embertől, kerüli társaságukat, csak az otthon biztonságában érzi jól magát. Mi több komoly biztonságvédelmi rendszerekkel szereli fel házát, bespájzol nem csak télire, hanem jó pár évre. Talán még fegyvert is tart, hogy megvédhesse magát az ártó emberektől. Szinte börtönt épít magának. Hogy mennyire reális egy félelem az esetenként változó. Ám sajnálatosan eme érzelem tartósságából eredő viselkedési forma lelki téren is változást hoz, mégpedig negatív irányba. Az emberi zárkózottság már a bizalmatlanságnak a jele, hogy nem mer közösségben lenni a többi emberrel. Nem nehéz levonni a következtetést, hogy a félelemmel sújtott ember szeretni sem képes már, s a szeretet cselekedeteit sem képes megtenni. Mert a félelem uralja, esetlegesen még családjára gondol, akiket szintén meg kell védeni, el kell zárni őket a veszélyes világtól. Pedig mitől veszélyesebb ez a világ? Az atombombát is már jó hatvan éve feltalálták, mégsem telt folytonos rettegéssel el az idő. A reális veszély hiánya nem ok a pánikra. De sajnos mindig van téma, ami pánikot kelt, még ha az a Föld túlsó végén történt. Ilyenkor kell tudni józannak maradni, s akkor eszünkbe jutnak Jézus szavai, amit a rossz időkről mondott: „Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözettek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” (Lk21, 9). Maga Jézus sem akarja, hogy félelemben éljünk, mi több, vigasztalást nyújt, felkészít rá, hogy kihez forduljunk, s kinek higgyünk, kiben bízzunk, mikor ilyen félelemkeltő dolgokról hallunk. Mert minden, ami a jótól akar eltávolítani minket, az a rossz malmára hajtja a vizet. Éppen ezért kell bölcsnek lennünk. De mi a helyzet, ha a félelem valós? Megéltünk már háborút, bombázást, s azok következményeit. Mi segített akkor? Jézus szava: „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” (Lk 21, 19) Bizony, csak az Istenbe vetett kitartó hit  és ima az, ami tarthatja az emberben a lelket. Sajnálatosan korunk nem csak a félelemkeltéséről hírhedt, hanem mind az isteni, mind az emberi értékek sárba tiprásáról. Kereszténynek lenni a ’civilizált’ világban hátrányos állapot. Különösen ha az ember felvállalja azt mindennapi életében, s nem csak tessék-lássék módon. Mégsem vagyunk magunkra hagyva, hiszen: „Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.” (Lk21, 15) Jézus pedig betartja ígéreteit. Így ha igazán hiszünk, nem kell senkitől sem tartanunk. De ha a félelem érzése ural is el bennünket, ne feledkezzünk meg Őhozzá imádkozni, aki ura érzéseinknek. Mert csak benne talál nyugalmat szívünk.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31