C. év – Évközi 27. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Mikor nekikezdünk imádkozni, gyakorta megfeledkezünk arról, hogy nem csak egyfajtája van az imádságnak. Az egyszeri keresztény számára ugyanis gyakorta csak a kérő imádság létezik. S ha vágya nem teljesül, akkor Isten létét vonja kétségbe. De ha teljesül is, az sem teszi jobb emberré, hiszen gyakorta megesik, hogy akkor meg megfeledkezik az Istenről, mi több saját erejének tulajdonítja sikerességét. Hát szabad-e csodálkoznunk, ha az Úristen oly szűkmarkúan ad? Korántsem. Ugyanakkor ez az állítás sem pontos, hiszen nagyon is bőkezű, csak éppen nem abból, amire mi vágyunk. Hogy egy triviális példát hozzak a Miatyánkban is a mindennapi kenyérért imádkozunk, nem a mindennapi csokiért, szalonnáért, ötös lottószelvényért stb. Az Isten bőven ad abból, ami szükséges, ám a luxusért már úgymond nekünk kell megdolgoznunk. A tisztességes munkát megáldja az Isten, ám a bűnös tevékenységeket nem, azok sohasem használhatnak az ember lelkiüdvének. Annál inkább a hitből eredő imádság. Mégis hiányoljuk életünkből a csodákat. Mintha hittel teljes imádságainkat nem hallgatná meg sem az Isten, sem a Jézus Krisztus, sem a Szentlélek, de még Szűz Mária vagy más szent sem. Pedig korunkban is hallani csodás gyógyulásokról, melyek felülírják a természet normális rendjét, s teszik nyilvánvalóvá a világban megbújó s azt éltető Istent. Különösen, ha a lélek is gyógyul, nem csak a test. Mert a gonosz lelkek is képesek a gyógyulás illúziójára. Teszik ezt nagy látványosságok közepette, hogy az emberek ne higgyenek az Istenben, hanem jobb híján bennük és az ő hatalmuk alá vessék magukat. Így eshetünk bele a kelepcébe, és ahogy Ortensio da Spinetoli is bölcsen írja: „A kicsiny hit látványosságokon alapul, a valódi hit a lelkiismeret titokzatos világában gyökerezik.” Még ha nem is esünk a gonosz lélek csapdájába, de ha hitünk fejletlen, még ’gyermeki’, megeshet, hogy csak a látványosságban tud gyönyörködni, s annak híján el is múlik a hit, ahogy az athénieknek is: „Majd még meghallgatunk máskor is erről.” (ApCsel 17, 32b) A valódi hit már nem a látható jelekre, hanem a láthatatlan valóságra épül, azaz magára az Istenre. Így kamatoztathatjuk azt a kincset, amit Isten ránk bízott. Mert nagy kincs a hit, s az abban való kitartás mai világunkban, mikor az emberek jó része arrafele hajlik, amerre a szél fújja. Kevesen állnak biztosan, erős gyökerekkel, de ők annál inkább mutatják a példát, hogy mi a helyes, s mi vezet az életre. Hiszen: „akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.” (Hab 2, 4) Megint egy olyan tulajdonság, mely kiveszendőben van korunkban. Nem csoda, hogy a különféle mobil és más vállalatok hűségszerződést íratnak alá ügyfeleikkel. Nem bíznak bennük, s ha kell jogi eszközökkel érik el, hogy megkapják, ami nekik jár: a pénzt. Viszont a hűségest nem jutalmazza meg. Az Isten nem így dolgozik. Mert „ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg” (2Tim 2, 13) Ne tudnánk hinni egy végletekig hűséges Istenben? Hiszen hithűek is csak így maradhatunk, meginogva ugyan a próbatételek idején, de törve nem. S ha hitünk megcsappanna, avagy eleve csekélyke volna, még kérhetjük: „Növeld bennünk a hitet!” (Lk 17, 5) Csak aztán hitünk mélységeit megismerve meggyőződésesen éljünk annak tanításának szellemében.

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31