C. év – Évközi 22. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Mi emberek sok mindenre vágyunk. Talán elsősorban arra, hogy elfogadjanak, megbecsüljenek minket, hogy ki tudjunk tűnni a tömegből. Mert semmi sem rosszabb, mint a szürke középszerűség, tartják sokan. Nagyok akarunk lenni, gazdagok, akiknek mindenük megvan, amit a jóléti társadalom megkíván. Sőt, még több is! Hogy ne a szomszéd fűje legyen a zöldebb, hanem a miénk. Hogy elegánsak és trendik legyünk a legújabb divat szerint. Mindig csinosak és szépek, nemcsak fiatalon, hanem 50-60 évesen is. Többek akarunk lenni a másiknál, s e cél érdekében nincs válogatás az eszközökben: hazugság, lopás, csalás, becsapás, ártás, bemocskolás stb. Ha nem a szingliség önző életformájában vagyunk, hanem esetleg családi formációban, mellőzük családtagjainkat, a velük való bensőséges kötődést és szeretetet, s csak nagyravágyásunk eszközeiként használjuk fel őket. Nincs közösségi együttlét, legfeljebb csak egymás melletti lét a tv előtt. A gőg annyira elhatalmasodik az emberen, hogy átalakul, megszülve a legtökéletesebben kirekesztő nárcisztikus szuperembert, a jövő emberét! Szomorú jövő elé is nézünk, de az okokat nem másokban, hanem önmagunkban kellene legelsősorban is keresni. Ha fel tudjuk ismerni, hogy hiányzik belőlünk az alázat, akkor már jó úton haladunk, akkor már Jézus példája érthetővé válik számunkra. Mit is tett Ő? „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2, 6-8) Magyarán: a Fiúisten nem tartotta megalázónak azt, hogy közénk emberek közé, emberi külsőben eljöjjön és közöttünk éljen. Sőt mi több, földi ittléte idején sem élt gazdagságban. Szegény családba született, ő maga is kétkezi kisiparos mesterséget tanult. Tisztességes megélhetés, mégsem a meggazdagodás útja, hanem csak annyi, ami szükséges. Mégis, még ezzel is felhagyott, és a nincstelen vándorprédikátorrá vált. Az ördög kísértésének is ellenállt, aki mindenféle földi kinccsel és hatalommal áltatta (ld. Lk 4, 6). Ez is jelzi, hogy Isten segítségével ellent tudunk állni az anyagiasság csábításának. Jézus példáját az alázatosságban igenis lehet követni, ezt már többen meg is tették, szentként is tiszteli őket az Egyház. Nekünk magyaroknak a legközismertebb szentünk az alázatosságban Árpádházi Szent Erzsébet. II. András király lányaként gazdag és előkelő családból származott. Mint türingiai grófnő élvezhette volna a pompát és a kényelmet hosszú évtizedekig. Ő mégis inkább a szegények felé fordult, őket támogatta és gondozta, vagyonát rájuk fordította. Nem tartotta magát többnek a másik embernél, csak mert jobb körülmények között élt. Egy másik, korunkban is közismert alázatos személy, Kalkuttai Boldog Teréz. Élete közismert, csak egy momentumot emelnék ki alázatosságából. Mint iskolában tanító apáca gondtalan és biztos élete volt, növendékei, előkelő keresztény családok gyermekei, szerették. Mégis, mikor felfedezte a sok magára hagyott szegényt és beteget, nem volt rest felhagyni eddigi munkájával és a rászorulóknak szentelni életét. Ők és még sokan mások is megélték és megtapasztalták Jézus ígéretét: „aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.” (Lk 14, 11b) Merjünk bátran alázatosak lenni, s ezáltal is a mennyei ország építésében közreműködni.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31