C. év – Évközi 21. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

Az Isten, mikor a saját képmására teremtette meg az embert, többek között olyan tulajdonságokat is belénk oltott, mely révén harmóniában lehetünk Istennel. Ez a tökéletes állapot, az üdvözült állapot. Igaz, ezt sértette meg a bűnbeesés, de Isten nem fordult el tökéletlenné vált teremtményeitől. Üdvözítő szándéka megmaradt, mi több végigkísérte egész történelmünket. Már a bűnbeeséskor, mikor megszakadt az ember és Isten közötti természetes összeköttetés, a köldökzsinór, s ennek folyományaképp sok negatívum éri az embert élete során, már akkor felhangzik az eljövendő üdvösség ígérete: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” (Ter3, 15) Későbbiek során Isten fokozatosan ismertette meg tervét a benne hívő embereknek, s eközben kifejezte, hogy amint az emberiség ősének megígérte a megváltást, úgy a tőle származóknak, vagyis az emberiség egészére vonatkoztatva is érvényes az. Még akkor is ha az első időkben csak egy kis vándorló közösség, majd egy abból kinövő nép tekinti is saját istenének. Nem mintha Isten csodajelei a nem hívő népek szívében ne keltettek volna félelmet, csodálatot, s talán hitet is. Ezen hitbéli felismerésnek is betudható, hogy prófétai szózatként hangzik el Isten egyetemes üdvözítő terve. Isten népének ezzel  irigységre is okot adott ama felismerés, hogy Isten nem kizárólagos. Miről is van szó? Arról, hogy Izajás prófétán keresztül kinyilatkoztatódig az, hogy Isten választott népének szomszédjait is elvezeti az üdvösségre. Ez hallatlan! Pont a szomszédokat, akik a legjobban ismernek minket, s talán tudják, hogy nem mindig álltunk hely az Isten előtt! Elképzelhetetlen! Abszurd! De éppen azért, mert ismerték őket, s Istenüket, kezdtek el hinni, s ezért esett rájuk is az Isten választása abban a történelmi korban. A magyar ember is jól át tudja érezni ezt a helyzetet, hiszen találó mondása is van: dögöljön meg a szomszéd tehene! Hogy a másiknak ne legyen jobb, mint nekünk. Hogy a másiknak ne adjon az Isten annyi kegyelmet, mint nekünk. Meglehet, hogy mi, a hívők is gyakorta eltékozoljuk a kapott kegyelmet, de pont a hitetlen, meg a nyilvános bűnös részesüljön belőle? Nehogy már! Pedig Isten nem személyválogató, már ami az üdvösséget illeti. Ezért nekünk sem volna szabad mást kinéznünk a közösségből, főleg ha Istent követi. Pedig még Jézus tanítványai is beleestek ebbe a hibába: „János vette át a szót: Mester, láttunk egy embert, aki ördögöt űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk.Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van.” (Lk 9, 49-50) S pont ez az amiről megfeledkezünk, s irigykedünk a másikra, mert ő jó, buzgóbb mint mi stb. Pedig pont hogy nem egymás ellen, hanem egymással együtt, közösen kellene együttműködnünk az Isten országáért, hogy minél többen bejussanak a szűk kapun. Ha ennek szellemében tudnánk élni, Egyházunk újra megélhetné a hit és a kegyelem aranykorát.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Augusztus 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31