C. év – Évközi 20. vasárnap

A keresztény emberrel is megesik, hogy úgy érzi magát, mint Jeremiás a ciszternában. Nincs remény a szabadulásra, a vég a lassú sárba süppedéssel együtt közeleg. A magányos gyötrődés pillanatai ezek, ahol nincs senki ember fia vagy lánya, aki segíthetne, aki vigasztalhatna. Kétségbe esik az ember, nyugtalan, aggodalmaskodó. Gyötrődésének oka sokféle lehet: túl sok a munka, ezért nem halad vele, maga alá temetik a gondok hullámai, probléma van a gyerekekkel vagy az idős szülők egészségi állapota romlott meg nagyon és fokozottabban kell rájuk figyelni stb. Mind-mind érzelmi próbatétel, amelyet nem annyira könnyű legyűrni, szemben a fizikaival. Ott az ember zsigereiben érzi, hogy elfáradt, kihullnak kezéből a szerszámok. Túlórázik, fél éjszakát fent van, csak az álom tudja pihenésre kényszeríteni, ha nem vitte túlzásba az élénkítő szerek fogyasztását. Nem csoda, ha utolsó mentsvárként az Istenhez kiáltunk: „Uram, irgalmadban ments meg engem!” (Zs 39, 14)De mire fel ez a nagyfokú kizsigerelés? Hát nincs elég ember, aki el tudná végezni a munkát, s közben ne fárassza magát halálra nap mint nap? Hogy élni se legyen kedve, hogy fásulttá ne válna? Volni volna, s ahogy a világ javait sem tudjuk szétosztani magunk között, úgy a munkát sem tudjuk vagy inkább nem akarjuk szétosztani, hogy másnak is jusson, és ezzel együtt fizetés és megélhetés. „Mert méltó a munkás a maga bérére.” (Lk 10, 7) Azaz nem csak munkát kell biztosítani, hanem fizetést is. Mert munka az van, azt nem nehéz találni. Csak hogy megfizetik-e érte az embert, az már az igazi kérdés és probléma. Mert mai korunk legnagyobb és egyben leghétköznapibb aggodalma a megélhetés. Nem is olyan régen még az atomháborútól, világvégétől féltünk. Mostanság a terrorizmus és a gazdasági összeomlás félelmének lángját táplálják a különféle médiumok hírverése. Különben a hétköznapi ember nem is gondolna rá. Hiszen megvan neki a maga baja is. Néha olyan sok is, hogy nincs is kedve élni. S amíg lélekben nem tud túllépni az eseményeken, addig munkájához sincs kedve, nem talál benne örömet, csak a rosszat látja, pedig erre tette fel életét. Még ha ez a munka az Isten szolgálata is legyen.

Mégis oly gyakran éppen az Isten siet az ember megmentésére. Teszi ezt a természet erőivel, vagy állati, emberi közreműködéssel. A Biblia arról tanúskodik, hogy mindig van, akinek lelkiismeretén keresztül szól az Isten, akinek szívét meglágyítja, s így tenni kíván az emberi méltóság elleni bűn megszüntetésében. Mindig van kiút a lelki gyötrelmek feneketlennek tűnő kútjából! Még ha mi is ástuk is, Isten karja sokkal hosszabb, ki tud emelni, meg tud menteni minket. Csak kérnünk kell Őt. Jó azonban ha megszabadulásunkon okulunk. Hálát adunk az Istennek: „Új éneket adott ajkamra, Istenünknek zengő éneket!” (Zs 39, 4)És megpróbálunk változtatni az Isten útmutatása szerint.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Január 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31