C. év – Évközi 19. vasárnap

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

A statisztikák szerint 1,2 milliárd katolikus él a Földön. Ez a világ összlakosságának hatoda. A szám és az arány igen magasnak tűnik, mégis ha szűkebb környezetünkre tekintünk, nem látjuk ezt a nagy tömeget. Mintha elbújtak volna. Csak egy kicsiny nyájat látunk templomainkban, nem nagyobbat, mint amekkorák az első keresztény közösségek is voltak. Hiszen nem tért meg egyből sem a zsidóság, sem a római birodalom. Hosszú idő telt el, míg a kereszténység elterjedt a népek között, az egész világon. A növekedést és a tetőpontot azonban gyakorta a fogyás követi, mint ahogy a Hold is váltogatja fázisait, nő teliholddá, majd újból csökkeni kezd fénye. Korunkban bár nagy a szám, mégis kevesen vagyunk. De ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet is érnénk Isten szemében, vagy, hogy nem gondoskodna rólunk, netalán nem érdekelnénk Őt, csak mert éppen a hitetlenség vált az uralkodó világnézetté, a kereszténység pedig egy kisebbségi vallási csoporttá. Épp ellenkezőleg, a kicsiny, de hűséges nyájat bátorítja, hogy ne féljen! A gyengét, az elesetett, a kis lélekszámút választja,azokat, akik nem adják meg magukat a bűnös korszellemnek. (ld. Jel 20,4) Nekik, nekünk adja az országot, a Mennyországot, vagyis a feltámadást és az örök életet. Igaz, egyetemlegesen minden embernek megadja a lehetőséget az oda való eljutásba, ám gyakran nekünk emberek számára nem az oda való eljutás a szívünk legfőbb vágya. Nem jó dolgokkal töltjük meg lelki erszényünket. Sőt mi több, inkább csak pénzes erszényünk, pénztárcánk töltögetésével foglalkozunk. Arra gyűjtögetünk, amire igényünk van, gyakran lemondva más élvezeti cikkekről. S ha a pénz terén ilyesmire vagyunk képesek, miért ne lehetnénk a lelki értékek terén is? Egy nagyobb lelki cél érdekében spórolni, azaz gátat szabni testi vágyainknak pl. önmegtartóztatás útján. Mert az Isten előtt mit sem ér az, hogy mennyit keresünk, vagy, hogy multimilliárdosok vagyunk. A mennybe vezető útra nem vihetjük magunkkal vagyonunkat. Lelki erszényünkbe csak lelki értékek férnek bele, elsősorban is a jó cselekedetei. Éppen ezért gyakorta ahhoz, hogy lelki erszényünket tölthessük, pénzes erszényünket kell ürítenünk. És fordítva, mikor pénzes erszényünket töltjük, lelki erszényünk válik üresebbé. Hogy mikor adunk, s mikor veszünk el másoktól. Hogy mikor vagyunk alamizsnaosztók és mikor tolvajok. Hiszen „ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” (Lk 12, 34) Ha a bankszámlánkon, széfünkben, trezorunkban van a kincsünk, akkor a pénz az, ami igazán fontos a szívünknek. Nem csoda hát, hogy annyira törekszünk megszerzésével hosszas túlórázós munka végzés révén. Nincs már időnk másokra, nincs időnk emberi kapcsolatokra, sem családalapításra. Sőt mi több, önmagunkra sincs időnk, hogy jót cselekedjünk. Pedig az Isten nem ezt az utat szánta nekünk. Talán ha nem gondolnánk magunkat okosabbnak az Istennél ráébredhetnénk, hogy mi az ami igazán érték, nem csak Isten előtt, hanem szívünk legbelsőbb bugyraiban. És akkor mernénk az igazi értékért élni, az igaz kincsért munkálkodni.

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31