B év – Húsvét 3. vasárnapja

ApCsel 3, 13-15.17-19

Zs 4, 2-7.9

1Jn 2, 1-5a

Lk 24, 32

Lk 24, 35-48

Vajon egy vallási szertartás, istentisztelet, szentmise okozhat-e örömet az azon részt vevő ember számára? Ezen a kérdés megközelítése azért szükségszerű, merthogy az ember hozzáállása azokhoz a dolgokhoz jobb, melyek számára pozitív élményt, alapjáraton örömet, okoznak. És ez valamilyen szinten az Istennel való találkozás alkalmával is meg kellene, hogy nyilvánuljon, értendő ez alatt a heti szentmise, hisz nem valami kiugró látomásra kell most gondolni. Jól tudjuk, hogy az Isten legtöbbször igen apró dolgokban és igen halkan nyilvánul meg az ember számára, talán épp ezáltal éltetve benne a hit lángját. Mindemellett a kérdés megválaszolásához jó tudnunk, hogy egy-egy vallási összejövetel, legalábbis a kereszténységben, nem az emberért van, hanem az Istenért. Ha ez nem így lenne, akkor az már nem Istentisztelet, hanem… valami nárcisztikus magamutogatás. És ha ez nem is jelentkezik feltétlenül mindig közösségi szinten, de egyes egyénekben előfordulhat. Gondolok itt azokra, akik csak a két legnagyobb ünnepünk egyikén-másikán néznek be a templomba, netalántán elhunyt hozzátartozóik éves miséjén. Ez éppen annyira kereszténység, mint lélegzésnek hívni azt, aki csak három-négy percenként vesz levegőt, pedig már kezd ’lilulni’ a feje. Éppen csak életben marad, de igazából egész élete egy szembeszegülés Isten tanításával szemben, amit soha sem akar megszeretni. Igen, nem csak az összejövetel minőségén, az azt vezető papon vagy magán a Jóistenen múlik egy szertartás érzelmi töltöttsége, hanem a jelenlévők befogadó készségén is. Az. aki elzárja szívét az Isten elől, még ha minden vasárnap is ott van a misén, soha nem fogja azt örömként megélni, sokkalta inkább kényszernek. És ez szomorú. De mi a helyzet a nyitott szívűekkel? Nos, ők bizonnyal bírnak tapasztalattal. Igaz, érzelmi megnyilvánulásaik nem holmi kitörő örömben és fékevesztett táncban nyilvánul meg, mint láthatjuk az amerikai gospel filmekben, hanem visszafogottabban. A liturgia az, ami segíti a megnyilvánulás kifejeződését, elsősorban az ének és zene közreműködésével. Hiszen mióta ember az ember, érzéseit, gondolatait nem csak szavaival vagy testbeszédével fejezte ki, hanem énekkel és különféle művészeti formákban. Meglehet nem túlzottan ’tombolók’ dalaink, mindazonáltal mégis segítenek ráhangolódni az adott ünnepi vagy gyász szertartásra. Hogy érezzünk is valamit, ne csak jelen legyünk, mint egy fa. S hogy jómagam is választ adjak a kérdésre, számomra igenis öröm egy vasárnapi szentmise, hisz mindig jó érzésekkel vagyok eltelve utána, még ha előtte gondokkal is küzdöttem. Ezen tapasztalatom alapján is merek buzdítani, hogy nyíljunk meg az Isten előtt és fedezzük fel önmagunkban a Vele való találkozás örömét.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Október 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31