B év – Évközi 18. vasárnap

Kiv 16, 2-4.12-15

Zs 77, 3-4.23-25.54

Ef 4, 17.20-24

Mt 4, 4b

Jn 6, 24-35

Jézus tanítói körútjait figyelve megfigyelhető, hogy mindig nagy tömegek követték. Mi vezérelhette az embereket? Talán az, amit Jézus a csodás kenyérszaporítás után maga is kimondott: „Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.” (Jn 6, 26) Ez a kijelentés is mutatja, hogy Jézusnak nem voltak illúziói. Nagyon is tudja, hogy mi van az ember szívében. Hogy az evilági szükségleteink behatárolják életünket, Istenhez való viszonyulásunkat. Igazából itt mutatkozik meg, hogy kinek mennyire érett a hite, hogy mit képzel el az Istenről. Van, aki megmarad ezen a szinten, hogy a szükségletei legyenek kielégítve. Ám szerencsére mindig is voltak, akik ezen túl tudtak lépni, akik nem csak az ételt fogadják be, hanem magát az Istent is beakarják fogadni. Nekik imigyen szól a tanács: „Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.” (Jn 6, 29) Isten pedig Krisztust küldte, hogy az örömhír meghirdetése által „ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.” (Ef 4, 17b) Mert az emberre saját kora mindig rányomta bélyegét, még ma is. A társadalom, a közhangulat, a szokások már egyáltalán nem a hitet támogatják, jó esetben semlegesek, de inkább rombolják. Elég ha csak hitünk legnagyobb titkainak ünneplésére gondolunk, melyek lassan teljesen eltorzulnak. Persze ez a folyamat ott a gyorsabb, ahol már régebben megromlott a hit. A keresztény ember nehezen áll helyt ezen életkörülmények közepette, pedig még Pál apostol is buzdít bennünket: „Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.” (Ef 4, 20-21) Egyértelmű, hogy másra tanít a világ, környezetünk, gyakorta saját családunk és másra Jézus, valamint az Ő népe, az Egyház. Ez pedig konfliktushoz vezet, lévén gyakorta ellentétes viselkedési normákat kívánnak. A munkaadó megköveteli a vasárnapi munkát, az Isten a vasárnapi pihenőnapot és a szentmisén való részvételt. Melyik szituáció győz ebben a konfliktusban? Tudjuk, hogy melyik, és azt is, hogy miért. És ez így lesz, míg Pál apostol tanácsát meg nem fogadjuk, különösen ha munkaadók vagyunk: „Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.” (Ef 4, 22-24) Amíg a mai kor embere nem veszi erre a fáradságot, nem lesz soha teljes az élete, a boldogságot rossz formában fogja keresni, és az emészti el teljesen és végérvényesen.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31