B év – Évközi 14. vasárnap

Ez 1, 2-5

Zs 122, 1-4

2 Kor 12, 7-10

Lk 4, 18

Mk 6, 1-6

Gyengének lenni sosem kellemes dolog, sokkalta inkább erősnek lenni. Akinek ereje van, annak hatalma is van. Hogy ki vagy mi felett gyakorta nem lényeges, a fő, hogy uralkodási ösztönét ki tudja terjeszteni mások fölé. Mert mit ér az erő, ha nem használják? Más kérdés, hogy azt erkölcsösen teszik-e vagy sem, illetőleg, hogy Isten szándéka szerint használja e föl vagy sem. Jó példa erre Sámson, kinek nagy erőt és folytonos győzelmet adományozott az Isten, hogy általa nyerje vissza népe szabadságát. (ld. Bir 13-14) Ám neki is fejébe szállt a dicsőség, és a kísértésnek sem tudott ellenállni, így elbukott (ld. Bir 16), noha megalázott mivoltában újra visszatalált az Istenhez, aki egy utolsó nagy tettet még megengedett neki (ld. Bir 16, 22-31). Bizony Sámsonban is önmagunkra ismerhetünk. Mégis bár nem mellékes helyesen tudni felhasználni hatalmunkat, azonban Pál apostol valami másra hívja fel a figyelmünket: „Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem…” (2Kor 12, 9b) Miért is büszkélkedne bárki is a maga hibáival, gyarlóságaival? Épphogy mindig is arra törekszünk, hogy elleplezzük azokat, legyenek akár testi, akár szellemi vagy viselkedésbeli jellegűek. Bár a mai szabados világ számára gyakorta a helytelen a helyes, így épphogy kérkedik gyenge emberi természetével azt állítván be dicsőségként. Pál apostol is ezt teszi, csak más összefüggésben: „…hogy Krisztus ereje költözzön belém.” (2Kor 12, 9b) Az kétségtelen, hogy Jézusnak ereje, hatalma van. Erre már földi működése során is megnyilvánult gyógyításai révén, ami igazából a gyógyulni vágyó hitével együtt funkcionált. Ezért sem tehetett sok csodát ott, ahol hitetlenül viseltettek irányába. Akik azonban kérték, azokkal megosztotta erejét. Erről maga Pál is beszél: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” (2Kor 12, 9a) Igen, a keresztény ember ereje Istenbe vetett hitében van. Így ha e világ szintjén más emberekhez képest gyengének is mutatkozik, lélekben azonban erős. A szentek ereje is ebben nyilvánul meg, kik gyakorta éppen a gyengék és elesettek istápolásával foglalkoznak. Így válhat a gyenge erőssé a világ szemében is, noha gyakorta csak az utókor értékeli már tetteit. Nem is miattuk cselekszik így a hívő ember, hanem azért aki maga is gyengéden és irgalmasan viszonyul a bűnbánó emberhez, bár hatalma végtelen.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

December 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31