B év – Évközi 12. vasárnap

Jób 38, 1.8-11

Zs 106, 1.23-26.28-31

2 Kor 5, 14-17

Lk 7, 16

Mk 4, 35-41

Az emberi természet része a kíváncsiság. Legkézenfekvőbb példája a kisbaba, aki nagy szemekkel tekinget szerteszét, mindent meg akar fogni, olykor a szájába is venni, mert számára minden új ezen a világon és szeretné megismerni. Persze ez a vágy idővel csökkenhet, ahogy felnő az ember, ám mégis sokakban megmarad. Ezt mutatják a világfelfedezők, tudósok, utazók, akiket minden más vágyuk mellett a kíváncsiság is hajtott és hajt ma is. A világ felfedezésében néha az is közrejátszott, hogy az emberi közösségnek meg kellett változtatnia lakóhelyét. Hisz akkor vette holmiját, felpakolta málhás állatára vagy annak híján hátára és nekivágott a nagyvilágnak, hogy a maguk számára kedvezőbb lakóhelyet találjanak. Hasonló megfontolásból kellett Máriának és Józsefnek is cselekednie, mikor Názáretet elhagyva először Betlehemben, majd utóbb jó pár évre Egyiptomba voltak kénytelenek költözni. S ha az ember útját hatalmas víztömeg állta, kitanulta a csónak, a bárka, a hajó építésének módját, hogy eme vízi járművek segítségével átkelhessen folyón és tengeren, mi több olyan halakat is foghasson, melyeket a part mentén nem halászhatott volna. Persze az új közegben is meg kellett küzdenie a természet erőivel. S bár elég modern a technikánk, felmértük a tengerek mélységeit is, (vö. Jób 38, 16) mégis a vízi utazás nem veszélytelen, főleg ha azt is hozzá tesszük, hogy az ember eme közegben is megtalálta annak módját, hogy rendetlen vágyait itt is kielégíthesse, értve ez alatt a rablás, gyilkolást, vagy magának a tengernek és élővilágának tönkretételét kiszipolyozó magatartása folytán. De amikor jön a baj, akkor nem gondolunk arra, hogy ennek ez a rendje és, hogy vigyáznunk kellene magunkra, hanem a tanítványokhoz hasonlatosan viselkedünk, és ők még elég illemtudók voltak: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (Mk 4, 38) Mintegy szemrehányást tesznek az Istennek, hogy baj van, és nem segít! Vagy, hogy eleve miért engedte meg ezt a csapást, és az emberek halálát. Persze az emberi felelőségről megfeledkezünk, hogy a mi tetteink is közre játszanak a történésekben. És ez persze nem jelenti azt, hogy ne kapnánk segítséget: „Hallgass el, nyugodj meg!” (Mk 4, 39b) Szól Jézus parancsa nem csak a háborgó vizeknek, hanem nekünk embereknek is. Ám mindemellett eme események tanúsága is elhangzik, hisz ez is próbatétel: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” (Mk 4, 40b) Bizony, nem hagyná el az ember ajkát vádaskodó felhánytorgatás, ha lenne benne hit és bizodalom Isten iránt. Éppen ezért ha baj támad, ne nyugtalankodjunk, hanem ama kegyelem kérésével forduljunk Mennyei Atyánkhoz, hogy eme próbatételt is hittel tudjuk kiállni és helytállni.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31