B év – Évközi 11. vasárnap

Ez 17, 22-24

Zs 91, 2-3.13-16

2 Kor 5, 6-10

Jn 6, 63c. 68

Mk 4, 26-34

„A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk.” (2Kor 5, 7) Fogalmaz igen helytállóan Pál apostol, lévén a hit ama emberi hozzáállás, mely révén az ember élete során ráhagyatkozik az Istenre, elfogadja, hogy amit kinyilatkoztatott a mi számunkra az valóság, az megvalósul, még ha erről konkrét bizonyosságunk igen csekély mértékben van, hisz most még nem vagyunk készek megismerni Isten teljességét. De ez nem jelenti azt, hogy működését ne tapasztalhatnánk önmagunkban is. A kegyelem, melyet Istentől ajándékba kapunk, ugyanis dolgozik bennünk, még ha azt is gondoljuk, hogy alig van hitünk. Ám ez az apró magocska, melyet találóan mindegyik közül a legkisebbnek mondott mustármaghoz hasonlít Jézus, elvetettet lelkünk földjébe. És sokunk bizony nem foglalkozik vele, nem gondozza, nem ápolja, mégis saját magától növekszik, hiszen tudja mi a dolga. Gyakran mi magunk sem vesszük észre, ahogy életünk folyamán a kegyelem milyen szépen növekszik bennünk, egész életünkön át, hogy megérjen, amikorra szükségünk van rá, hogy ha kell „még öregkorunkban is gyümölcsöt hozzunk.” (Zs 91, 15a) Bár lehet, hogy a lelki megérésre csak életünk végén kerül sor. De ez logikusan is hangzik, hiszen fejlődésünk egész életünkön át tart, s nem céltalan. Mert nem azért teremttettünk, hogy életünk semmivé váljék. Hogy a tetteink, eredményeink, mit sem érnének, legfeljebb az utódok élvezhetik munkánk gyümölcsét. A csak anyagi világot ismerők számára ezért félelem a halál, mert mindenüket elvesztik. Sajnos ez az isteni igazságosság folytán is igaz. De nem csak a látható létezik, hanem az Isten világa is, s még ha minket nem is learatnak, hogy aztán kenyeret süssenek, mint a gabonából, mégis változáson kell átesnünk mire „Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.” (2Kor 5, 10) Eme átalakulás nélkül nincs örök élet. Kissé talán hasonlatos ez a rovarok báb állapotához. Az embernek is először meg kell halnia, meg kell szűnjék ez a földi formája ahhoz, hogy megszülethessék a csodálatos mennyei mibenléte. Mindehhez persze gazdagon fel kell pakolnunk a hit cselekedeteivel: a másokon való segítéssel, valamint a szeretet és jóság harmonikus kialakításával.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

November 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30