A. év – Urunk megkeresztelkedésének vasárnapja

Szerkesztette: Kormányos Zoltán

„Isten nem személyválogató” (ApCsel 10, 34b). Valóban találóak Péter apostol szavai, amely kimondásához azért neki is egy lelki átalakuláson kellett átmennie. Hiszen nem volt könnyű elmennie egy római százados házához, akit bár jó embernek tartottak, de végső soron mégiscsak pogány volt. Isten egy különös jelenésben értette meg vele, hogy nem csak a választott népet kívánja üdvözíteni, hanem minden embert, azokat akiket pogányoknak neveztek, de „félik az Istent és az igazságot cselekszik” (ApCsel 10, 35b). Kétezer év elmúltával ez a kijelentés mit sem változott, még ha a világ és a körülmények változtak is. Mert nem mindig az a jó hívő, aki számunkra kedves. Nem mindig a legerényesebb embert hívja meg az Isten papi, szerzetesi, szerzetesnői hivatásra. Hogy miért ilyen érdekesek az Ő választásai, az számunkra misztérium. Pál apostol az, aki egy kicsit eme misztérium függönye mögé látott és erről így írt: „Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket” (1Kor 1, 27). Erre a következtetésre is személyes tapasztalatai révén jutott Pál, hiszen mint a keresztények legádázabb üldözője aligha térhetett volna meg. Mégis megtért, mi több a legbuzgóbb apostolt tisztelhetjük benne. Azonban ezt nem pusztán a saját erejéből érte el, hanem az Istenre való ráhagyatkozás révén is, amely tapasztalatáról így ír: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében… mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12, 9a. 10b). Így már van elképzelésünk arról, hogy miért éppen a gyengéket választja ki az Isten. Mert azok emberi gyengeségük tudatában sokkal inkább rá mernek hagyatkozni, szemben az erős lelkűekkel, akik gyakorta önerőből, esetleg más emberi segítséggel akarnak érvényesülni. A világ szemében gyenge ember sokkal jobban mer élni a kegyelemmel, amelyet Isten ad számunkra. Ezzel is Jézus műve folytatódik, aki nemcsak a betegségeket gyógyította, hanem a gyengeségeket is (vö. Mt 9, 35). Legnagyobb emberi gyengeségünk a bűnre való hajlam, melynek okát az ősbűnnel magyarázza az Egyház. Azonban ezen gyengeség leküzdéséhez a keresztség szentségében találunk gyógyírt, ama kegyelmet, mely mintegy jóra való készség formájában felszításának formájában jelentkezik. Isten tehát mint valami edző egész életünkön át erősíteni akar minket az élet megpróbáltatásaival szemben. Hogy mennyire hallgatunk rá, fogadjuk meg tanácsait és élünk a kapott kegyelmi eszközökkel, az csak rajtunk múlik.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Március 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31