A. év - Szentháromság vasárnapja

Kiv 34, 4b-6.8-9

Dán 3, 52-56

2 Kor 13, 11-13

Jel 1, 8

Jn 3, 16-18

„Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.” (Jn 3, 17) Eme Jézusi kijelentés igen jelentős. Lényegében azt mondja el tömören, hogy a második isteni személynek, azaz a Fiúistennek, miért kellett emberi testet öltenie, és köztünk emberek között élnie, szenvednie és végül meghalnia. Mert Isten üdvözíteni akarja teremtményeit, kiket a keresztség által gyermekeivé fogadott, és nem pedig elpusztítani. Nem véletlenül könyörög Mózes ezekkel a szavakkal az Istenhez, mikor a népet az aranyborjú bálványának imádásában találta: „bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül.” (Kiv 34, 9) Mert ő tudta, hogy a nép vétkezett, és azt is, hogy ezzel a vétkével mennyire eltávolodott az Istentől, mely nemrégiben szabadította ki őket az egyiptomi fogságból. Isten pedig olyan, mint az Isten: „Az Úr, az Úr, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag.” (Kiv 34, 6) Nem egy félelmetes, bosszúálló Istennel találkozhatunk itt. Ha a nép félt is tőle, csakis amiatt, mert ismerték mérhetetlen hatalmát és mert tudták, hogy vétkeztek, bűnt követtek el, s ezért büntetés jár nekik. És éppen azért annyira meglepő, hogy Isten nem bosszút áll, hanem megbocsát a népnek. Kifejezi, hogy Ő mennyire türelmes az emberi gyarlóságokhoz és ezért megbocsátó. Ez nem jelenti azt, hogy Isten ne ítélne meg minket, de földi életünk idejére időt hagy a bűnbánatra és a megtérésre, a megjavulásra. Bizony, a népnek ott a pusztában is erre volt szüksége, hogy a hitben megerősödjék. Nem csoda, hogy végül negyven esztendeig tartott az út az Ígéret földjére. Ennyi időbe került, hogy megérjenek. Néha úgy tűnik, hogy a mai embernek is legalább ennyi, ha nem több idő kell ahhoz, hogy megérjen, hogy hite felnőjön, s ne valami gyermeki szinten ragadjon meg, amit ráadásul a nagyképű liberálisok kinevetnek, megszégyenítenek, a tudományra hivatkozva, mondván, hogy az Istent is csak kitalálták, mint a görögök, az egyiptomiak, az indiaiak, stb., a maguk istenségeit, szellemeit. Bizonyára ők is csak tudatlanságból beszélnek így, mivel nem volt Istentapasztalatuk. Mégis az ő szavaik bántólag hathatnak ránk, elszomoríthatnak bennünket. Ilyenkor van csak igazán szükség a közösségre, amint erről Pál apostol is tanúskodik: „Buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében!” (2 Kor 13, 11) Mert az ember nem egy önmagában is életképes egyed. Még ha már felnőtt is, ha más nem vágyai beteljesítésében más emberekre van szüksége. Nemde inkább igaz ez, ha bántalmak érik? A másik vigasza, útmutatása sokat tud segíteni. Ez a más az Isten és az embertárs. A Szentháromság egységének példáját követve nekünk is közösséget kell alkotnunk, különösképpen azért, hogy a minket bántó hitükben gyengékkel türelmesen viseltessünk.

Kormányos Zoltán atya

Eseménynaptár

Május 2019
HétKeddSzeCsüPénSzoVas
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29
30
31